Míg vártam Attila kollégámat, hogy átadja a RAV4 kulcsait, meg magát az autót – mert ő vette át, míg mi Párizsban gyártottuk a karaktereket -, azon morfondíroztam, hogyan is néz most ki a Toyota kompakt terepjárója. Mindössze annyi jutott eszembe, hogy valami elmaszatolt lámpák vannak az orrán, oldalra nyílik a csomagtérajtaja, púpként hordozza hátán pótkerekét, és keveset látni belőle.

Majdnem igazam volt

Ehhez képest

Jól áll neki ez az arc, az előző túlságosan lágy volt

Jól áll neki ez az arc, az előző túlságosan lágy volt


megérkezett egy olyan autó, ami határozottan karakteres arccal rendelkezik; az idei modellfrissítés során kapta. Ezzel a módosítással sikerült elérni a tervezőknek, hogy komolyan lehessen venni az autót és hihető legyen, nincs előtte akadály.

A karosszéria oldala és hátulja gyakorlatilag változatlan maradt, ám a Sol és Executive felszereltség esetében nincs pótkerék a hátsó ajtón, így ezek könnyedén megkülönböztethetőek a korábbi évjáratoktól. Amikből a kormány mögött ülve szinte minden sarkon láttam egyet. Mégiscsak kedvelt típus ez, csak eddig láthatatlan maradt.

Így azonban már teljesen terepjáró kinézete van, nem lehet mellette csak úgy elmenni. Talán kevesebben próbálnak majd sávot váltani a RAV4-be, vagy közvetlenül elé, mert annyira férfias ábrázata lett.

Masszívnak tűnik, de valójában az?

Az Euro NCAP adatbázisában csak egy 2006-os modell töréstesztje szerepel. A RAV4 nevéhez méltóan négy csillagot kapott meg az ötből mind a felnőtt, mind a gyerek utasok biztonságára. A gyalogosok védelme három csillagot ért.


A körülnézéshez tartsd lenyomva az egér bal gombját, nagyításhoz használd a scrollt vagy a kép alján látható ikonokat.

Itt van Amerika

A modellfrissítés nem

Homokszínű bőrülések

Homokszínű bőrülések


érintette a belső teret és ez jól is van így. Formailag. Ám a homokszínű bőrkárpit, és az azzal harmonizáló műszerfal nekem az amerikai SUV-ket juttatja eszembe. Értem én, hogy növeli a térérzetet, de nem az én világom. Jó hatással vannak viszont az ember közérzetére a nagy ablakok és az elektromos napfénytető, melyek sok fényt engednek az utastérbe. Mivel nem egy bunkerben ülünk nincs meg a hamis sérthetetlenség-érzet sem.

A magas első ülésen trónolva a műszerfalra nem rá-, hanem lenézünk. Ezen kívül semmi szokatlan nincs az autóban. Aki ült már Toyotában, mindent elsőre megtalál, aki még nem, gyakorlatilag ő is. Egyedül a klíma kezelését kell tanulni.

Hátul már nem

Két és fél ember fér el széltében

Két és fél ember fér el széltében


ilyen rózsás a helyzet. Mert hiába a tologatható és dönthető háttámlájú ülések, a pohártartós könyöklő, a magasabbak mégsem helyezkedhetnek el igazán kényelmesen. Nem csoda, a RAV4 tengelytávja elmarad a mai alsó-középkategória átlagától.

Csomagtere viszont nagyobb annál, ami a meredek hátfalnak köszönhetően jól is pakolható. Az oldalra nyíló csomagtérajtó miatt viszont mindig hosszú parkolóhelyet kell keresni, ráadásul esőben garantált az elázás, mert még csak alá sem bújhatunk.

Férfierő

A tesztautó orrában

150 lóerős, takarékos, csak kicsit hangos

150 lóerős, takarékos, csak kicsit hangos


egy 2,2 literes, 150 lóerős dízelmotor kotyogott. A gyári adatok szerint ezzel a RAV4 az első olyan négykerék-meghajtású autó, amelynek szén-dioxid kibocsátása 160g/km alatti. Gyári adatoknak nem hiszünk, mert ez az érték a fogyasztástól függ, ami a japánok szerint átlagosan hat liter.

