Az autózás hőskorában köztéri szobrokat megszégyenítő méretű és kidolgozottságú díszek trónoltak a kocsik orrán. Aztán ezek egycsapásra eltűntek. Megmondjuk miért.
A világ legelső jármű oromdíszét az egyiptomiaknak köszönhetjük, állítólag Tutanhamon szekerét díszítette egy napkoronás sólyom, aminek üzemszerűen szerencsét kellett hoznia. Aztán jó ideig semmi újítás nem történt a témában, míg meg nem jelentek az első vízhűtéses automobilok. A napkoronás sólyom helyett jóval praktikusabb eszköz költözött az autók orrára, a vízhőmérő. Kezdetben vízpumpa még nem volt az autókban, így a hűtővíz hőmérsékletének ismerete elég fontos volt. Az autók orrán lévő hűtőradiátor tetejére gigászi, míves hőmérők kerültek, amelyeket a vezetőülésből is biztonsággal le lehetett olvasni. 
Az egyre cifrább és termetesebb hűtődíszek tündöklése a sebesség és a gyalogosgázolások növekedésével párhuzamosan 1968 környékén ért véget, amikor Amerikában először szabályt hoztak a kiálló, veszélyes vasdarabok ellen – így a hatalmas szárnyas anyás kerékcsavaroknak is menniük kellett. Legalábbis a fixre épített díszeknek. A rugóval, vagy bármely más, aránylag kis erő hatására is elhajló megoldások maradhattak, így lehet még manapság is kiálló emblémája a Mercedesnek, Rolls-Royce-nak. 
De nézzünk pár gyönyörű darabot az 1920-astól a ’50-es évekig, amíg igazán pörgött a hűtődíszbiznisz. Olyannyira, hogy gyakran neves szobrászok alkotásai kerültek egy-egy autómodell orrára. Mutatjuk, milyenek.

Kaiser Virginian

Chevrolet Bel Air 1955-ből

Auburn, megint szárnyas csaj, 1931-et írunk

Újabb Auburn, átalakult szárnyas macával

A Packard 433 1927-ből a nős vonalat erősíti

Indiánfej egy 1933-as Pontiac elején

Brutális B a Bentley orrán

A szovjetek is rákaptak a témára, ez a szerencsétlen, oszlopra döfött csodaszarvas a Volgákon díszlett

Ő egy unortodox Rolls Royce Silver Wraith üvegnője, 1956-ból. René Lalique üvegész műve

A Hispano Suiza gólyája gyalogosvédelmi szempontból különösen aggályos példány