Tipikusan Volkswagen, pedig szinte ugyanígy néz ki a Ford Galaxy és a Seat Alhambra is. Azért, mert egy gyárban készülnek, és a Ford Galaxynak, meg a Seat Alhambrának is Volkswagen külalakja van. Egyedi részletekkel igyekszenek különbséget tenni, de így is kilóg a lóláb.

Mivel Sharan utód két éven belül biztosan nem lesz, finoman átdolgozott részletekkel igyekszenek fenntartani a típus iránti érdeklődést. Nem mintha erre egyáltalán szükség lenne, mivel szerintünk az új hátsó lámpákkal vagy a nagyobb hűtőráccsal sem szebb, sem vonzóbb nem lett az autó.

Igazi nagyutazó buszlimuzin a Sharan, olyan autó, amibe a hét utas nem csak kínszenvedés árán fér el, és nem csak akkor, ha csomagjaikat postán adják fel. Hét különálló ülésünk van, a második sor középső darabját kivéve hárompontos övvel és fejtámlával szerelve. Egy modellfrissítés után különösen nagy hiba, hogy ezen az ülésen csak kétpontos az öv.

Ezek az ülések – nem könnyen – de egyszerűen kiszerelhetők. Egyenként legalább 20 kilót nyomnak, így csak erősebb fizikumúaknak ajánlott a belsőépítészet. Az üléstologatáshoz ész vagy erő nem kell, ez a része roppant egyszerűen működik a dolognak.

Különösen hosszú úton lehet szeretni, hogy minden utas oda tolja az ülését, ahova csak szeretné, miközben a mögötte ülő nem kiabálja le a fejét hely hiányában. Ez még a leghátsó sorban is igaz, amivel csak annyi a baj, hogy körülményes megközelíteni. Láb- és fejtér itt is van, bár 180 centi fölött csak rövid távon érdemes magunkkal vinni lábainkat.

Rakodóhelyből annyi van, hogy most így hirtelen lehetetlen felsorolni mindet. Kettővel nőtt is számuk a modellfrissítés alkalmával, mivel a második sor két ülésének háttámlájára háló került. Ezek mellett a hagyományos helyek is beépítésre kerültek: hatalmas a kesztyűtartó, a szélvédő tövében is van kisebb rekesz és az ajtók oldalzsebei is tágasak. Nem tetszett a szép, ám vaskos palackokat nehezen markoló pohártartó, amely egyébként eltakarja a középkonzol gombjait.

Érdekes dolog, hogy a Volkswagen még mindig ragaszkodik a hátsó ajtók hagyományos nyitásához, miközben a főbb konkurensek már régóta tolóajtók használnak. Ezeken könnyebb lenne bejutni, de a VW szerint az ő megoldásuk jobban megőrzi a személyautós jelleget.

Buszos kormánya ellenére meglepően kellemes jószágként viselkedik a Sharan. Vezetése nem bonyolultabb, mint egy Poloé. A magas ülőhelyzet is inkább a pozitív tulajdonságok között sorakoztatható fel, mint a negatív oldalon. A forgalmat jobban átlátjuk, ettől biztonságérzetünk növekszik, ergo jobb érzés vezetni az autót.

Látványra nem jó, kezelhetőség szempontjából viszont ideális, hogy egy csokorba gyűjtötték az összes gombot és kezelőszervet, melyek a középkonzolból mindössze 15 négyzetcentit tesznek ki. A látszólag hatalmas gomberdőn könnyű kiigazodni. Sajnos a Sharan még a korábbi divat szerint készült, így a váltó a két első ülés között van, nem pedig a középkonzol alján. A rosszabb elérhetőségért kárpótol a könnyű kapcsolhatóság.

Aki vezetett már valamilyen Volkswagen-konszernes autót a 130 lóerős 1,9 literes dízelmotorral, álmából felébresztve is fújja az adagolófúvókás dízel karakterisztikáját. Alul nincs nyomaték, de semennyire, 1800-as fordulattól viszont jön az erő regimentje. Nyomatékszegénysége miatt az ismerkedési fázis alatt hajlamos lefullasztani az ember az autót, de a nagyobb gázadásos indulás gyorsan megszokható.

Ügyes összjátékkal – amiben a hatfokozatú kézi váltó ideális partner – lendületben tartható a hatalmas egyterű. Hatalmassága elsősorban súlyára értendő, mivel üresen 1600 kilót kell mozgatni a 130 lóerővel. Ezt és a nagy felületet figyelembe véve nem meglepő, hogy vegyes üzemben 8,5 liter gázolajat fogyaszt az autó 100 kilométeren.

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, de közel 200 km/órás sebességre képes felgyorsulni az autó. Ennek értelmében a neki legjobban tetsző 140-150 km/órát 2800-as fordulattal gond nélkül és nagy csendben tartja. Ennél kisebb sebességnél vagy gyorsításnál szigorúan kopog a dízelmotor.

Magabiztos kiállással rendelkezik a Sharan is, mint minden Volkswagen. Erre minden oka megvan, mivel 8 éves szolgálattal a háta mögött is büszkén veszi fel a versenyt a konkurensekkel. Becsapós az árképzés, mivel a 130 lóerős dízelmotorral alapáron nem drágább konkurenseinél a Sharan sem. Ha viszont úgy felszereljük, hogy úgy nézzen ki, mint a tesztautó, már jó pár százezerrel többet kell fizetni. Megéri.