Izgalmasabb, csinosabb

Az új Jazz jóval fickósabb, lendületesebb megjelenésű autó, mint a kicsit álmoskás régi. Külsejének javára vált, hogy a ferdehátú Civicet is jegyző tervezőcsapat dolgozott rajta. Lekerekített élei, legömbölyített sarkai hasábszerűen célszerű haszonjárműből dinamikus golyóvá változtatják az elődjénél semmivel sem kevésbé praktikus Jazzt.

Miért nem volt úgy jó?

A csomagtér továbbra is nagy, de a tulajok jobban szerették az előd rolós kalaptartóját

Jobb volt az előd kalaptartója


Illetve egy apróság mégis van, amiben az előd jobb volt. Az új modell kalaptartója egy szokványos, a hátsó ajtóhoz zsinórokkal rögzített, nyitáskor felhúzódó kemény lap.

Milyen könnyű megszokni a jót: a világ szinte összes többi autóján elfogadott megoldást az előző Jazz praktikus, felcsévélhető rolója után utálkozva emlegetik szaklapok, tulajok egyaránt.

Lelki szemeimmel látom a digitális klímakonzol paneljei helyén az analóg tekerentyűket

High tech


A formai megújulás az utastérben is igen látványos. Az új Jazz beltere sokat merít a Need for Speed számítógépes játéksorozat világából. A Civic sportos, lyuggatott lemezzel, fémhatású betéttel feldobott kormánya jól mutat a vörös kijelzős, ívbe rendezett körműszerek előtt. A középkonzol is nagyon látványos az integrált rádióval, a digitális klíma három kis körbe csoportosított kezelőegységeivel.

Zseniális, mint a régi

A Honda az új Jazz-zel látványosan demonstrálja: a hatásos, izgalmas berendezés nem szükségszerűen jelent kompromisszumot komfort és praktikum terén. Sokkal nagyobb autókban is gyakran szorongunk jobban, mint a Jazzben. A bal térd kényelmesen elfér az ügyesen formázott ajtókárpit mellett, a jobb nem feszül neki a középkonzol alsó nyúlványának – ugyanis ilyen egyáltalán nincs az autóban.

Autópályán hangos, pörög és erőtlen

Autópályán hangos, pörög és erőtlen


Egyszerű, a műszerfal formájába szervesen illeszkedő üregek várják az üdítősflakonokat, a dupla kesztyűtartó lazán nyeli el az úti vicik-vacakokat. Elsőre kicsit bután néz ki a szabadon lengő USB-kábel a váltókar előtt, de aki reccsentett már meg vigyázatlanul merev aljzatba dugott pendrive-ot autóban, értékelni fogja a hajlékony kapcsolatot zenetár és autó között.

A helykínálat elöl-hátul megfelelő. Pont, mint eddig volt – csak könnyebb beszállni. Az autók immár rettentő szélesre, csaknem derékszögig nyílnak. Bár az új Jazz pár centivel hosszabb, szélesebb a réginél, beltere nem érződik nagyobbnak. A kis Honda nem hízta ki kategóriáját; kívül nagy-belül szűk felpuffasztott kiskocsi helyett megmaradt meglepően tágas városi autónak.

Lassan csendes, gyorsan zajos

Alapjáraton semmi hangja nincs, úgy százig se sokkal több, viszont fölötte jön a szélzaj, a motorzaj, a gördülés zaja. Érezhetően nem autópályára tervezett autó a Jazz – viszont az elődmodellnél így is csendesebb nagy sebességnél.

Kéne bele egy erősebb motor, egy hosszabb váltó, meg némi zajszigetelés

Kéne bele egy erősebb motor


Ennél a nagy sebességnél már a motor se túl virgonc. Városban bőven elég az 1,4 literesnek csak erős túlzással nevezhető (1339 köbcenti a lökettérfogat) százlovas, de alighanem több parti römit is le lehet játszani a hátsó ülésen, mire mondjuk München határát elhagyva a sztrádán eléri a kocsi a 182 km/h elvi végsebességet.

Ha nem is erős, nagyon kellemesen vezethető autó a Jazz. Futóműve pontos, még épp elég komfortos, de még nem túl puha; gyors kanyarokban is csak durva vezetői hiba miatt lehet szükség a menetstabilizálóra. Kormányműve kellően direkt, de nem ideges. Fékjei sem zavaróan hirtelenek, a váltó pedig, akár az elődben, maga a világ nyolcadik csodája. Hihetetlenül könnyen, egyszersmind hihetetlenül pontosan kapcsolható; senki el nem képzelheti, milyen a tökéletes mechanikus váltó, amíg a Jazzét ki nem próbálja.


