Amikor nagy, személyautóba szerelt motorokról beszélünk, általában a 4,5-8,2 literes blokkokra gondolunk. Efelett, kevés kivételtől eltekintve, nem került motor szériagyártásba. 

Nincs ezzel baj, de szerencsére akad pár megszállott, akik szerint igenis az! Miért ne lehetne egy autóban 18, sőt 27, sőt 41 literes motor? Ha a gyáva gyártók nem vállalták be, nekik kell teljesíteni a szent küldetést, és a hadiipar, vagy a repülőgépgyártás legendás egységeit átvéve alkotni valami maradandót.
Valami olyat, amelyek körül egy autóstalálkozó után leesett állakat sepreget a takarítóbrigád. 

Blastolene Special - Jay Leno népes garázsának egyik különleges, egyedi darabja. Egy, a koreai időkből megmaradt M47 Patton harckocsi adta a szörnyszülött szívét. A kis híján 29.5 literes, V12-es, léghűtéses motor 900 lóerőt és 2168 Nm-t teljesít 2800-as, illetve 2400-as percenkénti fordulatszámon. Legalábbis eredetileg, mivel a legendás amerikai műsorvezető még nem volt megelégedve, főleg a fogyasztással. Így a motor új befecskendező rendszert, és dupla turbót kapott, teljesítménye pedig 1600 lóerőre, és 4100 Nm nyomatékra növekedett. Az eredeti 50 tonna körüli tömeg helyett csupán 4300 kilóval kell megbirkózni a motornak. Különlegesek a tank-autó abroncsai is, egy kerékfordulat alatt közel három és fél métert tesznek meg.

Aero Packard Flyer "Dream Rod" - Mintha csak Jay Leno krómszörnyének ikertestvérét látnánk. A koncepció hasonló, de az adatok még durvábbak. A kompresszoros, 41 literes V12-es Packard motor 2000 lóerőt termel, és a II. világháború alatt még egy hajóban szolgált.

Brutus BMW V12 - Hermann Layher a sinsheim-i Közlekedési Múzeum igazgatója a tettes, akinek ezt a pokoli szörnyet köszönhetjük. A Heinkel He 9-esbe is beépített 47 literes, 12 hengeres BMW-motor 550-750 lóerőre képes, ami akkor is velőtrázó élmény lenne, ha nem egy virsligumikon billegő acélmonstrumot mozgatna.

Mike Niemans nem bírja a műanyag borítás mögé rejtett motorokat. Sőt magát a műanyagot sem, és frusztrációja egy pokolian menő, túlvilági Volkswagen Bogárban öltött testet. Egy tankból származó 11 literes, Continental W670-9A csillagmotor mered elő a bogár farából. Teljesítménye valahol 220-250 lóerő között mozog, és a repülőgépmotorokkal szemben hátul is rendelkezik forgó tengellyel.

The Beast - A Rolls-Royce volt a RAF egyik dübörgő szíve a második világháborúban Meteor motorral szerelt repülőgépeiknek köszönhetően. Néhány blokk a háború után érdekes civil pályára tért, például autóban szolgál. Egy 27 literes V12-es például John Dodd Bestia névre keresztelt, cirkuszi látványosságként funkcionáló guruló lóerőgyárának orrában. Az érdekes alkotás többször alakot váltott 1960-as születése óta, egyszer még a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült, mint a legerősebb utcai autó.

Rover SD1 Merlin - Az Egyesült Királyságban több példa is akad Merlin motoros autókra. Charlie Broomfield alkotása hasonló elvet követ, mint az űttörő Beast: Az 1981-es Rover SD1-es 27 ezer köbcentis, V12-es Rolls-Royce Merlin motort hord az orrában. A 60 fokos hengerszögű blokk 650 lóereje mellé tetemes 2000 Newtonméteres nyomatékot termel.

A Jay Leno féle csillogó masztodonhoz képest ez a Mustang maga a visszafogott szerénység. Még a motor is házon belül érkezett, egy V8-as 18 literes Ford GAA képében, ami az M4 Sherman tankokat mozgatta a II. világháború alatt. Teljesítménye 525 lóerő a Wikipedia szerint.

David Llewellyn 1968-ban építette ezt az angol találkozókon rendszeresen tüzet köpő, és gumit pusztító klasszikus erőgépet. A karosszéria egy 1929-es Bentley alapjain született ujjá, motorja pedig W12-es 24 literes Napier Sea Lion hajózásban használt blokk.

Nem csak motorja miatt tiszteletre méltó alkotás ez a Mad Max világba illő guruló motorkerékpár. A német alkotók egy orosz T-55-ös tank 800 lóerős erőforrását építették bele, tömege a Guiness-rekordok ellenőrei szerint 4740 kilogramm, hossza öt és fél méter.

Quad-al Fiat Topolino - Mi lehet jobb egy V12-es Allison repülőgépmotornál? Hát NÉGY ALLISON V12-es! Az inkább rekorder, kiállítási darabnak, mintsem versenyautónak épített szörnyeteg Jim Lytle (majdnem) megvalósult víziója. Az alkotó ismert arca volt az 1960-as évek gyorsulási versenyeinek. Nem ez volt az egyetlen egyedi alkotása, de mind közül ez a legvadabb. A négy 3000 lóerős motor együttes teljesítménye valahol 12000 lóerő között mozgott. Ezek beszerzése nem volt nagy nehézség a hatvanas években, a motor olcsó volt, a hajtáslánc kiépítése viszont drága, így Jim túladott a négymotoros gépen. Azóta többen próbálkoztak a talpra állításával, de megmaradt félkész állapotában, versenyen sosem futott a Quad-al.