A formatervezőnek egy vonalzó és egy derékszög bőven elég volt

A formatervezőnek egy vonalzó és egy derékszög bőven elég volt


Az, hogy a hetven éves amerikai autómárka már egy ideje az olaszoké, leginkább csak annyiból derült ki, hogy nem valahol a Sziklás hegység mélyén, nomád körülmények között próbáltuk ki a márka terepjáróit, hanem az olaszok Balocco melletti tesztpályáján épített terepjárós játszótéren. De még itt is nagyon féltettek minket, a kiépített terepen csupán a helyi erő mellett ülve gyűjthettük a tapasztalatot.

Az anyósüléses terepjáróteszt mellett maga a “terep” is merőben szokatlan volt, a láthatóan frissen épített, lebetonozott siratófalon, betondombokon és pontosan negyven centisre belőtt, szilárd alapú vizes árkon kelt át a Wrangler, illetve a Grand Cherokee, míg a Compasst tornából felmentették, neki csak földutas, zötyögős pálya jutott, semmi extra.

Az aszfaltos próbát mi a trió legszórakoztatóbbnak tűnő tagjával, a narancssárga Wrangler Unlimiteddel kezdtük.

Félhet a Defender?

A kerek lámpa és a hét lyukas hűtőrács a védjegye

A kerek lámpa és a hét lyukas hűtőrács a védjegye


A Wrangler, illetve a Wrangler Unlimited személyében komoly vetélytársra találhat a Land Rover Defender – amely a legutóbbi időkig megmaradt spártai, de terepen igen jól elboldoguló járgánynak. Akinek ez a férfiasnak tűnő fapados, gumicsizmás hangulat hiányzik, és mégis használható terepjárót keres, az jól teszi, ha megnéz egy Wranglert is.

A klasszikus szögletes forma, sík szélvédő, brutális ajtózsanérok itt is megvannak, de emellett – végre sikerült élhetővé tenni az utasteret – jóval kifinomultabb a belső tér, a bukócsöveknek köszönhetően nagyobb biztonság, megkockáztatom, hogy mostoha terepen is jobban szerepel, hiszen gyárilag rendelhető differenciáli-zár az első és a hátsó hidakra is.

Tárva nyitva

Emellett a bulifaktora is nagyobb, hiszen némi vacakolás után az elöl ülők feletti tetődarabokat lebarkácsolhatjuk a kocsiról. Igaz, nem lesz könnyű neki helyet találni az autóban.

Ha viszont már levetkőztettük a Wranglert, akkor semmiféleképpen ne menjünk vele nyolcvannál gyorsabban, mert vagy megsüketülünk, vagy letépi a fejünket a tetőn bejövő huzat. Esetleg mindkettő egyszerre megtörténik. Mi is csak azért tűrtünk, mert lusták voltunk visszabuherálni a fejünk fölé való műanyagdarabokat. Tengerparton parádézni biztos remek így, de haladni rémes.

Kaland aszfalton is

Fapados alvázmosás

Fapados alvázmosás


Bumfordi formájához képest a Wranglert mégsem rossz vezetni, bár nagyobb tempónál a mezei országúton nem könnyű az aszfalton maradni vele. Hiába, nem száguldozásra termett. A hatfokozatú manuális váltó határozottan kellemes darab, bár egyesben nem nehéz vele lefulladni. Szerencsére a start-stop rendszer ilyenkor azonnal segít, és mire elkezdenénk a kulcs után nyúlkálni, a motor újra ketyeg.

Azért a hetven éves fejlesztgetés után is itt-ott maradtak gyenge pontjai a kocsinak. Ilyen, hogy a motorház fedelét nem lehet lezárni, azt csupán néhány pánt tartja zárva. Menet közben ez biztos elég, de egy hosszabb józsefvárosi parkolást nem hiszem, hogy veszteség nélkül megúsznánk vele. Szintén zavaró, hogy a csomagtartó üvegét csak az ajtó nyitása után lehet felnyitni. Bezárni viszont csak előtte lehet.

De ne akadjunk fel ezen, a Wrangler nem a praktikusság zsinórmértéke. Nem ezért szeretjük. Hanem hogy borzasztó merev a kasztnija, elpusztíthatatlannak tűnik, és most már a belsejétől sem kapunk hideglelést.

