A Land Rover Evoque jutalom. Egy trófea. Ez a pontos megfogalmazás, ha olyan autóval kerülünk szembe, amely birtoklására nincs praktikus indok. Ahogy az aranyozott kupából sem vedelünk sört esténként, úgy a háromajtós Evoque sem alkalmas használati tárgy a mindennapokra. Sőt, a sportolás, vagy a komoly terepjárás sem kenyere. 

De gyönyörű.
Érdekes, hogy a Tata birtokába kerülve áll elő a Land Rover egy ilyen merész, a Galaktika Magazin borítójára kívánkozó izével. A gyarmat visszavág, mondhatjuk erőltetett humorral, de akkora magas labda a Star Wars párhuzam, hogy lehetetlen kihagyni. 
A szigorú résre húzott angyalszemek között elterülő méretes, fekete hűtőrácsot figyelve már halljuk a legendás gépszuszogást: “Luke, én vagyok az apád!”  A hatás hasonló, van, aki ordítva vetné magát feneketlen kútba, mások behódolnak, Land Roverünk csak szélsőséges érzelmeket vált ki a bámészkodókból.  
Rám hatott a delej, az Opel Astra méreteire bezsúfolt vaskos idomok rabul ejtettek. A brutális magasságba emelkedő övvonal és az alacsonyra húzott tető együttese szokatlan, de lendületes arányokat kölcsönöz az autónak.  Hátul diszkrétebb a hangulat, szinte már komikus a tenyérnyi hátsó szélvédő, a visszapillantó tükörből mintha egy messzi-messzi galaxisban vetített szélesvásznú filmet látnánk. A józanság talajáról elrugaszkodva a húsz colos felnik jelentik az utolsó rakétafokozatot, és ezzel a lökettel  végleg elhagyjuk a szánalmas átlagautók szürke planétáját. 

Tökéletes, letisztult belső. Köszönjük szépen Backhamné!

Tökéletes, letisztult belső. Köszönjük szépen Backhamné!


Beülve sem szűnik meg a sötét oldal befolyása, elég csak az utastér tíz négyzetméternyi bőrborításáért életét adó jószágokra gondolni. Egyszóval tökéletes. Egy domina kínzókamrájában nincs ennyi bőr és fém, de szerencsére a deresre verés elmarad. Helyette finom kényelemmel ölelnek a sportos formában tetszelgő ülések, természetesen teljesen elektromosan dirigálva.  
Az első üléssor mozgása komótos. A rabszolgák húzta gránittömbök csúszhattak ilyen tempóban, mikor mélyen tisztelt Fáraójuk sírhelyét építették, de akárcsak III. Ramszesz, egy Evoque tulajdonos sem siet sehova. Habként a tortán a csomagtér szintén elektromosan mozog, esély sincs műkörmöt törni, de a fáraók türelme ebben az esetben is elkél. 

A forma vagy elrettent vagy rabul ejt. Középút nincs

Hátulra szorulva szó szerint megtapasztaljuk milyen a sötét ösvény, mivel a lőrésnyi sötétített ablakok csak mutatóban engednek be némi fényt. Szerencsére a csillagrombolók méltóságával előtűnő panorámatető javít a helyzeten.  
Backhamné játékai
Kötelező elemként meg kell említenem Backhamnét, mint hivatásos presztízsképző elegyet, és a belső tér állítólagos tervezőjét. Sajna fogalmam sincs, mi viseli keze nyomát, talán a bekapcsoláskor középkonzolból előbukkanó sebességválasztó tárcsa, vagy az érintésre működő belső világítás? Esetleg a hangulatunknak megfelelően variálható színű belső LED fények? A mélyűr sötétjébe vész a válasz. 

10 négyzetméternyi bőr borítja az utasteret, a bitang hangzásról pedig Meridian hifi gondoskodik

A középkonzolon terpeszkedő 9 colos kijelző legnagyobb érdekessége a DualView funkció. Boszorkányság és mágia, a Janus arcú képernyő a vezetőnek menüt mutat, az utas pedig a DVD lejátszóban pörgő filmet élvezheti. 

Pusztulj benzin, pusztulj!

