Arra, hogy miként lehet egy elegáns limuzin formából egy valóban dögös sportkocsi kinézetű járgányt faragni, arra a Mercedes-Benz C-Sportcoupé az iskolapélda. Régi történet már, hogy a Mercedesnek fiatalítania kell vevőkörét, és erre a fiatalításra az A-osztály mellett a C-osztály a legjobb lehetőség. A BMW 3-ashoz igazítottan frissebb alakú, de azért mégiscsak meglehetősen konzervatív C-limuzin és praktikus, de ifjabb szemmel még kevésbé vonzó T-modell (=kombi) kevés lehetőséget nyújt a 30-as korosztály célbavételéhez. Ellenben a C-Sportcoupé remek autó erre.

Egyszerű a recept, a technikai miegymás nagybani változtatása nélkül tervezni kell egy háromajtós karosszériát, ehhez egy fiatalos formájú és színvilágú belsőt kell passzítani és az egész már mehet is a piacra. Persze a Mercedes-nek viszonylag könnyű volt a dolga, mivel a BMW ezt a játékot 1994-ben már eljátszotta az előző hármas sorozattal, amikor is kitalálta a 3-as Compact-ot.

Nem szabad a sportossággal túlzásba esni, mivel attól hogy jól kinéző autót vesz egy Mercedes tulajdonos, legbelül ő még kényelemszerető Mercedes tulajdonos marad. Nem akarja veseköveit a budapesti flaszteron rázatni, nem akar 140-nel derékszögű kanyart bevenni, és főként nem akarja autóját a túlhajszolt tempó miatt két év múlva kukába hajítani.

Ezért a Sportcoupé csak visszafogottan hoz olyan tulajdonságokat, amiket a név vagy a forma diktálna. Bár az autó valamivel feszesebb rugózású egy C-limuzinnál, a hajszálra egyező tengelytáv miatt egy könnyed autózás a Bartók Béla út helyre nem hozott szakaszán nem jár azonnali gerinctöréssel. Kifejezetten kényelmesen lehet haladni az útnak nevezett budapesti kátyú-dzsungelben.

Ellenben a gyorsabb kanyarvételekről jobb lemondani, mivel a kormányzás sem a gokart-érzést hozza át a Mercedes kompaktjába, és a karosszéria is hajlamos kisebbfajta megilletődéssel viselni a hirtelen mozdulatokat. Ettől függetlenül nagyon jól érezhetjük magunkat az autóban mondjuk autópályán és országúton, mivel síri csönd honol minden sebességtartományban, csak a kétliteres kompresszoros motor felsivítása tör be időnként a harmóniával rajzolt térbe.

Apropó, kompresszoros motor. A nevével ellentétben 1,8 literes gép 163 lóerős teljesítményt szállít, de van egy csökkentett erejű változata is 180 Kompressor névvel és 143 lóerővel, ám teljesen azonos lökettérfogattal. A nagyobb teljesítmény bőségesen elegendő az autó lendületes, már-már sportos mozgatásához, de a felárért adott automatikus váltó inkább “nyugi módba” hűti vissza a vezetőt.

Ezt a váltót nem lehet kézzel kapcsolgatni, D-ben a kart jobbra-balra tolva csak azt állíthatjuk be, hogy mely fokozat fölé ne váltson a szerkezet. Túlhúzatva a motort, az elektronika közbelép, és egy fokozattal feljebb kapcsol. Emiatt sokan azt hiszik, hogy ez is kézzel kapcsolható váltó, pedig a Mercedesnél azt Sequentronic néven adják, és ott előre-hátra kell a karral hadonászni.

Félreértés ne essék, semmi bajunk sincs ezzel a váltóval, és a Mercedes szokásos vásárlóinak sem lehet, mivel az ötfokozatú szerkezet mindig időben kapcsol, gyorsan igazodik a vezető szokásaihoz. Ha komótosan tapossuk a gázpedált, nem kínozza soká a motort és hamar felvált, ha elragad a hév, engedi hosszan nyúzni a kompresszoros gépet és bőven hajszolhatjuk felfelé a fordulatszámmérőt. Sokáig hajtva lassú módban megeérhet minket meglepetés, mivel a hirtelen padlógázt leheletnyi késlekedéssel követi a visszaváltás. Ezt megelőzendő a kart hosszan balra tolva két fokozattal visszakapcsol a váltó, így már könnyedén bevállalható a legreménytelenebbnek látszó előzés is.

Helykínálatában, mármint ami az első két ülést és környékét illeti, a Sportcoupé a C limuzinnal megegyező teret ad. Kényelmesek az ülések, a pozíció sportosan mély. Tárolóhelyből is van bőven. Mivel sportosabb autóról van szó, a középkonzolt megpróbálták ennek megfelelően átvadítani. A fűtés kezelői, a rádió egysége és a felső gombsor semmit sem változott, csak a körülötte lévő betét lett ezüst színű. A kormányt háromküllős, vaskos, jó fogású volán váltja, a műszereket pedig hullámos napellenző borítja.

Nagy a különbség a hátsó sorban, mivel közel azonos szélességű helyen nem három, hanem csak két ülést alakítottak ki. Ez a két hely is kényelmes, fejtérben tágas is, de a lábaknak már csak korlátozott hely marad egy-egy magasabb első utas mögött.

Coupé szinten kifejezetten nagynak számít a csomagtartó, mivel 310 literes. Érdekes, de nem egyedi megoldás, hogy a csomagtartó spoilere alatt is ki lehet látni tolatáskor a keskeny üvegen keresztül. Ez kiszélesíti a magasra ívelő övvonal miatt leszűkített belátható teret.

Amikor a Mercedes C Sportcoupé árát nézzük, nem szabad abból kiindulni, hogy egy limuzinhoz képest kevesebb az ajtó és kisebb is a hely, ergo az árnak is jelentősen alacsonyabbnak kell lennie. A C 200 Kompressor ára 9 575 000 forint. Ez 650 ezerrel kevesebb, mint egy limuziné.



Műszaki adatok – Mercedes-Benz C200 Kompressor Sportcoupé
Lökettérfogat (ccm) 1796
Furat x löket (mm) n.a.
Hengerek / szelepek száma S4/16
Max. teljesítmény (kW[LE]/ford) 120(163)/5500
Max. nyomaték (Nm/ford) 240/3000-4000
Gyorsulás (s, 0-100 km/h) 9,4
Végsebesség (km/h) 231
Fogyasztás (l/100 km) város 12,7
Fogyasztás (l/100 km) lakott területen kívül 6,5
Fogyasztás (l/100 km) vegyes 8,7
CO2 kibocsátás (g/km) 209
Gumiméret 205/55 R16
Hosszúság/szélesség/magasság (mm) 4343/1728/1406
Tengelytáv (mm) 2715
Csomagtér (liter) 310
Menetkész tömeg / terhelhetőség (kg) 1480/425
Üzemanyagtank kapacitás (liter) 62
Listaár (forint) 9.575.000