Alapvetés: ezek az egyterű jellegű dolgok nem az egyedülállóknak lettek kitalálva. Holott az általuk nyújtott vezetési feeling nem mindig a buzgón kopaszodó családapai életérzéssel egyenlő – pláne nem a Ford Focus C-Maxban. Ez az autó alighanem motortól függetlenül ott trónol a Föld legsportosabb kompakt egyterűinek toplistáján, ami jelentős ösztönző erőt adhat azoknak, akik most ismerkednek ezzel az új állatfajtával.

De végtére is mire jó tulajdonképpen egy egyterű? Amíg nincs családja az embernek, bizonyosan semmire. Ha felesége vagy barátnője van, még akkor is korai. Bár lehet, hogy van olyan ház, ahol örül az asszony, ha a pasi nem egy csajozós autóval jár egész nap, de azért az is túlzás, ha CD-n játssza be urának a gyereksírást. Az egyterűek ideje ugyanis a gyerekek érkeztével jön el.

Egy átlagos személyautóba nem egyszerű feladat ki-be küzdeni a gyerekülést, és akkor még finoman szóltam erről az izzasztó manőverről. S utána valahogy még a gyerekeket is be kell ám rakni… Ilyenkor már jól jön, sőt egyenesen hálaadó imáink legfőbb tárgya lesz az egyterűek által nyújtott tágasság. Egyszerre értékeljük, ha magasabb, nagyobb az ajtó, ha könnyebben beférünk a motyókkal. Jól jön a nagyobb biztonságérzet, és hogy könnyebben rálátunk a forgalomra.

Ehhez nem kell mindjárt egy csuklós Ikarust vásárolni, elsőre bőven megteszi egy alsó középkategóriás autóra épített egyterű. Ebben még nem kell a korábbitól gyökeresen eltérő vezetési stílust felvennünk (feltéve, hogy addig nem egy sportautóval jártunk).

A kompakt egyterűek között van választék bőven, mi most maradunk a Focus C-Maxnál. Tágasabb, magasabb, mint a normál Focus, de még nincs buszérzésünk benne. Van benzines, van dízel, van kézi és van automata váltós.

Ha már egyszer családunk van, nem szórjuk a pénzt, nem költjük feleslegesen benzinre, ezért dízelt választunk. Persze tisztában vagyunk vele, hogy a felár lehet, hogy sosem térül majd meg, de akkor is ezt választjuk, mert a benzinesnél sokkal előnyösebb tulajdonságai vannak.

Az automata váltó kérdése ennél bonyolultabb, általában a 2-essel kezdődő személyi szám tulajdonosai részesítik előnyben az effajta kényelmet. A C-Maxot nem igazi automatával, hanem fokozatmentes (CVT) váltóval próbáltuk, de a kettő érzésre nagyon hasonló. Összegzésül tehát kiszúrtuk magunknak a már sokszor bizonyított 1,6-os dízelmotort, és engedtünk a kérésnek, CVT váltót rendeltünk hozzá.

Fürge, de nem siet

A 109 lóerőnek és a 240 Nm-nek bőven elegendőnek kellene lenni ahhoz, hogy kellő lendületbe hozza a C-Maxot, mégis valósággal sokkoló az első pár méter. Induláskor azt észleltük ugyanis, hogy egy nagy bólintás utcán lassan megindulunk, gyűjtünk egy kis erőt, majd kilövünk, és húzunk, ahogy csak bírunk.

Mint amikor elalszik valaki a lámpánál, aztán meg füstölgő kerékkel próbálja behozni a lemaradását. A C-Maxban az elalvás azt jelenti, hogy már két másodperccel ezelőtt lepadlóztuk a gázpedált, ám még mindig csak araszolunk, a füstölgés pedig azt, hogy a motor elszakítja a gyeplőt, amivel a CVT váltó próbálta lassításra bírni.

Szavazz a második oldalra!


Gyanús volt, és szakmai felkészültségemet is hűen tükrözi, hogy az első estén fel sem tűnt, hogy nem egy hagyományos automata váltóval van dolgom. Saját védelmemben tudatnám az olvasókkal, hogy normál használat mellett nemigen tűnik fel a különbség.

Csak akkor válik egyértelművé, hogy itt valami gikszer van, amikor folyamatos padlógázzal próbáljuk lerázni a méltóságteljes megmocanásunk miatt feltorlódott kocsisort. Erre úgy reagál a váltó – mert amúgy ez a dolga -, hogy beáll egy fix fordulatra, ahol elandalodik kissé, s közben az autó gyorsul. Nem csúszik a kuplung, nem kell szerelőhöz rohanni – ez ilyen!

A fokozatmentes váltók legfőbb előnye az, hogy velük a kocsi nem fogyaszt többet a hagyományos kézi váltónál, és általában alig lassabb azoknál, bár esetünkben ez most nem teljesen állja meg a helyét. Az elindulásnál tapasztalt késlekedést később az kompenzálja, hogy aztán nincs váltás, így megtorpanás sem.

Az elindulást viszont szokni kell, el lehet felejteni az “ide még épp beférek…” kezdetű közlekedésfilozófiai mondatokat. Álló helyzetből ne vágjunk ki kamion, sőt kisebb mozgó tárgyak elé sem, mert drága meglepetésben lehet részünk.

Kanyarban király

Ami a futóművet illeti, a C-Max hű marad a Focus család hagyományaihoz. Belülről szinte nem is érezni, hogy egy egyterű volánjánál ülünk, olyan könnyedén szeljük a kanyarokat, olyan közvetlen a kormányzás, és olyan stabil a karosszéria.

Bármilyen normál személyautót kiforgathatnánk a kanyarban, ha akarnánk, olyan sebesen tudunk kanyarodni, mintha csak egy gyárilag versenyautónak szerelt gépet vezetnénk. Ez az érzés, amitől igazán megbizsereg a lélek: egy olyan egyterű, ami személyautósan viselkedik. De tényleg!

Megszokást igényel

A CVT váltót kétségkívül meg kell szokni, az autó többi része viszont eteti magát: barátságos a hangulat, kényelmesek az ülések, istenien szól a hifi, van hova pakolni, és, ami a lényeg, jó vezetni az autót.

Ha pedig nem az táplálja az önbecsülésünk, hogy sikerült csikorgó kerekekkel elrajtolni egy Wagon R mellől, akkor érdemes a CVT váltót is beválasztani. Igaz, 400 ezer forintos felára azért okoz egy kis köhögőrohamot. Ámde a Ghia felszereltség mellé beállítva épp a könnyen megjegyezhető 6 millió fölé viszi a C-Maxot.