Az első este, ahogy a szerkesztőségből vidéki otthonom felé brummogtam a Volvóval, végig azt éreztem: ez nem az igazi. Hiába a dízel csúcsmodell nagyon jellegzetes, izgalmas öthengeres brummogása, amitől indítás után azonnal lelke lesz a Volvónak, ez a kocsi még mindig csak szeretne az lenni, ami a BMW 3-as, a Merci C vagy az Audi A4. Kellett két-három nap, mire ráéreztem az S60-as ízére annyira, hogy már nem adnám oda zokszó nélkül bármikor valamelyikért a nagy német trióból.

Lapos, fenyegető, kifejezetten sportautós a biztonságosnak hirdetett autó orra

Lapos, fenyegető, kifejezetten sportautós a biztonságosnak hirdetett autó orra


Prémium, vagy csak szeretne lenni?

Nem is a skandináv egyszerűség és az első csomagtartó-záráskor kezemben maradt behúzófogantyú zavart leginkább, hanem egy kis szubjektív hülyeség. Egy nagy, drága autóban – szerintem – legalább két jókora szellőzőrostélynak kell lenni középen. Az igazán nagy, igazán drágában pedig akár három is lehet. Ha ezek kerekek, akkor a sportosságon, ha szögletesek, a luxuson van a hangsúly. Afféle íratlan szabály ez az autóiparban.

A Volvónak viszont csak egy, széles rostélya van a középkonzol tetején. Felette-mellette van még egy kicsi, jelentéktelen szellőző, ami csak tovább fokozza a kényelmetlen hiányérzetet.

Adatlap

Volvo S60 D5

Autom. fékezés aktiválva volt 1
Motor2400 cm3, Dízel, S5
Teljesítmény205 LE
Nyomaték420 NM
Gyorsulás (0-100 km/h)7,8 sec
Végsebesség235 km/h
Fogyasztás (vegyes)6,3 l / 100 km

Hát ezen a világok sorsát befolyásoló problémán kellett túltennem magam, hogy meglássam: márpedig az S60 egy ízig-vérig prémiumautó.

Ez már az árából is látszik. 11 940 000 forint Summum felszereltséggel, D5-ös motorral a listaár. A tesztautó extráival (napvédő rolótól sebességfüggő rásegítésű kormányon át fűthető motoros ülésekig) 14,71 millió lett belőle.

15 millió forintért pedig már a klasszikus német trióból is jót adnak, dízel Lexus IS-ből pedig fullextrás jár ennyi pénzért. És akkor még összkerékhajtást nem is kértünk a Volvóba; az további jó hatszázezerrel dobná meg az árat.

205 lóerő, 420 Nm. Még az automata váltón keresztül is marad ereje

205 lóerő, 420 Nm. Még az automata váltón keresztül is marad ereje


Erő, étvágy

Nem csak az ár, a teljesítmény miatt sem kell szégyenkeznie a legnagyobb dízel S60-nak. A 2,4 literes öthengeres 205 lóerőt tud. Igaz, hogy egy híján ennyit a BMW két literből szed ki, no de egy dízelnél talán inkább előny, mint hátrány, ha hagynak némi tartalékot a blokkban a második-harmadik majdani tulajdonos örömére is.

Van egy paraméter manapság, amit legalább annyira illik hangsúlyozni a gyártóknak, mint a teljesítményt: ez a fogyasztás, vagy a folyamat másik végéről nézve a CO2-emisszió. Az S60 a D5 dízellel papíron 7,8 litert fogyaszt vegyes üzemben (számmágia: épp ennyi másodperc kell a 0-100-hoz a kocsinak).

Egy hét, úgy 500 vegyes kilométer után elmondhatom: ez az adat a valóságban is igazolható. Ez nem csak azért derék, mert ritka a nem hazudós gyártó, hanem azért is, mert egy 16 mázsás, automata kocsiról beszélünk.

Tiszta és átlátható, de uncsi a vezetői környezet

Komfort

Az S60 kényelmével, ergonómiájával sincs baj. A Volvo-ülések kényelme eleve olyan közhely az autós újságírásban, mint mondjuk a dohogó V8-as erőforrás. A futómű úgy pontos és stabil, hogy közben kényelmes. A kormányzás is precíz, a karima jó fogású, a kocsi fordulékonysága a 11,9 méter átmérőjű fordulókörrel együtt is elfogadható.

A tolatókamera viszont mindig csodás: messzire lát, mindent kiszámol

A tolatókamera mindig csodás: messzire lát, mindent kiszámol


Remekül működik a Volvo tolatókamerája. Horizontja sok márkánál két méterrel a kocsi mögött húzódik az aszfalton – a Volvo kis kijelzőjén látszik az ég is, éles a kép, pontosak a kocsi útját előjelző sárga segédvonalak.

