Jónak jó, csak nem Volvo

Teszt: Volvo S60 T3 Momentum

Sokadik alkalommal bukkant fel nálunk a Volvo S60. Az újságíróknak minden földi jóval teletömött verziók helyett most végre a valóság landolt nálunk. Legalábbis Volvo mércével mérve, hiszen a 150 lóerős 1.6 literes turbós benzinmotorral szerelt kivitelt nehezen nevezhetjük fapadosnak. Vártam már, bevallom, valahol mélyen szunnyad bennem egy Volvo tulaj. A régi svéd kockák hangulata ma is levesz a lábamról, egy hajóként ringó 760-as, vagy a hétszemélyes kombi 240-es megvesz kilóra, minden porcikájuk tömény, egységes, tiszta stílus.

Márpedig ez fontos, szögezzük le, aki fél lábbal már a prémiumautók vadászterületén kószál, annak hoznia kell egy gondolatok közé beégő hangulatot. Erre vágytam, egy svéd különcre, ami megmozgat valamit belül, és nem csak legfrissebb mérnöki újítások bemutatószobája. 2010-ben ezzel a típussal próbált a Volvo kitörni a rászabott szerepből, a nyugodt jómódú nyugdíjasok autójából a dinamikus fiatalok verdája akart lenni. 

Célban a dinamikus fiatalság

Nézőpont kérdése: Néha ronda, néha gyönyörű az S60 szemfogakkal díszített orra

Sutba dobták hát a megszokott formákat, és az S60 vaskos izmokkal a földet túró varacskos disznó lett. A fartól előre lejtőn csúszik a tekintet, az ívek, törések mind egy irányba, a termetes hűtőrácshoz futnak. Ez az autó leghangsúlyosabb része, a fényszórók mellé biggyesztett két szemfognak tűnő nappali menetfénnyel.

Tulajdonképpen rendben van, a megkérdezettek nagy részének tetszett, oldalról, hátulról tipikus Volvo, csak a frontrészen engedtek némi tombolást a tervezőknek. Egy élénkebb szín feldobta volna, a csatahajó-kék csak a Passat, Mondeo tengerben segít jobban elrejtőzködni.

A megújulási, fiatalító roham belül már alábbhagy, hűvös, egyszerű skandináv hangulat az úr, pár értékelhető ötlettel megspékelve. Ilyen az új tradíciónak tekinthető lebegő középkonzol, és a minimalista műszerfal. Két karika, bennük két pocsék felbontású LCD kijelzővel. Lehet, én vagyok hozzá fiatal, de több ingerre vágyok, odabiggyeszthettek volna pár felesleges mutatót, vagy a jó svéd hagyományokhoz illően egy turbónyomás mérőt.

Tiszta, tökéletes műtő

Csak ilyen apróságok adnak okot egészséges fikázásra, funkcióját tekintve tökéletesen kivitelezett az S60 vezetőt körülölelő tere, minden kézre esik, az anyagminőség kiváló. Az utasok sem panaszkodhatnak, az ülések kényelemre hangoltak, öblösek, de emellett jól tartanak. Mondjuk furcsa volt a közel 11 milliós autóban kézzel kurblizni a lehetetlen helyre rejtett deréktámaszt, aki S60-at akar, az mindenképp pipálja ki a villanyülés extratételét.

Csend, rend, nyugalom, kiemelkedő minőséggel kivitelezve, a szürke unalmat jótékonyan törné meg egy barna bőrkárpit

Hátul ketten kényelmesen utazhatnak, a fejtér viszont lehetne tágasabb. Üljünk bárhol, a csúcsra járatott minőség nem szenved csorbát, mégis, ebben a szürke, fekete színösszeállításban mogorva az összkép. Mint egy magánklinika műtője, minden patyolat, de senki sem csattan ki az örömtől.

