A León Sport R ár/érték aránya az alsó középkategóriás sportmodellek között egyedülállóan jó. Annak, hogy mégsem az alacsony árat és a hiánytalan felszereltséget ajnározzuk, meg van az oka: a 180 lóerős turbómotor, a hatsebességes váltó és a sportos futómű.

A León Sport R-nek nagyon jó a kiállása, engem egy kicsit a Zagato stúdió vagány Hyena tanulmányára emlékeztet. Messziről rápillantva is érezni rajta az erőt, főleg pirosban. Odasétálva hozzá egyre egyértelműbbé válik, hogy ez az autó tud valamit. A levegőbelépőket borító méhsejtmintás fekete műanyag igen jól áll a Sport R-nek.

Az ajtók nagyon tágra nyílnak, elöl három határozott akadóponton rögzíthetők. Alacsonyabb termetűek csak nyújtózkodva érik el a behúzókat az első sorban. Szépen csukódnak az ajtók, hangjuk bizalmat ébreszt a kocsi merevségében és tartósságában. Az alsó középkategóriában még mindig jónak számítanak a belső térben felhasznált anyagok. A műszerfal felső részét puha műanyag borítja, sportos mintázattal.

Elöl rengeteg hely jut az utasoknak, hátul a kategória átlagánál kisebb a lábtér. A belső magasság átlagos. Mivel a Sport R nem összkerék-hajtású, a csomagtartó megmarad 340 literesnek, amivel sem lefelé, sem felfelé nem lóg ki a León az alsó középkategóriából. A csomagtartó bővítésénél a Seat tud valamit, amit a többiek nem: a hátsó ülés kivehető és osztva előrehajtható.

Nagyon kényelmesek a széria sportülések. Szívesen mélyebbre engedtük volna őket, a legalsó állás nem minden ízléshez elég mély, de a karos magasságállítás jól használható. Az oldaltartás kitűnő. Bár az oldaltámaszok nem túlságosan kemények, mégis remek jól tartottak húzós kanyarokban is. A León Sport R üléseiben széles és magas emberek is kényelmesen elférnek.

A kapcsolók és más kezelőszervek audis finomsággal működnek. Igen jó helyen vannak az elektromos ablakemelő és a tükörállítás gombjai. A tükrök nagyok, jól látni bennük a forgalmat. Szeretetreméltó figyelmesség az autóban, hogy a belső tükör elsötétedik a beeső fénytől. A volán tengelyirányban is kellemesen tág tartományban állítható, a nagyon jó fogású bőrkormány helyzete optimálisan belőhető minden igényhez.

Pontosan és csekély erővel jár a váltókar, de egy sportos autótól szorosabb megvezetést képzelnénk el. A kuplung férfiasan jár, nagyon pontosan adagolható vele az erő. A sebességfokozatok kiosztása hibátlan. A 2000-től bikásan húzó motorral minden fokozatban tág tartományban gyorsítható az autó, a hatodik városban is használható.

Tolatni elég nehéz az autóval: a C-oszlop széles, a háta magas, a hátsó ablakon nem sokat látni. A rossz áttekinthetőségen a három széria fejtámla sem segít.

A maximális nyomaték 235 Nm 4500-nál, de érzésre ez az érték 2000 és 7000 között állandó. A sportossággal nehezen fér meg a korai leszabályozás, a Leónban így 6900 fölé pörgethető a motor. Mivel a León Sport R-t elsőként vehettük át tesztelésre, a vadonatúj tesztautóval nem ellenőriztük a gyári gyorsulási értékeket és a végsebességet sem. Érzésre annyira jól megy, hogy a százra gyorsuláshoz még 7,7 másodperc sem kell. A 229 km/órás végsebességet lehengerlő fölénnyel hozhatja az autó, mi nem engedtük 200 fölé gyorsulni.

Éjszaka országúton már feleekkora tempónál is kevésnek találtuk a fényszórók teljesítményét. Az átlagos fényerő ehhez a motorhoz kevés, sajnos nem rendelhető az autóhoz xenon fényszóró.

Sötétedés után még egy problémánk adódott. Éjszaka gyorsan autózva nehezen olvashatók le a kilométeróra számai, mivel a skála második felétől túl sűrűn következnek az osztások. 140-nél már nem lehet egy pillantással megállapítani a tempót. Este jól mutat a vörös színű megvilágításban fürdetetett műszerfal. A Sport R óraszámlapjai fehérek, ami az egyik legfontosabb belső téri kiegészítő egy sportos autóban.

Feszessége ellenére egy cseppet sem kényelmetlen a rugózás. Az úthibákat határozottan kezeli, az alacsony oldalfalú gumiktól meglepően ügyesen elnyeli az utazást zavaró ütéseket. A két első ülés közötti könyöktámasz jó magasságban van, kényelmesen lehet róla váltani. Városban érdemes inkább felhajtani, mert zavarja a kézifék használatát.

