Napjainkban a korszerű turbódízel motorok minden tekintetben felveszik a versenyt a benzinesekkel, sőt, bizonyos tekintetben még túl is szárnyalják azokat. Ennek egyik iskolapéldája a tesztelt C 270 CDI T-Modell.

Tesztautónk motorterében a 170 lóerős 270 CDI motor bújt meg, mely hihetetlen 400 newtonméteres nyomatékkal rendelkezik. Járása kiegyensúlyozott és kulturált, elfeledteti a régi dízeles időket.

Hidegindítás után, alapjáraton még felfedezhető azért a dízel jellegzetes hangja, de miután bemelegedett, jócskán megszelídül a motor járása. Magasabb fordulatszámon gyönyörű, öblös hangon zenél az öthengeres motor, mely sokunk szerint szebb a benzinesekénél is.

A hatalmas nyomaték olyan elementáris erővel gyorsítja az autót már alacsony fordulattól, amire a kínálatban megtalálható szívó benzines aggregátok nem képesek. Az ötsebességes automata váltóval kombinálva, ki sem lehetne találni ideálisabb partnert a vontatásra. Olyan hatalmas tartalék van a motorban, hogy érzésre bármely nehéz áru szállítását könnyedén elvégezhetnénk a kombival.

Egy másik igen nyomós érv a dízel C-osztály mellett, a fogyasztás. Városban bő gázzal közlekedve sem lépjük túl a 12 literes fogyasztást, míg autópályán 160-as tempóval közlekedve akár kilenc liternél kevesebb gázolaj is elég.

Kívülről már semmi sem különbözteti meg az autót benzines társaitól. A régi árulkodó jelek, mint például a motorház oldalán lévő légbeömlők, már nem segítenek, ha a csomagtéren nem található meg a CDI felirat.

Ha már a külsőnél tartunk, akkor meg kell jegyezzük, hogy a kombi karosszéria a C-osztálynál nagyon szépre sikeredett, úgyhogy még néhány eleve kombiellenes egyén is elegánsnak találta a formát.

A meredek orr-rész tökéletesen harmonizál az egymásba forduló dupla körlámpákkal, melyek az elegancia mellé egy kis sportosságot is csempésznek az autó orrába. A gyönyörű ezüstmetál szín szerintünk tökéletesen illik az autóhoz, mellyel nem hivalkodó, de mégis tekintélyt parancsoló.

A belső kialakítás, a sportosabb négyzetrácsos mintával ellátott burkolatok jelzik számunkra, hogy nem egy luxusautóban ülünk, de csak, ami a designt illeti. A felhasznált anyagok minősége mindenhol kiváló, a kárpitok és a bőrborítások tökéletesen finoman kidolgozottak, egytől-egyig.

A vezetőülést és a kormányt az minden elképzelhető irányban mozgathatjuk, így állítgatása után mindenki felveheti az általa legelőnyösebbnek tartott vezető pozíciót. Az ülés motorosan mozgatható, a hosszirányú állítást kivéve, ami szerintünk még hasznos is, mivel eltérő magasságú sofőröknél nem kell sokáig szöszmötölni az ülésállítással.

A műszerfal szintén valahol az elegáns és a sportos stílus között helyezkedik el, nekünk kifejezetten tetszett. A fedélzeti számítógépen szinte minden információ megjeleníthető, de ennek beállítása, a számtalan funkció miatt, már kicsit bonyolultra sikeredett. Például a vízhőfokmérő is csak digitális formában van jelen, ha sikerült előbányásznunk a menürendszerből.

Tipikus Mercedes vonás, hogy a kormányoszlop jobb oldalán nem találunk bajuszkapcsolót, mivel a szokásos ablaktörlő funkciókat a baloldali index kar látja el. Inkább elegáns, mint praktikus, de könnyen megszokható. Az biztos, hogy hirtelen kormánymozdulatok közben véletlenül senki sem fogja bekapcsolni az ablaktörlőt.

Az indexkar fölött helyezték el a sebességtartó automatika karját, ami eleinte azt vonta maga után, hogy néhányszor irányjelzőként akartuk használni.

