Tökéletes környezetet választott a Honda az új Civic bemutatójához. Gibraltár tájékán, mesebeli tájakon között vizsgálhattuk meg az európai piacra szánt kompaktot, amely mesebeli tulajdonságokat hordoz: új is, meg nem is, tágas is, meg nem is, sportos is, meg nem is. Négy évig dolgoztak azon, hogy tökéleteset alkothassanak és kiemelhessék az alsó-középkategória masszájából a Civicet, ám úgy tűnik, kicsit sok volt az iránymutatás, és elvesztek azok útvesztőjében.

A kilencedik

Lágyultak a vonalak, az alapforma azonban szinte változatlan

Lágyultak a vonalak, az alapforma azonban szinte változatlan


Valljuk be, eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hogy egy autó egyszerre legyen sportos, kompakt, egyéni, barátságos, miközben a karosszéria kialakításánál a legfontosabb szempont az aerodinamika volt. A megfelelő forma csendesebbé teszi az autót, ami a komfortérzetet növeli, ám lényegesebb szempont a biztonság, hiszen fokozza az autó stabilitását nagy sebességnél.

Ennek a törekvésnek köszönhetjük az autó farából tályogként kinövő hátsó lámpákat, amelyeknek szerepe van a légörvények leválasztásában.  Én örömmel vettem, hogy nem szakadtak el gyökeresen a nyolcadik generáció formavilágától – ezért is tűnik csupán erős ráncfelvarrásnak az új modell -, csak finomítottak rajta. Szélesebb és laposabb lett az új karosszéria, de fura kettősség jellemzi. Míg a kocsi orra kívánatos darab, hozza azt a dinamikus kinézetet, amit egy Hondától elvárunk, addig a hátulja egy pályafutásának zenitjét rég maga mögött tudó nehézatlétáéra emlékeztet.

A dízelen automatikusan záródik a hűtőmaszk


A funkció elsődleges

Az ékforma így is megvan – dinamika tehát kipipálva -, de mi van a helykínálattal? Hátrafelé haladva növekszik, a csomagok pazarul érezhetik magukat. A kétszintes padlóval rendelkező poggyásztérbe 477 liternyi rakományt halmozhatunk (VW Golf VI: 350 liter), de a felhajtható hátsó ülések helyére is terjedelmes tárgyak kerülhetnek.

Hasonlít az elődre, ám attól lényegesen igényesebb

Hasonlít az elődre, ám attól lényegesen igényesebb


Ha mégis utasok foglalják el a hátsó üléseket, akkor sem fogunk panaszt hallani. Lábtér, fejtér akad elegendő, ám hiába nagyok a hátsó oldalablakok, több fényre lenne szükség.

Elöl viszont magasabb tetőre. A felhajtható csodaülés miatt ugyanis az első ülések alá költözött az üzemanyagtank, ezért azok a kelleténél magasabbra kerültek. 190 centis magasság fölött ez már kényelmetlenséget okoz, különösen a feláras üvegtetővel. Pedig hosszában és széltében elegendő a hely. A vezetőt szinte magához öleli a műszerfal , amelyet funkcionálisan két részre osztottak: vezető interface-zóna és funkcionális interface-zóna. Előbbi közvetlenül a sofőr előtt helyezkedik el, míg utóbbi elérhető az utas számára is.

Kár a hiányzó fejtérért, mert az utasteret végre minőségi anyagokból rakták össze. A megfelelő helyeken az anyagok puha tapintásúak, keményebb felületeket csak készakarva érinthetünk. Ennek köszönhetően semmiféle nyöszörgést nem hallhattunk az autóban.

Mesés lett az új Honda Civic 1

Kilinccsel előre

Pedig a futóművet alaposan próbára tettük. A Honda szerint a Civic menetdinamikája rögtön két generációnyit fejlődött, ezt pedig az alaposan megerősített futóműalkatrészeknek és a szélesebb nyomtávnak köszönheti. A lengőkar merevsége felülmúlja a Type R-ben alkalmazottét is. Hátul a rezgéseket folyadéktöltésű szilentek tartják távol az utastértől.