A brutális magasságba emelkedő övvonal és az alacsonyra húzott tető együttese szokatlan, de lendületes arányokat kölcsönöz az autónak

A brutális magasságba emelkedő övvonal és az alacsonyra húzott tető együttese szokatlan, de lendületes arányokat kölcsönöz az autónak


Tesztautónkban a legerősebb, Fordtól származó benzines motor meglepő vehemenciával nyújtja a teret. Csak szusszan egyet a turbó, és a böhöm orr aljában bujkáló négyhengeres összes ecoboost tudományát bevetve kapja vállára az 1640 kilós kasztnit.  7,6 másodperc alatt lépjük át a százas tempót, és úgy tépünk, mintha a Galaktikus Birodalom teljes nyersanyagkészlete a rendelkezésünkre állna. Szükség is lehet rá, ha kétállású kapcsolóként kezeljük a gázpedált. Az Evoque ez esetben nem fogyaszt. Zabál. 
Nyelőcső nélküli cápaként harapja a tankban lötyögő naftát, 13-15 liter könnyedén eltűnik száz kilométeren, és még lóval vontatva sem lehet beesni a tízes átlag alá. Nem vagyok garasos tahó, ha egy autó élményt ad, zabáljon kedvére, de esetünkben meddő teljesítményt kapunk cserébe. A hirtelen jelentkező erő kellemes magabiztosságát csak sávváltásoknál meglódulva tudjuk kamatoztatni, a nagy homlokfelületű zömök, nehéz test nem kívánja a száguldást, pedig ha kell, képes rá, elektronikus szervóval segített kormányzása pontos, futóműve feszes. 

20 colos, hatalmas kerekek sörnyitómintával

20 colos, hatalmas kerekek sörnyitómintával


Az M3-as autópálya összes javítását, repedését megszámoltam a farpofáimmal.  Az én ízlésem kényelmesebbet kíván egy városi piperkőcverdától. A váltó alatti menetdinamikai kapcsolóval az autó legfontosabb paramétereit állíthatjuk a terepnek megfelelően, ahova valószínűleg a tesztelő tévéstábokon kívül nem merészkedik senki. Hiába állítgattam, feszessége a Magneride lengéscsillapítókkal együtt sem csillapodott a lustán ringatózó gyorsnaszádok szintjére.  
Így állja az ütést az Evoque. 
A hatfokozatú japán automataváltó sok autóban bevált darabként, finoman, gyorsan kapcsol, ebben az esetben sem okoz csalódást. A fékek szintén kitűnőt érdemelnek, meglepő 

Adatlap

Range Rover Evoque 2,0 Si4 teszt

Egy gyönyörű varacskos disznó 1
Motor1999 cm3, Benzin, S4
Teljesítmény240 LE
Nyomaték340 NM
Gyorsulás (0-100 km/h)10,1 sec
Végsebesség217 km/h
Fogyasztás (vegyes)8,7 l / 100 km

harapóssággal égetik hővé a Range mozgási energiáját. 

Olyan messze áll tőlem ez az autó, amennyire csak lehet. Szeretem a csak szórakozásért épült verdákat, de a Land Rover trükkjei hamar kimerülnek, és a szájukat tátó irigykedők nem jelentenek elégtételt. Vicces volt árokba parkolni a ház előtt, mutogatni mindenkinek a sok elektromos kütyüt, mégsem alakult ki bennem ellenállhatatlan birtoklási kényszer. Mint egy 
méregdrága eszkortlány. Okos, gyönyörű, kielégíti zsigeri vágyainkat, de nem akarunk mellette kelni minden reggel.
Konkurencia nélkül, különcöknek
Ahol az ölebnek Dolce&Gabbana ridikül a kutyaól, ott megfér ez a benzines terepkupé is a garázsban. Vagy esetleg különlegességekre vadászó benzinőrültek, és különcök gyűjteményében. A racionálisan gondolkodó Land Rover vásárlók inkább maradjanak az ötajtós, dízelmotorral szerelt kivitelnél, a Darth Vader pofa megmarad, csak mögötte használható autó húzódik, nem pedig dísztárgy.