Valamit valamiért

Automata klíma, mindentjátszó rádió, finom kárpitok, menetstabilizáló, négy villanyablak, számos gomb a bőrrel bevont kormány küllőin. Áhá, mondom, hát már megint a fullextrás változatot kapja a sajtó, nehogy véletlenül meglássák az újságírók, mi is a valóság. Aztán magam elé húzom az árlistát, és mit látok? Ez bizony nem az Exclusive jelzésű mindenvivő, csak egy félmezei, közepesen kistafírozott Elegance. Listaára 3,6 millió forint.

Versenytársak

Bizonyos szögekből kimondottan sportos

Bizonyos szögekből kimondottan sportos


Ha majd’ négymilliót, vagy akár még többet szánunk praktikus, családi célokra alkalmas kisautóra, a mégoly zseniális Jazz-zel szemben is találunk alternatívát. Ott van például az új Clio. Elvileg kisautó, gyakorlatilag egy tágas majdnem-kompakt, kellemes, nyugodt, már-már konzervatív formavilág. Remek 1,2 literes turbómotorral még a Monaco2 jelzésű limitált széria is kijön 3,5 millióból, kicsit drágábban pedig a kombit is hazavihetjük.

Ha pedig a méret a lényeg, egy jól felszerelt Jazz árából akár egy jól felszerelt Opel Meriva is kijön: 3,9 millió forint az 1,6-os, 90 lovas benzines Cosmo. No persze egyikük sem japán.

Komolyabb lett

Komolyabb lett


Az Exclusive napfénytetővel, tempomattal, fűthető ülésekkel, esőérzékelős ablaktörlőkkel 4,2 millió, automata váltóval 4,5 millió forintba kerülne. Ez a legdrágább Jazz, árából már egy 1,6-os, négyajtós Civic is bőven kijönne.

Aki nem akar annyit költeni egy Jazzre, amennyiért egy kategóriával feljebb is kaphat autót, a Trend Plus jelzésű alapmodellel is boldog lehet. Persze csak ha beéri az 1,2 literes, 90 lovas alapmotorral. Pár hangszóróval kevesebb szól benne, klímája nem automata, menetstabilizálója sincs, műanyag a kormány, a váltógomb bevonata, sőt, mi fájdalom, tükrei se hajthatók be motorral – viszont 3,3 millió forintért hazagurítható.

Új seprűért adnád-e a régit?

Ügyes generációváltás: megmaradtak az erények, csak minden szebb lett

Megmaradtak az erények


Az első Jazz egyszerű vonalaival, vidám formájával, könnyű kezelhetőségével, megbízhatóságával, tágasságával, takarékosságával és elképesztően praktikus térkihasználásával maga a kis magyar családok megtestesült álma. Megkérdeztünk egy második gyermekét váró Jazz-kedvelő családot, tetszik-e nekik a második generációs modell, és ami még fontosabb: jobban tetszik-e nekik, mint az eddig csaknem tökéletesnek gondolt első?

Apuka természetesen azonnal felfedezte az erősebb motor örömeit. A sok hely, a laza mozdulat, ahogy könnyedén bedobja a full-size karácsonyfát a lehajtott ülésekre, a házfelújításhoz szükséges anyagok szállítási költségének megspórolása, a csekély fogyasztás is jó dolog, de a férfiembernek mégis a lóerők a legfontosabbak. Péter elégedetten bólogatva közölte az országúti próbán: ez bizony ugrik, húz, érezhetően sokkal izmosabb nem csak a régi 1,2-esnél, de az eddigi 1,4-esnél is. Szebben szól a rádió, praktikusabb az automata klíma.

A jövő generációjának tetszik az új generáció

Tetszik az új generáció


Anyuka a nagyobb belteret és a finomabb anyagokat méltatta elsősorban. Rácsodálkozott a csaknem derékszögig nyíló ajtókra: nahát, hogy így mennyivel könnyebb bekötni a gyereket a biztonsági ülésbe! És persze, hogy kiszúrta az egyetlen dolgot, amely az új Jazzben rosszabb, mint a régiben volt: a merev, nehézkesen kezelhető kalaptartót.

Az utastér és csomagtartó méretére nem csodálkoztak rá; azt mondták, nem nagyobb az autó, mint volt. Igazuk van. Négy centivel hosszabb, kettővel szélesebb, a csomagtér tizenpár literrel nagyobb – észrevehetetlen különbségek ezek csupán. A Jazz eddig is nagy volt, most is nagy belül-
Réka, a négyéves kislány nem nyilvánított véleményt. Ő volt a leglojálisabb a család hű társához: még azt sem sikerült kihúzni belőle, szebbnek látja-e az új Jazzt, mint a régit.

Mellette – Ellene
  • zseniális variálhatóság
  • hangulatos beltér
  • tartósságot sugalló masszív minőségérzet
  • vélhetően jó ártartás
  • nagy tempónál nagy zaj
  • nagy tempónál nagy étvágy

Honda Jazz 2 – érdemes beülni! 1