Miután majdnem kiszáradtunk és fejbőrünk porrá égett a napon, a Grand Cherokeeban kerestünk menedéket.

Jó úton, de ez még nem prémium

Volt hová fejlődnie a negyedik generációs Grand Cherokeenak

Volt hová fejlődnie a negyedik generációs Grand Cherokeenak


Rendszerváltás után jó ideig az 5,2 V8-as Grand Cherokee volt a nagydarab, agresszív, pénzes akadémikus néptömeg kedvenc autója. Aztán 1997-ben megérkezett az ML, majd 1999-ben az első X5-ös, és ezzel egy időben a kifinomult ízlésű, finom úri emberek hamar átszoktak ezekre a márkákra.

Ha valaki látott már belülről amerikai és európai prémiummárkát, annak nem kell magyarázni, hogy miért. Így aztán, hogyha nem is ezeket az illusztris tömegeket, de a pénzesebb európai vásárlókat meg tudja hódítani, a legújabb Grand Cherokee alapos frissítésen esett át.

Csendes, szerethető darab a háromliteres V6-os dízelmotor

Csendes, szerethető darab a háromliteres V6-os dízelmotor


Először is az európai népeknek oly kedves dízelmotort kellett gatyába rázni, ami az új fejlesztésű háromliteres, V6-os turbódízellel elég jól sikerült. A motor roppant csendes a Grand Cherokeeban, a 241 lóerő pedig fürgén mozgatja a két és fél tonna körülire hízott autót. Mi a változtatható hasmagasságú, légrugós változatot próbáltuk, természetesen a V6-os dízellel. Igaz, az 5,7-es V8-astól sem idegenkedtünk volna, egy percig sem. Minden szempontból volt hová fejlődni a modellnek, amit az is szépen példáz, hogy pontosan 146 százalékkal sikerült merevebbre az új modell karosszériája az elődénél. El lehet képzelni, honnan indultak.

Rengeteget fejlődött a belső is, a Grand Cherokee ha nem is prémium, de mindenféleképpen a tisztességesen összerakott belvilágú autók közé küzdötte fel magát. Néhány trehányságot, sorjás műanyagot azért talál, aki nagyon akar kötözködni.

Jeep Grand Cherokee árlista:

 3.0 V6 CRD Limited 2987 cm3 241LE 15 925 000 Ft
 3.6 V6 Limited 3604 cm3 286LE 17 335 000 Ft
 3.0 V6 CRD Overland 2987 cm3 241LE 18 515 000 Ft
 5.7 V8 Overland 5654 cm3 352LE 22 235 000 Ft

Van ennek értelme?

Ki lehetett nyitni az össze ajtaját

Ki lehetett nyitni az össze ajtaját


Elnézve a Grand Cherokee lenyűgöző képességeit, felmerül az emberben a kérdés, hogy a 16 milliós – ez a belépő modell ára – Jeep-et vajon hányan viszik egyáltalán terepre? Sárba, sziklák, vagy tüskés bokrok közé? A választ sejthetjük, szinte senki. Akik mégis hasznát veszik a fejlett négykerék-hajtásnak, azok is legfeljebb földúton, esetleg nagy hóban autóznak vele. Ellenben szeretik tudni az autójukról, hogy extrém körülmények között sem hagyná őket cserben, még ha ők maguk, hozzáértés híján nem is nagyon tudnának mit kezdeni az autó extra tudásával.

Compass

A Lamborghini szebb, ugye?

A Lamborghini szebb, ugye?


A megújult, városi Jeepnek nevezett Compass-ról mindössze annyi jót lehet elmondani, hogy a korábbi, idétlen kerekszemű forma már a múlté, az autó elölről végre egész vállalhatóan néz ki. Pont, mintha a Grand Cherokee kistestvére lenne. Hátulról még lehetne rajta finomítani, onnan sajnos teljesen jellegtelen képet mutat.

Bentről ez a típus alaposan lemarad a többi kipróbált Jeeptől, bár itt is látszik az igyekezet, annak ellenére, hogy a tervek szerint a modell valamikor 2013 környékén a Patriot-tal együtt eltűnik a süllyesztőben, és lesz helyettük valami teljesen más. A gyár a Ford Kuga, illetve a Toyota RAV4, VW Tiguan vetélytársának szánja a Compasst. Nyugodtan mosolyogjanak Önök is.