Az S60 a felső középkategóriás Volvo S80 padlólemezére épül. Vonalai emlékeztetnek a nagykategóriás nyolcvanasra, de annál sokkal fiatalosabbak és dinamikusabbak. Az S60 öltöztet, főleg a tesztautó könnyűfém kerekeivel és látványos színében.

A belső kialakítás modern, de nem öregszik olyan gyorsan, mint sok divatos autószépségé. A külső designról ugyanez mondható el. A klíma hatékony, nem zavart huzattal. A klímavezérlés ergonomikusan működtethető és könnyen kiismerhető. A Volvo S60 egyik különlegessége a kiemelkedő minőségű gyári hifi. A rendszerben összesen 13 hangszóró dolgozik, a nagyméretű gombokkal kiváló a CD-lejátszós, 578 000 forintos felárért kínált berendezés kezelhetősége.

A belső tér tehát legalább olyan szemrevaló, mint az S60 külseje. A tágasság azonban nem erénye az autónak, hátul körülbelül 175-180 centiméteres magasságig jó a fejtér. Persze ennél magasabb utasok is örömmel szálltak be a Volvo hátsó üléseire, és menet közben gyakran gondoltak arra, hogy ez a kis szűkösség igazán csekély ár az álomszép, kupés tetőívért. Térdhelyben sem remekel a négyajtós kupé, de a hely nem vészesen szűk.

A kupés érzést erősíti, hogy a műszerfal, a középkonzol és a magas kardánbox körülöleli a vezetőt. A Volvótól nem meglepően arra is gondoltak, hogy a középkonzol oldala puha műanyagból legyen, és ne nyomja az ember lábát. Kár, hogy mindhárom tetőoszlopot műanyag borítja, ebben az árkategóriában kárpitozni illene legalább az oszlopok felső részét. Az üléshelyzet sportautósan mély, magas embereknek is kényelmes. A kormány igen tág tartományban állítható, tengelyirányban és magasságában is.

Annak ellenére, hogy az S60 nem kíván a legtágasabb autók egyike lenni, egészen hosszú utakra is kiválóan alkalmas. Az ülőlap eleje és hátulja külön süllyeszthető, ezenkívül az ülések kényelme példaértékű, és ez nemcsak az első sorra igaz. A memóriás ülések jó nagyok, a feláras motoros állítás kellemes extra, mindenki eldöntheti, hogy ez több más felszereléssel megér-e 282 000 forintot a Prestige csomagban. Szépek a fények a lábtérben és igen elegáns a Prestige felszereltséggel adott talajmegvilágítás az első tükrökből.

Már a 2002-es kedvencek közé sorolt S80 dízelben is élveztük a motorzenét. Akinek egy kicsi érzéke is van az autózáshoz, az ezt a hangot még véletlenül sem nevezi motorzajnak. A zajszint bármely sebességtartományban alacsony, de a kényelem összességében ennek ellenére sem éri el az autóra általános tudását. A rugózási kényelem közepes, az úthibákból alacsony sebességnél keveset szűr meg a felfüggesztés. Elöl alsó háromszöglengőkarra támaszkodik a rugóstag, hátul hossz-, kereszt, és ferde lengőkarokból áll az igényes futómű. Feltételezésünk szerint a 17 colos könnyűfém felnik rontottak sokat a rugózási kényelmen. Akinek a kényelem fontosabb a látványnál, nyugodtan tekintsen el a 449 000 forintos gyári kerekek megrendelésétől, akármennyire szépek is.

A motorra viszont egyetlen rossz szavunk sem lehet. Hangja a legrövidebb úton is feldobja az embert, az erőnlét turbós benzineseket is megszégyenítően jó. Városban az automata váltó segítségével gyerekjáték lerajtolni a többieket. Turbólyuk az ötfokozatú automatával egyáltalán nem érezhető, 1500-tól a maximális fordulatig kérlelhetetlen erővel húz a saját fejlesztésű Volvo dízelmotor. A D-betűből és a hengerek számából álló típusjelzés meghitt Volvo jellegzetesség, elég a 240 D6-ra gondolni. A teljesítmény 163 lóerő 4000-nél, a forgatónyomaték maximuma 340 Nm 1750-es fordulatszámon.

Tetszett az automata váltó is, csak az a kár hogy hegyről lefelé gázelvételre nem kapcsol vissza a motorféket erősítendő. Az ötfokozatú szerkezet igen finoman vált, padlógázas visszakapcsolásnál (kick down) is rántás nélkül vált vissza. További előnye, hogy gyorsan tanul, egészen hamar átáll a vezető megváltozó hangulatára, sportosabban vagy nyugodtabban cserélve a fokozatokat. A sebességváltó szívesen kihúzatja a motort, ha erre igényt vél felfedezni. Ebben az árkategóriában illene kézi kapcsolási lehetőséget kínálni a tulajdonosoknak, még akkor is, ha az eltalált automatával ezt ritkán vennék is igénybe. Jól sikerült a fokozatok kiosztása, amit a vérbő motor is megkönnyített.

Az útfekvés mindig megbízható, a kormányzás pontos, nem szervózták túl. A kormányzást nem zavarják hajtási befolyások. Városban nagyon zavaró, hogy túl nagy körön fordul az autó. Az áttekinthetőség a mai autók között átlagos, tehát nem túl jó. A 17 colos kerekekkel nagy sebességgel kanyarodva is jól uralható az S60. A külső tükrökkel tökéletesen meg voltunk elégedve, mivel nagyok, jól használhatók és nem hagynak holtteret.

A SPORTváltó stábjának egyik fele dízel S60-nal utazott Genfbe, az autókiállításra. Maradéktalanul kiélvezték az autó teljesítményét és kényelmét, oda-vissza igen gyorsan megtették az utat. A fogyasztás odafelé 8,2, a visszaúton 7,8 liter volt. Ez önmagáért beszél. Városban az automata váltóval kevésbé takarékos a dízel S60, mint télen, nagy hidegben kipróbált kézi váltós S80 volt ugyanezzel a motorral. Akkor jóval kilenc liter alatti fogyasztást jegyeztünk fel a zászlóshajónál, az S60 D5 automata viszont 10,5 litert fogyasztott városban. A tesztfogyasztás 9,4 literre jött ki, a gyakori városi utak miatt.

A 9 630 000 forinttól megvásárolható autó ára megfelelő ebben a kategóriában. A képeken látható tesztautó ennél jóval többe került. A felszereltség alapáron is gazdag, egyedül a rádiós magnó hiányzik. A függönylégzsák, a négy első légzsák, a három hátsó és két első övfeszítő, az elektronikus fékerőelosztó, a nyaksérülés elleni védelem csak ízelítő a Volvo biztonsági arzenáljából. Az ablakokat és a tükröket motor mozgatja, alapfelszerelés a kétzónás klíma.

A nagy fordulókör és a rugózás hiányosságai ellenére szinte kikapkodtuk egymás alól a tesztautót, és mindannyian boldogan feszítettünk a szépség volánja mögött. Az S60 D5 igen jó, de ennél többet jelent, hogy határtalanul rokonszenves autó. Érzésünk szerint alig van még egy olyan típus, amelyik extrákkal 12 milliós ára ellenére is osztatlan szimpátiát kelt az emberekben.

Teszt: Volvo S60 D5 automata – Örök szimpátia 1