Metálbarát

Meglepő, de zenében erős az S60. A legtöbb gyártó nagy nevekkel, csiricsáré feliratokkal hirdetett rendszerei elvéreznek a vájtfül teszten, a Volvo pedig szerényen, névtelenül rakott olyan hifit az autóba, hogy sárgulhat a konkurencia. A 155 ezer forintért rendelhető High Performance Multimedia Center-en még a három gitárral, duplázó lábdobbal csörömpölő metál is tisztán, pontosan szólalt meg, hangerőtől függetlenül.

Könnyen kezelhető a távolságtartó tempomat, automata váltóval párosítva lenne csak az igaz kényelemnövelő

Szöszmötölök a részletekkel, szándékkal kerülöm a vezetés leírását. Mert ebben a tekintetben a Volvo S60, ezzel a motorral tényleg a tökéletes szürke átlag. A Fordtól származó 1.6 literes 150 lóerős motor kellemes morgással húz, egyenletesen adja lábunk alá a lóerőket. 240 Newtonméternyi nyomatéka egészen az 1600-as fordulatszámtól elérhető. A futómű bolondbiztos,  nem a móka, inkább a biztonság kedvéért feszes. A kezesség mellé meglepő komfort párosul, villamossínek, kátyúk, macskakő, mind csak utastérből kizárt látvány marad. Városban 7-8 literes fogyasztásra számíthatunk, országúton némileg kevesebbre.

A futómű sugallta sportos hangulatot az elektromos szervókormány tompítja, a hatalmas volánt forgatva kevés visszajelzést kapunk az útról. Mindez a hatfokozatú, puhán járó váltóval érdekes egyveleget ad. Tapad az S60, cibálhatjuk a bajszát, a 9,0 másodperces gyorsulási érték a morgós motorral élénknek hat, mégis maradtam a lusta cirkálásnál. Ez illik hozzá, a Fordtól származó hajtásláncban megbújó agilitás inkább biztonsági tartalék, mintsem az örömszerzés eszköze. 

Őrző-védő szolgálat

Biztonság terén természetesen élen jár az S60, az árat rengeteg olyan tétel növeli, amit sohasem akarunk kipróbálni (részletes lista itt). Nekem a ráfutásos balesetkor akcióba lépő automata fékezéshez volt szerencsém. Igazi vészhelyzet helyett csak a mélygarázs éppen emelkedő ajtaja okozott pánikok. Lefőttem mint a kávé, mikor az autó padlófékkel bebólintott. A rendszer tehát működik, sőt néha túlságosan is izgága.

Az S60 legnagyobb hibája az apró, nehezen megközelíthető csomagtartó. A dinamikus fiatalok is járnak néha nyaralni a haverokkal, ilyenkor jól jönne a 380 liternél öblösebb tér. Ennél mindenki többet tud, a BMW 3-as 460 litert, a Mercedes C-osztály 475 litert kínál.

Nehéz fogást találni a Volvo típusain, mert végül minden esetben a prémium, avagy sem? kérdéskörben ragadunk. Honnan nézzük, hova soroljuk? A lenyűgöző életmentő kütyühad és a minőségi kivitelezés kecsegtető, de bosszantó a szűk csomagtér, a nehezen használható fedélzeti számítógép. A közepes felszereltséggel 11 milliós forintért kapható tesztautó alapára 7,7 millió. A 170 lóerős Audi A4 1.6 TFSI szintén 8,7 millióról indul, a BMW 320i 9,1 millióval rajtol, a Mercedes C-osztály pedig 156 lóerős motorral, Classic felszereltséggel szintén hazavihető kilenc millió körül.

Az S60 a kínai tulajdonlás gyermekeként vesztett a Volvo megszokott arculatából. Jó autó, választható alternatíva akár a német prémiumtrióval szemben, csak elhagyta az északi márkákra jellemző külön utat. Persze a fafejű, konok lázadók sírkövére korán kerül fel a halál dátuma, a túléléshez elengedhetetlen az alkalmazkodás.