Túlságosan optimista becslés ez, mert a tesztátlag még a városi fogyasztásként megadott 7,5 litert is meghaladta, igaz, csak négy decivel.
Annak ismeretében, hogy a fokozatmentes automata váltóval a kétliteres benzines motor is ugyanennyit evett, nem kiemelkedő.

Nekem az autó

Az első generációs RAV4 játékautónak tűnne mellette

Az első generációs RAV4 játékautónak tűnne mellette


karakteréhez jobban illene az automata váltó – ilyet is lehet kapni a dízelmotorhoz. Bár az meg bélpoklos. Nehéz eset. Mert a tesztautó kézi váltója nem lopta be magát a szívembe. Hidegen elég nehezen lehetett az első három fokozatba rakni, de melegben is akadozott kicsi. Különösen egyesbe volt nehéz visszatenni, pláne, ha ezt lassú gurulás közben próbáltam meg.

Mintha visszautaztam volna az időben, mert a Kispolszki viselkedett így, no, de annak nem volt szinkronizálva az egyese.
Kár ezért, mert hármastól felfelé már tökéletesen működött, ráadásul karomat a könyöklőn pihentetve, csuklóból kapcsolhattam.
Azért nem bántam, hogy a motor nyomatékos, így a váltót magasabb sebességnél keveset kellett használni.

Aszfaltra

Adatlap

Toyota Rav4 2.2 D-4D Excutive Navi

Tízmilliós Toyota terepre? 1
Motor2231 cm3, Dízel, S4
Teljesítmény150 LE
Nyomaték340 NM
Gyorsulás (0-100 km/h)10,2 sec
Végsebesség190 km/h
Fogyasztás (vegyes)6 l / 100 km

Bármennyire is erősíteni kívánja a Toyota a RAV4 külső terepjáró jegyeit, az mégiscsak aszfaltra termett. Felfüggesztése, és négykerék-hajtása is erre kárhoztatja. Az autónak az első kerekei hajtottak, csak azok megcsúszása esetén lép be a hátsó kerekek hajtása. Ha mégis terepre merészkedik a tulajdonos, 50-50 nyomatékelosztású összkerék-hajtást kapcsolhat a műszerfalról, ám egy 40km/h fölött automatikusan kikapcsol. Így aszfalton sem nyírhatjuk ki azt.

Aszfalton, ha nem is mutat személyautós jegyeket, azért lényegesen kényelmesebb, mint egy igazi terepes. Bár a terepjárós érzésből azért itt is kapunk, mert biztosan amiatt olyan rövid az egyes sebességi fokozat, hogy szinte még le sem léptünk a kemény kuplungról, máris kapcsolhatjuk a kettest.

Az autó egyébiránt meglepően stabil, viszont a magasban trónolva a kanyarok veszélyesebbnek tűnnek, mint amilyenek. A magas oldalfalú gumik pedig hamar radírozni kezdenek, ha gyorsabban érkezünk egy fordulóba. Ennek ellenére az autó kicsit pattogósnak tűnt a rosszabb minőségű utakon. Ez betudható a rövid tengelytávnak.
Összességében azonban aszfalton közlekedni nem rossz a RAV4-ben.


Azért terepen is használható

Kinek?

Aki egy jó kiállású, magasabb építésű autóra vágyik, amellyel néha terepre merészkedik, annak jó választás lehet a RAV4. Már csak az árát kell kicsengetnie, ami azért eléggé leszűkíti a vevőkört. Több, mint tízmillió forintot kell érte fizetni, ami a teljes felszereltség tudatában eléggé borsosnak tűnik.

A versenytársak mellett pedig mindenképpen: a Nissan Qashqai legmagasabb felszereltségű változata 8,5, míg a Volkswagen Tiguan 9,5 millióért vihető haza.
Na, de nem azok a kategóriateremtők.