A zajszint megint jó érzékkel kialakított kompromisszumot jelent az örömautózáshoz szükséges motorbőgés és a hosszabb utakon elvárt suttogás között. Egyenletes sebességnél csend van az utastérben, 140-160-nál halknak mondható az autó. Nagy fordulaton viszont előcsalható a sportos vezetéshez dukáló motorzaj. Alapjáraton szépen dorombolt a kipufogó, a dupla végződésű rendszer a motort kipörgetve is kivette részét a motorzenéből.

180 lóerős motorjával komoly menetteljesítményekre képes a León Sport R. A gyorsulás több mint meggyőző. A 225 milliméter széles gumik száraz úton meglepően jó hatásfokkal viszik útra a motor erejét. Az elsőkerék-hajtású autó álló helyzetből jól elindul. Ez persze nem azonos a kilövéssel a tavaly tesztelt 4×4-es változatban, amire még mindig szívesen gondolunk vissza. A hengerenként ötszelepes motorban a rugalmasság a legnagyobb élmény. 80 és 140 között harmadikban alig van átmenet, de a kivételes rugalmasságú motor gyakorlatilag negyedikben és ötödikben is ugyanezt a gyorsulást produkálja. Ha kedvünk van hozzá, hatodikban is utánaeredhetünk egy sportkocsinak. A motor úgy húz, mint a lift, fölöslegessé téve a visszakapcsolást.

Kanyarban utolérhetetlenül semlegesen és kiegyensúlyozottan fordul a Sport R. A futómű nagyon jóindulatú, eszement kanyarsebességnél alig észrevehetően tolja ki az orrát. Terhelésváltásra tökéletesen érzéketlen az autó, sodródás közben is elvehetjük a gázt, még kuplungolhatunk is, a kocsi fara meg sem mozdul.

Ezzel a hangolással akár unalmas is lehetne az autó, de egyáltalán nem az. A végletekig semleges kocsival olyan kanyarsebességet érhetünk el, amivel nyugodtabbak már önmagában csúcsra járathatják adrenalintermelő szervüket. A kormány közvetlen, pontos és jó visszajelzést ad az útról. A kezelhetőség kiváló, a vezethetőségen nem érezni az 1,4 tonnás üres súlyt. Az ESP hangolása jó, nem fékez bele rögtön kedvenc kanyarunkba. A rendszer kikapcsolható.

Amikor éppen nem kanyarról kanyarra űzzük az autót, meghatározó érzés vezetés közben az a biztonságtudat, amely a nagy motorteljesítményből, a bombabiztos úttartásból és a sportmodellhez illő fékekből fakad. Próbaképpen háromszor fékeztünk 160-ról állóra. Az autó szinte beleállt az aszfaltba, a fékerő a harmadik fékezésnél is végig elegendő volt ahhoz, hogy csont száraz úton munkára bírja a blokkolásgátlót.

Az egy éve tesztelt León alapfelszereltsége messze elmaradt a hatmillió fölötti ár fejében elvárhatótól. A Sport R már minden fontos extrát szériában ad. Alapfelszerelés lett a klímaberendezés, amely ráadásul automatikus. Széria továbbá a 17 colos könnyűfém felni 225/45-ös gumikkal, a menetstabilizáló elektronika, a blokkolás- és a kipörgésgátló, a két első sportülés és a nyolchangszórós rádiósmagnó. Ennek hangjával nagyon meg voltunk elégedve.

A fogyasztás teljes mértékben a vezető lábától függ. Ha az ember nem úgy használja az autót, ahogy kinéz és ahogy szeretné, országúton 7,5-8 literből ki lehet jönni. Országúton állandó gyorsítással-lassítással, kiadós örömautózást követően 10,8 liter volt a fogyasztás, autópályán azonban, ahol akár percekig nem kell elvenni a gázt, sokkal nagyobbakat is kortyol a tankból.

Városi közlekedésben 1800-nél feljebb kapcsolva 11,2 liter elég lehet, csak ez így nem autózás, hanem rideg helyváltoztatás. Egy közel 200 lóerős, turbómotoros kocsival rosszul viseli az ember az óvatoskodást, ezért a reális fogyasztás 14-15 liter. Ezt a 15 litert viszont boldogan tankoljuk az autóba, a városi villongásokban elért győzelmek édes ízét érezve.

Sport R kivitelben a Seat León az autós örömszerzés remekbe sikerült eszköze. 5 660 000 forintos alapára a konkurensekhez képest olyan kedvező, hogy büszkén kijelenthetjük: nem költöttünk többet szenvedélyünkre, mint amennyit feltétlenül muszáj.

Teszt: Seat León Sport R – Örömautózás jutányosan 1