A teljesség igénye nélkül néhány jelző az R8 V10-re
(az új szavak beküldőinek jár a mezei piros pont)

Abszurd, agyrém, állati, ámulatba ejtő, bámulatos, baromi jó, brutális, csodálatos, elképesztő, elképzelhetetlen, embertelen, emeletes, esztelen, fantasztikus, felfoghatatlan, hatalmas, hihetetlen, irtó jó, kapitális, kegyetlen jó, képtelen, könyörtelen, lehengerlő, lehetetlen, lenyűgöző, magabiztos, nem hihető, óriási, őrületes, szuper, valószerűtlen, valószínűtlen.

És végül pár tétel a haladó, mai kornak: király, csúcs, pöpec, tuti, frankó, csocsi, állat, bitang, parádés, zsír és zseniális.

Ezek után már biztosan beleszaladok egy-egy szóismétlésbe, de legalább sejthető, tetszett-e az Audi R8 V10-el folytatott Audi Sportscar Experience tréning a Salzburgringen, a bikás energiaital hazájában. Csodálatos.

Szóval: Audi R8 V10

Hivatalosan is tiszteletbeli Lamborghini lett az Audi R8-ból. A Gallardo 5,2 literes szívét ültették át a 2006-ban bemutatott középmotoros sportkocsiba. A teljesítménye 525 lóerős lett, ami így több mint 100 lóerővel ugrott meg a korábbi 4,2-es modellhez képest. A csúcssebesség 316 km/h-ra nőtt, a gyorsulás pedig 3,9 másodpercre csökkent. Brutális.



Itthon az első modell bemutatása óta hivatalosan húsz (+/- 2) darab kelt el. A külföldről, közvetlenül a vevőhöz érkező modellekről (értsd.: beseftelt) nincs info.

Első találkozás a vadakkal

Első találkozás a vadakkal


Ha egy V10-est szeretnénk levadászni az utcán, akkor nagyon figyeljünk oda a részletekre. Előröl a LED-es fényszórók lehetnek árulkodók. Hátulról nézve az új diffúzorról (a Brawn GP-nél sem tudja senki mi is az) és a két ovális kipufogóvégről lehet felismerni. Sok sikert, a hírek szerint egy-két autónál több nem fog érkezni hozzánk.

Az R8 paletta koránt sem teljes. Kabrió és dízelmotoros kivitel is várható a közeljövőben.

Videó!

A tréning

Körülbelül 15 autó várt a szépszámú magyar különítményre. Természetesen csakis V10-es R8-ak, egytől egyig R tronic (szekvenciális félautomata) váltóval. A tesztnap alatt jól jött a 90 literes tank, az extrém használat mellett bőven 30 liter fölött fogyasztottak a kegyetlen jószágok.

Salzburgring

1968-ban épült a Salzburgring

Itt épp egy adag trágyában állok


A pálya 1968-ban épült. Egy erdős terület közepén helyezkedik el, Salzburgtól 15 kilométerre. A völgy alján lévő aszfaltcsík körül lakóházak, istállók vannak, biztosítva a családias hangulatot. Az ebédszünetet például együtt ünnepli az egész falu, dél és fél egy között senki nem körözhet a pályán.

A vonalvezetése elég egyszerű, viszont hihetetlen technikás és bevállalós. Az R8-al 220 km/h-s sebességet is elérve köröztünk az oktatók mögött és egy-egy ilyen esetben azt ordították a rádióba a kanyar előtt, hogy “Don’t Braking!” És a határon autózástól ez még igen messze volt. Állat!

Salzburgring


Lapozzon! Folytatódik az élménybeszámoló, de képek is vannak ám még dögivel!


Mint a mesében, három próbatételt kellett kiállnom, hogy végül teljes köröket mehessek az autóval. A nap folyamán egyébként egyszer sem kapcsoltuk ki az elektronikus védelmi rendszert, sőt még a váltó sport fokozata is tiltólistás volt. Jobb a békesség.

Először a pálya közepén lévő fellocsolt placcra tereltek minket, ahol a kihelyezett bóják között ismerkedtünk a bitang jószágokkal. Az elektronika volt olyan jó hozzánk, hogy engedte kitörni az autó hátulját, de csak annyira, ami még egészséges. A hirtelen gázadásokra pillanatok alatt reagálva szlalomoztunk körbe-körbe.

Kitörik, megfogja

Kitörik, megfogja


Talán itt jött ki legjobban a magnetic ride (keményebb, kevésbé keményebb futómű között lehet váltani pillanatok alatt, bővebben itt) nyújtotta pozitív hatás.

A második megmérettetés igazi bátorságpróba volt. Azt szimuláltuk, hogy ha kiugrik elénk egy kislány, miközben mi 130-al repesztünk (elég beteg), akkor bizony meg tudunk állni 15 méter alatt, sőt még ki is tudjuk kerülni az áldozatot. Nem kellett mást tenni, mint gyorsítani a célegyenesben kijelölt szakaszon, ahogy a csövön kifért, ott fékezni, ahol a bóják jelzik és kikerülni az akadályt.

Persze ez nem az a fajta puha fékezés, amivel a körúton lassítunk a tavasszal lengébben öltözött hölgyek megcsodálásának okán. Ez egy leírhatatlan (még a szinonimaszótár sem segít) lassulás, ami mellett még irányítható is az autó. Éljen az ABS és a kerámia féktárcsa.

Ennyire döntött a gumiról elnevezett Curve

Technikás kanyar


A harmadik mutatványhoz a pálya negyedét vettük igénybe. Egy sikánban, illetve egy lassú de annál izgalmasabb jobbos, elnyújtott kanyarban szoktattuk magunkat az ideális ívhez. Az R8 szempontjából, itt nem sok mindenre derült fény, maximum annyi, hogy a kigyorsításnál ő sem szereti, ha alászedett kormány mellett padlózzuk le. Szépen fokozatosan kell visszaengedni az autót célirányba.

A nap hátralévő felében egy felvezető autó mögött köröztünk, egyre növelve a tempót. Hatalmas élmény volt rájönni, hogy egy-egy kanyarban, értelmesebb íveket választva, a kellő sebességgel közlekedve sokkal izgalmasabb autózni.

Milyen is a kocsi?

Ízig-vérig sportkocsi, ennek ellenére a kényelemre semmi panaszunk nem lehet. Tökéletesen elfér benne kicsi, nagy, gyanús közepes, mindenki. Aktív védelmi rendszer mellet kizárt, hogy bajunk essen benne, nagyon kezes.

Érdekes lenne összevetni az R8-at egy Ferrarival, vagy egy Lamborghini Gallardóval, de ilyen lehetősége talán csak egy-két embernek van ezen a planétán. A remény hal meg utoljára!

Csapatokban támadnak