Rendes kilincset növesztett

Rendes kilincset növesztett


Az autózás során mindez azt jelenti, hogy a Civic makacsul ragaszkodik az úthoz. Autópályán nem meglepő a stabilitás, de a szállásunk körül kijelölt 30 kilométeres, változó útminőséggel rendelkező tesztkörön sem tudtuk zavarba hozni. A dobálós részeken nem ütött föl, nem zajongott a futómű, arra haladt az autó amerre a kormánnyal kijelöltük neki.

Kanyarokban nem kezdte az orrát tolni, viszont meg is előztük ezt a jelenséget, mert egy hangyányi fékkel meg lehet indítani a hátulját, amit aztán teljesen kontroll alatt lehet tartani. Élvezet volt minden métere annak a körnek a futómű szempontjából.

Gyári fotókon a Civic

Mesés lett az új Honda Civic 2

A környezetvédelem hátrányai

Ez világított rá azonban a Civic jelenlegi leggyengébb összetevőjére, a három tagot számláló motorkínálatra. Két benzines – 1,4 i-VTEC (100 LE), 1,8 i-VTEC (142 LE) – és a 2,2 i-DTEC (150 LE) dízel kerülhet a Civic orrába. Ez utóbbit és a nagyobbik benzinest próbálhattuk, de sportosságnak még csak nyomát sem leltük bennük.  


Van persze mindenféle trükk a fogyasztás csökkentésére – start-stop rendszer, ECO Assist, optimalizált olajáramlás, csökkentett súrlódás -, de ezek mindegyike az emisszió csökkentését célozza, nem az autó dinamikus mozgatását.

Az 1,8-as benzines csendben suhan az autópályán. Az emelkedőkkel nincs jó viszonyban

A dízel 10 lóerővel izmosabb, mint korábban, nyomatéka pedig 350 Nm, amit kétezres fordulatnál ad le. Ezért nem is nagyon érdemes vele 1700 alatt kocsikázni, mert akkor még erőtlen. Viszont ennek ellenére sokkal jobban használható benzines társánál, hiszen rugalmasabb.

Ezekben az 1,6 literes motor akár 160 lóerőt is tudott gyárilag

Ezekben az 1,6 literes motor akár 160 lóerőt is tudott gyárilag


Az 1,8-as hiába lett erősebb, a két lóerő csak a katalógusban mutat jól. A kevéske nyomaték (175 Nm) magas, 4300-as fordulaton ébred, a maximális teljesítményt pedig a csillagos ég határán, 6500-nál adja le. Viszont legalább nem pörög föl lelkesen és a hangja sem szívmelengető.

Kiábrándító volt az is, hogy az autópályák emelkedőin elkezdett visszalassulni az autó, könyörögve kérte az ötöst, néha a négyest is. Szerencsére a benzines váltója hű volt a hondás hagyományokhoz, a dízelhez kapcsolt darab karjának megvezetése kissé bizonytalannak tűnt.

Ilyenkor az ember visszasírja a jó öreg 160 lovas 1,6-ost. Persze az kevésbé vigyázott a környezetre. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy a így van és a mindennapi használatban a Civic megközelíti a gyári fogyasztási adatokat.

A próbaút során ugyanis a dízel 4,2-es értékét 2,5 literrel léptük túl, igaz, Gibraltáron belekeveredtünk egy kisebb dugóba. A benzinessel 7,8 litert etettünk meg, ami két literrel több a katalógusban találhatónál.


Nem kellenek a címkék!

Olybá tűnik, hogy a Honda mérnökeinek nem sikerült maradéktalanul megvalósítaniuk minden célkitűzést. Ezért lett mesehős a Civicből, amire mondai jelzőket is aggattak az okos emberfők. Pedig a túlzó szlogenek inkább ártanak neki. Elég lenne annyit kommunikálni, hogy “Emberek, íme, készítettünk egy jó autót”. A kilencedik generáció ugyan nem tökéletes, de jobb, mint elődje.

Ezért is bíznak abban, hogy itthon 600 darab fog elkelni a februárban érkező kompaktból – amelynek ára egyelőre titok.