A kézifékkar természetesen itt is pedál formájában van jelen, ahogyan azt már évtizedek óta megszokhattuk a Mercedesekben. Ezeken kívül viszont semmi kirívó furcsasággal nem találkozunk az utastérben, minden egyéb kapcsoló kézre esik, tökéletes vezethetőséget biztosítván ezzel.

Miután magunkra igazítottuk a vezetőülést, elfordíthatjuk a slusszkulcsnak már nem nevezhető jeladót, és megérezhetjük az erő első jelét, mikor is magabiztosan beindul a 170 lóerős dízelmotor.

A váltót D pozícióban vagy onnan balra elhúzva a kart, szekvenciális üzemmódban használhatjuk. Ez utóbbiban sem forgathatjuk túl a motort, mivel a piros fordulatszám-tartománynál automatikusan feljebb kapcsol a váltó, ha ezt mi esetleg elmulasztanánk. Ezzel ugyan jócskán veszít sportos jellegéből az autó, de az élettartam tekintetében mindenképpen hasznosan cselekszik a váltó.

Indulástól érezhető a hatalmas, 400 newtonméteres nyomaték, ami elementáris erővel szaggatja maga alatt az aszfaltot. Nedves úton folyamatosan, szárazon kanyarban figyelmeztet bennünket a kis villogó sárga jelzés a műszerfalon, hogy bőszen bánunk a gázpedállal és beavatkozott a kipörgésgátló vagy a menetstabilizáló. Ezen elektronikák nélkül, Mercedeshez nem illő módon, folyamatosan pörgő kerékkel és csapatott hátsó farral közlekedhetnének az érzéketlenek, olyannyira nyomatékos a motor.

A korábbi változatokhoz képest a menetstabilizáló elektronikát nem lehet teljesen kikapcsolni, csak egy sportosabb autózást lehetővé tevő csúszáshatárt engedélyeztethetünk az ESP gomb megnyomásával.

A futómű viselkedése közel jár a tökéleteshez, valahol a sportos és kényelmes között, ahogy ezt ettől az autótól már megszokhattuk. Hirtelen kanyarvételkor is semlegesen viselkedik az autó, könnyen irányítható marad. Vasúti kereszteződésekben nem zörög a karosszéria, kombi mivolta ellenére sem, és nincs szükség a hangerő növelésére, hogy tovább élvezhessük az audiorendszer nyújtotta kellemes hangzást.

Parkoláskor nagyon hasznos lehet az elől-hátul beépített radar, amely a hangjelzésen kívül egy kis képernyőn vizuálisan megjeleníti a távolságot. Tolatáskor elég csak a középső visszapillantó tükörbe pillantanunk, ahonnan tökéletesen látszik a kis kijelző.

Bent pakolórekeszekben sem szűkölködik az öt felnőttel is megbirkózó utastér. A könyöktámaszban is található két rekesz, illetve közvetlenül előtte is találhatunk egy kis helyet a motyóinknak, amit egy helyes kis fa roló választ el tőlünk. Az aktív szénszűrővel ellátott, kétzónás légkondicionálóra még nem volt szükség, de egy Mercedes esetében nem kételkedünk annak hatékony működésében.

Sötétben igazán élvezetes megközelíteni a C kombit, mivel gyönyörűek a fényei. Kívülről a ködlámpa és a helyzetjelző kigyulladása adta tudtunkra, hogy kinyitottuk a központi zárat. A belső világítás akár egy stúdióban is megállná a helyét, nem maradnak rejtett zugok kivilágítatlanul.

A bőséges, 470 literes csomagtér elegendő helyet kínál csomagjaink szállítására, sőt még rögzíthetjük is azokat a beépített fülek segítségével. Igazán ötletes és praktikus megoldás, hogy a hátsó ülések lehajtásakor a kalaptartót nem kell külön kiszednünk, mivel az ledől a háttámlákkal együtt.

A 11,5 millió forint nem kevés pénz, de cserébe egy apró részletekig tökéletesen kidolgozott autót kapunk, amely szinte minden területen megállja a helyét, mint ideális tulajdonságok kombinációja.