Elkövettem azt a hibát, hogy a teszt megírása előtt megnéztem a Clio árlistáját. Tátva maradt a szám! Talán nem kell mondanom, nem azért, mert annyira olcsó. Nem is árulom el, mekkora összegről van szó, mert akkor valószínűleg sokan itt abbahagynák az olvasást.

Ha Renault értékesítő volnék, akkor persze győzködném az embereket, hogy a Clio egy mennyire nagyon jó autó és megéri ezt a rengeteg pénzt. Persze a Clio sem tökéletes, de hiányosságait megpróbálhatnám ügyesen kimagyarázni. Valahogy nem tudnék átszellemülni jó értékesítővé, ezért meg sem próbálom.

Úgy alakult, hogy ez az első új Clio, amiben ülök, pedig volt már nálunk dízel és egy alap benzines is. Talán jól tettem, hogy kivártam az 1,6-os benzines megérkezését, mert ez a Clio jóval felülmúlta várakozásaimat. Elődjével ellentétben ez már egy nagyon jól használható kisautó.

Elég sokat vezettem az előző modellt, amelynek rettenetesen idegesítő hibái voltak. A Clio II legnagyobb baja, hogy borzasztóan szűk az utastere. Elöl lehetetlen volt kényelmes üléspozíciót találni, hátul pedig egy 160 centis felnőtt is beverte a fejét a plafonba.

Ha megnézzük az újat, akkor gyorsan rájövünk, hogy ennek szerencsére semmi köze sincs a régihez. Inkább egy Mégane, oldalról Opel Astrás első lámpaburákkal. Ez egy tágas, sőt a kategóriáján felüli méretekkel rendelkező kisautó, a pirinyó szó helyett inkább a tágas illik rá.

Száraz adat, de sokat sejtető, hogy 6 centivel magasabb, és több mint 17 centivel hosszabb elődjénél. Alig 20 centivel rövidebb a Mégane-nál, de ne legyenek kétségeink, ez a közelség visszaköszön az autó árában is.


Felár ellenében két síkban állítható kormánnyal szerelik a Cliót, az ülés pedig hosszú úton tologatható. Magasságtól függetlenül szinte bárki megtalálhatja a kényelmes üléspozíciót, bár ez manapság már nem olyan nagy szó.

Hála a hosszabbításnak, a hátsó sorba már nemcsak egy kínpad fért el, hanem egy átlagos kényelmet nyújtó üléssor is bekerülhetett. A lábtér és a fejtér 180 centis magassággal még teljesen megfelelő, és ha nem nyeltünk karót, akkor még efelett is elférünk.

A méretnövekedés nem csupán a számokban mutatkozik meg. Ha zsákot húznának a fejemre és bevágnának a Clióba, akkor biztosan nem egy kiskategóriás autóra tippelnék. Ha lehúznák a zsákot a fejemről, akkor valószínűleg egy új Mégane-ra gyanakodnék. Ez mindenképpen elismerés.

Mindössze a használhatatlan pohártartó szúrhatna szemet, ilyen volt az előzőben is. A szabványos “mekis” poharat csak üres állapotban lehet belegyömöszölni. Ha nem lenne pohár formája, akkor nem idegesíteni ennyire. A kuka formájú hamutartó bezzeg vígan el van benne.

A nagyokat idézi a menet közbeni komfortérzet, abszolút nem viselkedik kisautóként a Clio. A kormányzás közvetlenebb az átlagosnál, viszont oldalirányban meglehetősen puha a futómű. Ez nem a legszerencsésebb kombináció, de az autó így is stabil marad.

Nem lenne igazi dicséret, ha azt mondanánk: az új Clio jóval csendesebb, mint elődje. Az viszont már az, hogy nagyobb autókhoz viszonyítva is kulturáltan hasít az aszfalton, feltéve, hogy jó úton haladunk vele, nem túl gyorsan.

Ha autópályára tévedünk, ott hosszú távon fejzúgás lesz a vége. Ez részben a viszonylag rövidre áttétélezett váltónak köszönhető, ami kissé akadozva, de legalább pontosan mozog a kulisszában.

Érzésre jóval fürgébbnek tűnt az előző Clio, pedig valójában alig megy rosszabbul az új. Jól ki kell forgatni a motort, és akkor egészen sportos teljesítményre képes az 1,6-os is a maga 111 lóerejével. A 190 km/órás végsebesség elég, kár, hogy 130 felett már kényelmetlen az utazás a magas fordulaton járó motor miatt.

Nem tesznek jót a hazai útviszonyok az új Cliónak sem. Bár az utastér ilyenkor is csendes marad, viszont az első futómű felől kopogást hallani, ami rázkódás formájában a kormányon is érezhető. Ismerve a kis pedálnyomásra váratlanul nagyot lassuló Mégane-t, örültem a jól adagolható fékerőnek is.

A szűk és sportos karaktert teljesen száműzték a Clióból, ehelyett telenyomták a nagyság és a kényelem génjeivel, mintha csak szöges ellentétét szerették volna megalkotni a korábbinak. Aki ennek nem örül, az várja meg a sportmodellt. A Clio most egy Mégane-nak is alternatívája lehet, sőt, én valószínűleg ezt választanám. Más kérdés, hogy árban nem járnék sokkal jobban. Egy gazdagabban felszerelt 1,6-os Clióért több, mint 4 milliót kellene fizetnem.

“Mindent tud, amit a nagyok!”: ha jól emlékszem, ez volt az előző Clio reklámszlogenje. Akkor ez nem volt igaz, most annál inkább. Mintha anno a jövőbe látott volna a marketingosztály.


Műszaki adatok – Renault Clio 1.6 Dynamique Plus
MOTORADATOK
Lökettérfogat (ccm)1598
Furat x löket (mm) 79,5 x 80,5
Hengerek / szelepek száma S4/16
Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.)82 (111)/6000
Max. nyomaték (Nm/ford.) 151/4250
MENETTELJESÍTMÉNYEK
Gyorsulás (s, 0-100 km/h) 10,2
Végsebesség (km/h) 190
FOGYASZTÁS
Város (l/100 km)8,8
Lakott területen kívül (l/100 km)5,4
Vegyes (l/100 km)6,6
CO2 kibocsátás (g/km)157
MÉRETEK
Hosszúság/szélesség/magasság (mm)3986/1707/1493
Tengelytáv (mm)2575
Csomagtér (liter)288/1038
Menetkész tömeg/terhelhetőség (kg)1150/490
Üzemanyagtank kapacitás (liter)55
Gumiméret185/60 R15
ÁR, KÖLTSÉGEK
Alapár (forint)3 580 000
Konkurensek (forint)Fiat Grande Punto 1.4 Sport: 3 590 000
Opel Corsa 1.4 Cosmo: 2 856 000
Skoda Fabia 1.4 Elegance: 3 442 000
Tesztelt autó ára (forint)4 050 000
A szériafelszereltség fontosabb tételeiABS, központi zár, 6 légzsák, elektromos ablakok, manuális klíma
ÉRTÉKELÉS
a vezess.hu véleményeTágas, kényelmes autó az új Clio, köszönőviszonyban sincs azt előző modellel. Nagyon drága!
Pontszám (max. 10)7,75 pont