Van néhány olyan útszakasz, kereszteződés Budapesten, amely nem igazán úgy járható, ahogy azt mi szeretnénk. Több autó jár arra, mint amennyit az út képes átengedni, vagy éppen csak idétlenül alakították ki a kérdéses szakaszt, esetleg a szabályozással, a lámpa áteresztőképességével vannak bajok. A türelmes ember áll, vár a sorára, a folytonos haladási kényszer által hajtottak pedig kerülőutakon keresik a saját boldogulásukat.

Mások, magukat a közösség fölé képzelő vadparasztok pedig pofátlankodnak. És mindig akad egy szerencsétlen hülye, aki beengedi ezeket a gyökereket, hogy azok a pozitív visszacsatolás miatt legközelebb újra ezt az utat válasszák. Mutatunk pár ilyen helyet, ti pedig találjátok meg, a fenti három csoportból melyikbe sorolnátok magatokat.

II-III. kerület határa, Szépvölgyi út alsó szakasza a Lajos utcai kereszteződésben. Reggelente és délutánonként is rémes a környék, reggel a gazdagok csorognak lefelé a városba, a dolgozók meg felfelé a Szépvölgyin található irodákba. Délután meg fordítva. Lentről egy sávban lehet egyenesen nekifutni az emelkedőnek, pár másodperces zölddel. Sokan a jobb oldali kanyarodósávból gyökérkednek be a sorukra várók elé. Nem jó így kezdeni a napot.
Délen, a budai alsó rakpartra vezető út annyira pofátlanveszélyes volt, hogy ezt már a hatóságok sem nézhették tétlenül és rémesen hosszú, dupla záróvonallal próbálták meg elejét venni a bunkóskodásnak. De mivel a záróvonal fizikailag nem tart vissza semmitől, a lehajtó legvégét igazi betontömbök védik a bepofátlankodóktól.
I. kerület, Fő utca torkolata a Clark Adam téren. Gennyes neveletlen diplomaták, külföldi rendszámos *-ik és más lények a buszsávon suhannak végig, aztán bekérik magukat vagy bepofátlankodnak. Itt is akadnak félkegyelműek, akik beengedik őket, bezzeg a szabályosan a buszsávban haladó buszt, taxit azt nem.
XII. kerület, Krisztina körút-Attila út kereszteződése. A Moszkva tér irányába a Krisztina körútról balra kanyarodók sorát szeretik jobbról megelőzni azok, akik a saját idejüket értékesebbnek hiszik másokénál és bepofátlankodnak a sor elejére, esetleg a lámpa mögött fordulnak el balra az alagút előtti sínen átlibbenve.
Egy másik klasszikus a Lánchíd pesti oldalán elöl bepofátlankodás az Akadémiánál. (Bár szigorúan a záróvonal előtt közülünk is csinált már ilyet pár ember, de sosem tolakodva, csak türelmesen várva.) A szerkesztőségi legendáriumban olyanról is mesélnek, hogy az is megesett, valaki itt, aki annyira figyelt, hogy be ne menjenek elé, hogy lazán belecsúszott az előtte állóba.
Kerepesi út-Hungária sarka, a Keleti felől érkezve, mikor balra akar valaki fordulni a lámpánál, könnyen azon kaphatja magát, hogy már be is álltak elé.
Lágymányosi híd pesti lehajtó. Itt kínosan hosszú sor szokott kialakulni, amelyet a benzinkútra behajtva lehet rövidebbre faragni. Nem elegáns húzás végigdöngetni az álló sor mellett, a végén alibiből bekanyarodni a kútra és 30 méterrel előrébb újra visszakéredzkedni a sor elejére. 
Akad gázos hely a Megyeri híd környékén is, a Szentendre felől, a hídra tartók egy rosszul méretezett úton esnek rá a körforgalomra. Csúcsidőben egyetlen sávban állnak kilométer hosszan a kocsik, és van, aki jobbra kanyarodást mímelve elhúz a sor mellett, majd nagy, kerek őzikeszemekkel befurakodik a sor elejére.
Szilágyi Erzsébet fasor. A jobbra kanyarodó sáv hamarabb kap zöldet, így itt is simán be lehet pofátlankodni a még pirosban állók elé. 
Ha ismertek még hasonló, életminőség-rontó kereszteződést, forgalmi helyzetet, bátran osszátok meg velünk!