Nem lenne nagy kihívás a budaörsi bevásárlóközpontból indulva a fótiban beállni egy szűk parkolóhelyre – végig rükvercben haladva, csak a monitort nézve.

(Ennél csak egy jobb van: a BMW új rendszere, mely három kamera képéből felülnézeti képet rak össze a kocsiról.)

Ez már a kínai tulajdonlás jele? Lejár a csomagtérajtó behúzófogantyúja

Ez már a kínai tulajdonlás jele? Lejár a csomagtérajtó behúzófogantyúja


A 380 literes csomagtartó viszont elég aprócska. A BMW 3-asban 460, a C Merciben 475, az A4-es Audiban 480 liter cucc férne el.

És a Volvóban még a pótkerék rovására sem növelhető a tér, ugyanis ezt az extrát, amire lassan már csak az öregebbek gondolnak nélkülözhetetlen alkatrészként, a Volvóból már a tervezéskor kihagyták. A padló alatt sincs neki üreg, ragasztóspré és kompresszor, ez van helyette.

A teszt során viszont nekem nem a száz liter hiánya fájt leginkább, hanem a nehézkes jövés-menés a fedélzeti szórakoztató, kommunikációs és navigációs rendszerek menüjében. A menü logikája rendben van, viszont a vezetőtől legtávolabbi gombra tették az egész vezérlését.

Ez a gomb nem okos, nem intelligens, nem vicces, csak egy tekerentyű, rajta egy zöld és egy piros gombbal, ezekkel kéne mindent intézni telefonálástól rádióhangolásig. Ennél viszont a versenytársaknál bármi jobb, i-Drive-tól Comandon és MMI-n át Remote Touch-ig (BMW, Merci, Audi, Lexus).

4 méter 63 centi, de nincs másfél méter magas

Biztonság

Gurulok a dugóban, rossz szokásomhoz híven elég közel az előttem menőhöz. Egyszer csak irdatlan fékezés, az öv fog meg: az S60 megelégelte, hogy nem tartok szép nagy követési távolságot, megállt, és kiírta, amit a cikk címének is adtam: Autom. fékezés aktiválva volt.

Egyszer tudtam ilyet produkálni, többet soha

Egyszer tudtam ilyet produkálni, többet soha


Soha többet nem tudtam még egyszer előidézni ezt az őrangyal-jelenést, de azért jó érzés, hogy a kocsi – úgy tűnik – tényleg folyton figyel. És nem csak a koccanásgátló rendszer vigyáz rám.

Nem egyszerű felsorolni, mennyi minden elektronikus biztonsági őr dolgozik huszonnégy órában az S60-ban. Szerencsére Lőrincz Károly kolléga már vállalta ezt az embert próbáló feladatot a modell magyar sajtóbemutatója okán; az ő cikkében mindent megtalál, aki szereti a listákat.

A sok hasznos rendszer mellett van egy kényelmes is a Volvo biztonsági extrái között. A követőradarral összekapcsolt tempomat nem csak autópályán használható. A városi dugóba beérve a kocsi akár megállásig is képes lassítani. Ha nem telik el egy-két másodpercnél több a sor megtorpanása és újraindulása közt, a Volvo magától el is indul. Ha igen, elég megnyomni egy gombot a bal kormányküllőn, és máris az előttünk araszoló nyomába eredünk. A rendszer jól működik – a csillagos-propelleres-karikás konkurenciának is van már ilyen, de a Volvóé sem marad le azoktól ügyességben.

Ha ilyen a kínai Volvo, hát sebaj

Lapos, erőteljes formájú szedán, hi-tech cuccokkal, melyet a presztízs fátyola leng körül. Az S60-on nem látszik, hogy kínai tulajdonú vállalat gyártja.

A márka eddigi rajongói bátran lecserélhetik rá korábbi Volvójukat, de aki BMW-sként, mercisként, audisként megcsömörlött a német prémiummárkákat Magyarországon övező társadalmi ellenszenvtől, vállalható alternatívát kap a kínai svédektől.

Amilyen furának, idegennek éreztem az első nap, olyan nehezen adtam vissza a kocsi jókora kulcsát egy hét után. (A kulcs különben gombnyomásra levillogja, bezártuk-e a kocsit, mikor otthagytuk reggel a parkolóban.)

Az új S60 – legalábbis ha drága és dízel – remek útitárs a stresszes hétköznapokon. És ez már végre nem egy szűk S80, mint elődje, hanem alanyi jogon is szép és jó autó.