Megszoktuk, hogy 20-30 évvel ezelőtt a Skoda amolyan szükségautókat gyártott csak, melyek elsődleges feladata az volt, hogy utasait kisebb-nagyobb hibaszázalékkal célba jutassa.

Mióta a Volkswagen szárnyai alá vette a márkát, a minőség és ezzel párhuzamosan az eladások is szárnyalni kezdtek, de a márka ázsiója nem emelkedett a fejlődés diktálta ütemben. Elsősorban paletta színesítésére, és így image-építésre alkalmasak az olyan modellek, mint például a Skoda Octavia RS Combi is.

Egyszerű a recept: a Skoda mérnökei bekopogtattak a Volkswagen konszern raktárába, és körbenéztek, mit is vehetnének kölcsön egy vadabb autó megépítéséhez. A győri készítésű 1,8 literes turbómotor jól sikerült darab, 150 lóerőtől egészen 225 lóerőig terjedhet teljesítménye, de kis házi piszkálással még több lóerőt tud felszabadítani.

Emellé kell egy sportosabb futómű is, hogy kellő biztonsággal lehessen a 180 lóerőt talajra vinni, és egy erősebb fék sem árt a sebesség megzabolására. Ezeket mind-mind megkapjuk, de mi esetleg szerettünk volna még hatfokozatú váltót, ám a gyorsan kapcsolható ötfokozatúval is beértük.

Nem hiányoznak az autóból a vadításhoz használt szokásos kellékek. Kívülről szolid spoilerezés, kis küszöbtoldat, könnyűfém felni, jól láthatóan zöldre festett féknyergek és alig látható RS felirat jelzi, hogy a fekete kombi nem halottaskocsi vagy lehajtott hátsó üléses cégautó.

Bent is tökély közeli a helyzet. A fekete-fehér bőrülések jól is néznek ki, és a kanyarban kicsúszni kiszülő testet is erősen megragadják. Egyetlen hátránya az ülésnek, hogy a legalacsonyabb pontnál mi még alacsonyabbat szerettünk volna.

A bőrözött kormányt álló helyzetben is élvezet markolászni, és mivel le-be-ki-fel állítható, a szabályozható ülésmagassággal együtt pontos üléshelyzet az eredmény. Van fém pedál, fehér szövetbetét az ajtón, a műszerek is szebbek lettek a kis fémes hátlappal, a váltógombra és a középkonzolra is került kis fémes dísz, ami alapvetően azonban sajnos nem javít a konzol túlzott egyszerűségén.

Csalódást keltő dörrenéssel csukódik az ajtó. Valódi jelentősége ennek nincsen, de mivel a tompán puffanó ajtó növeli az autó minőségérzetét, ma már erre jobban odafigyelnek a gyártók. Kellemetlen zaj sajnos nem csak az ajtók felől érkezik, rossz úton gyakorlatilag az összes műanyag zörög.

Kemény futóműve miatt Budapest úttalan útjain az RS Octavia nagyobb igénybevételnek van kitéve, mint egy puhán gördülő 1,4-es, így a belső kárpitelemek is hangot adnak szenvedésüknek.

Másrészt mi szívesen lemondtunk a kényelmesebb rugózásról és a csendesebb utazásról a jobb kanyarstabilitás kedvéért. Kanyargós úton ugyanis az élvezet mindenért kárpótol.

Mivel közvetlen a kormányzás, a futómű is valós érzést közvetít az útról (vagyis minden úthibát szinte tompítás nélkül érezni), kanyarba nagy tempóval beesni határtalan jó érzés. Menetstabilizáló elektronika alapáron nem jár, van viszont kipörgésgátló és elektronikus differenciálzár is.

Ha a fizika korlátait feszegetve túl gyorsan akarunk elfordulni, először alulkormányozottként, a kanyar külső íve felé indul meg az autó orra. A gázt elvéve azonnal visszatalál az RS a helyesnek vélt ívre.

Az elsőkerék-hajtás a 180 lóerős turbómotorral száraz útón kedvező kombinációt alkot, ám ha picit csúszós az út, rögtön problémába ütközik az erő talajra vitele. Ekkor jut szerephez az elektronikus differenciálzár, mely a kipörgő kerék lefékezésével a túloldali kerékhez passzolja át az erőt.

Az RS kedvenc alkotóelemének a pontosan adagolható és villámgyorsan lassító fék mellett a 180 lóerős turbómotort találtuk. Már valamivel 2000 alatt felépül a kellő turbónyomás, ám alatta a turbólyukban is van annyi erő, mint amennyi egy normál alsó középkategóriás kombiban padlógáznál.

Lassan haladva normális autóként is használható a kombi Octavia, és ilyenkor csak 9 liter benzint igényel 100 kilométerre. Ráadásul az az előny is megvan, hogy a magas rakodóperemen átküzdött holmik nem járnak indiántáncot az 548 literes csomagtartóban.

Persze mi jobban szerettük kihasználni a motor erejét. Ekkor a fogyasztás 12-14 literre kúszott fel, ami azonban még mindig kedvezőnek mondható a hasonló menetteljesítményeket produkáló vetélytársakhoz képest.

Egyébként a kombi a limuzin Octavia RS-nél egytized másodperccel lassabban, de még így is elég gyorsan, 8 másodperc alatt éri el a 100-as tempót. A végsebesség a far kitoldásával 4 km/órával csökken, 231 km/órára.

Remek teljesítménye ellenére nem voltunk 100 százalékosan elégedettek az Octavia RS-sel. Bár a konkurensekkel könnyen felveszi a versenyt gyorsulásban, lassulásban és élményben, a minőség terén hiányosságok látszódnak. Kár érte, mivel a 6,8 millió forintos árért kapunk egy remek motorral szerelt, alapáron sok extrát adó és praktikusan használható csomagterű kombit.