Harmonikus, szép formájú a kombi Astra

Harmonikus, szép formájú a kombi Astra


Azon talán nem veszünk össze senkivel, hogy az új Astra formája egészen jól sikerült. Sokkal komolyabb lett, mint a korábbi modell, és a kombi változat – amely azonos tengelytáv mellett 28 centivel hosszabb és két és féllel magasabb a sima Astránál, az is kifejezetten jó formájú hordár lett. A praktikus plusz csomagtér egyáltalán nem fest idétlenül az autó fenekén.

Az Astra bent is rendben van, legalábbis a jobban felszerelt változatok igen csinosak. Színes ajtókárpit, a váltó körül rejtett, színes fényű világítás teszi vidámabbá az autóban töltött órák hangulatát, és kellemes tapintású, tisztességes anyagok jutottak mindenhová. Persze az Opeles kezelőszervekre jellemző fura logika megmaradt.

28 centivel hosszabb a mezei Astránál

Elöl nem lehet panasz a helykínálatra, és az ülések is kényelmesek. A hangszigetelés is jól sikerült, az ajtó becsukása után, mintha egy süketszobában ücsörögnénk. És ez a hangtompított hangulat megmarad utazás közben, még autópályán is. Hátul ugyan már szűkösebb a hely, főleg egy kicsi lábteret lehetne még valahogy odaszerkeszteni, de még így sem kellemetlen dolog, ha mát csak itt jutott hely.

Hátsó fertály

Kihajtható szőnyeg vigyáz a kárpitra, illetve a lökhárítóra

Kihajtható szőnyeg vigyáz a kárpitra, illetve a lökhárítóra


Egy kombinak a feneke a legfontosabb része, így itt mi is kicsit többet időzünk. Az Opel azok közé a gyártók közé tartozik, akik nem most, és nem is kényszerből cseppentek a kombigyártásba. Így a hozzáértés is megvan ahhoz, hogy használható puttonyt szerkesszenek az autóikra.

Az Astrában ez sikerült is, hiszen a tekintélyes, félköbméteres csomagtartót – az ülések lehajtásával ez 1550 literre növelhető – olyan praktikus apróságokkal tették szerethetővé, mint a kihajtható szőnyeg, amellyel rakodásnál a fényezést óvhatjuk meg, ha pedig a csomagok alatt hagyjuk, akkor a belső kárpitot menthetjük meg a segítségével az idő előtti elhasználódástól, vagy a dupla fenék, és némi  felárért a hátsó ülések is megtanulnak egy újabb kunsztot: gombnyomásra fekszenek le.

Jót tesz a hangulatnak a színes kárpit

Jót tesz a hangulatnak a színes kárpit


Külön öröm, hogy ha a 60:40 arányban lehajtható hátsó üléssort lefektetjük, akkor sík, akár autóban alvásra is elegendő sík felületet alakíthatunk ki. Pazar.

A kedvenc

Az Astrában az egyik legkedveltebb motorváltozat volt az 1,6-os. Valószínűleg az új modellnél sem lesz ez másként, hiszen a 115 lóerős Ecotec nem drága, és az apró, turbós motorok megjelenése óta a legtöbb ember agyában ott motoszkál, hogy vajon meddig bírják majd ezek a szerkezetek? Lesznek-e olyan megbízhatóak, mint egy nagyobb lökettérfogatú, de sima szívó változat, vagy pedig a kis motor, turbóval lélegeztetve egyet jelent a biztos, korai halállal, vagy éppen a költséges szervizjárással. A mérnökök szerint az első variáció az igaz, a szkeptikusok szerint pedig a második.

Kellemes tapintású anyagok, és síri csend az utastérben

Elrejtettek benne két potyautast

Kevés ez a 115 lóerő ide

Kevés ez a 115 lóerő ide


Az 1,6 literes benzines motor a maga 115 lóerejével papíron nem tűnik feltűnően gyengének, de a való világban már más a helyzet, hiszen ezzel a teljesítménnyel komoly tömeget, egész pontosan 1437 kilogrammot kellene mozgatnia – ez majdnem 160 kilogrammal több, mint az előző változat tömege. Olyan, mintha rajtunk kívül még két ember ülne állandóan pluszba a kocsiban. És ez a feladat bizony csak nyögvenyelősen megy az 1,6-os motornak.

Rejtett hangulatvilágítás a váltókar környékén

Rejtett hangulatvilágítás a váltókar környékén


De legalább csendesen szenved a járgány, sem városban, sem autópályán nem lehet sokat hallani a motorháztető alatti elkeseredett vergődésből. Mi szinte kizárólag csak városban használtuk az autót, így a nálunk mért 8,1 literes átlagfogyasztás nagyjából hozza is a gyári adatot.

Az 1,6-os motorhoz csupán ötfokozatú váltó jár, de emiatt nem kell aggódni, remek darabot hoztak össze az Opelnél. Éppen megfelelő erő kell a jófogású váltókar mozgatásához és a fokozatok is a helyükön vannak, így a váltás kifejezetten kellemes elfoglaltság. Emellett az autó futóműve is igyekszik feledtetni a lagymatag motor miatti rossz érzést, kanyarokban határozott íven tartja a kocsit, kellően feszes, de egyáltalán nem kényelmetlen, még terheletlenül sem.

Biztonság:


Ennyire fontos modell nem engedhet meg magának az ötcsillagosnál gyengébb eredményt a törésteszteken, így az Astra is simán elhozta az összes begyűjthető csillagot. A frontális ütközésnél az autó utastere tökéletesen ép maradt, a kétfokozatú övfeszítőknek köszönhetően a bábuk eredményei alapján járt a maximális pontszám és az Astrában ülőknek térdlégzsák nélkül is biztonságban van a lába.

A korlátos ütközésnél a mellkas védelme megfelelő volt, de az oszloptesztnél már a kelleténél nagyobb terhelést mértek, azonban a test többi része itt is eléggé védett volt. A felnőtt utasok biztonságára szerzett 95 százalékos értékeléshez az ostorcsapásos sérülésektől védő aktív fejtámlák kiváló szereplése is hozzájárult. Akit érdekelnek a részletek is, a teljes töréstesztért kattintson ide.

Visszatérve az cikk eleji kérdésre, hacsak nem az utolsó fillérre kiszámolt pénzmennyiséggel ballagunk le a sarokra Opelért, akkor nem az 1,6-ost ajánlanánk. Már a170 ezerrel többe kerülő 120 lovas, turbós 1,4-es is kellemesebb választás, de ha van még pár tallér a malacpersely fenekén, akkor  a 140 lóerős 1,4-es lehet a tuti.