Vezettük a Honda hidrogénautóját

Teszt: Honda FCX Clarity

Tiszta sci-fi mostanság az életem, gyakorlatilag a jövőben élek. Nemrég volt szerencsém az új Toyota Priushoz, aztán jött a Lexus RX 450h - két jóféle hibrid, kategóriájukhoz és tudásukhoz képest röhejes fogyasztással, bonyolultságukhoz képest elképesztően könnyed kezelhetőséggel.

Clarity, mint tisztaság, világosság

Lenyűgöztek, meg is írtam, milyen messzire húzott el Japán Európától a lényeges, alapvető autóipari innovációk terén. Ömlengésemre meg is kaptam a magamét megint nickű fórumozónktól a cikk alatt a kommentmezőben:

"Miután megnéztem ki írta a cikket, nem csodálkoztam, hogy nem a németek közül választana", illetve "ennyire nem kéne elfogultnak lenni a bálnavadászok felé".

Kedves megint, sajnálom, de megint egy bálnavadász-hajó jön. A Honda ugyanis megkérdezte, nem ugranék-e ki Frankfurtba pár kollégával, vezetni egy immár szériagyártásba került hidrogénautót, a pár Európában flangáló FCX Clarityk egyikét.

Nem pufog ki káros anyagokat

Tüzelőanyag-cellás, szekunder hajtásában elektromos autó, rendes, tágas szedán, működik, gurul, sorozatban (igaz, elég kis sorozatban) gyártják, Japánban és az USÁ-ban halandónak is lehet lízingbe'. (Havi 600 dollár, bő 100 000 forint a lízingdíj, plusz üzemanyag.) Melyik európai márka is tud ilyet?

Csodát vártam, egy autót kaptam. Négy kerék, négy ajtó, van orra, fara, fényszórói, semmi különös. Akár az új Accord is lehetett volna ilyen, ahelyett, amilyen lett. Formája különleges, de nem forgatja jobban a fejeket az utcán, mint a nyílhegyű, űrhajószerű nyolcadik generációs Civic tette, amikor megjelent három éve.

Az európai jövőkép

Erre mifelénk nem sok olyan kiforrott dolog akad, ami okot adna a bizakodásra. A Mercedes és a BMW egyelőre csak felső kategóriás luxusautóiba épít nevetséges, inkább csak adóelkerülésre, mint az üvegházhatás mérséklésére alkalmas hibridrendszert. A 7-es BMW évek (lassan évtizedek) óta mutogatott 12 hengeres, hidrogénüzemre átállított belsőégésű motoros kirakatautóira sem érdemes túl büszkének lennünk.A PSA évek óta kecsegteti a piacot a dízel hibriddel (a Peugeot 308-asban láttunk is belőle mutatóba), de ez még mindig túl drága lenne ahhoz, hogy érdemes legyen belevágniuk a sorozatgyártásba. És van még az Opel, az Amperával, ami csak márkájában amerikai, hiszen a Chevrolet Volt európaiasított változata. Lesz, ha majd lesz. Egyelőre nagy testekben fuldokló apró dízelmotorokat, a gázt egy picit is mélyebbre nyomva mindjárt derekasan zabáló kis turbós benzineseket, alulról leburkolt, teli dísztárcsás, hosszú hatodik fokozattal szerelt ECO, Green, Blue fantázianevű kocsikat akarnak eladni nekünk azzal, hogy a downsizing, a nagy motor-kis autó páros a Válasz a Kérdésre. Ja, és a BMW, a Fiat és még pár márka ad el autókat Start-Stop rendszerrel, vagyis e patinás gyártók már eljutottak odáig, hogy rájöttek: amikor nem megy a motor, nem fogyaszt. És még itt a Reva. Kicsi, savanyú, de a mienk.

Mint egy autó.

Belül sem egy atomvillanás. Kényelmes, kicsit fura anyagból készült kárpittal bevont ülések (bioplasztik, naná). Pohártartók, könyöklők, sok-sok hely, rendes középkategóriás méret, mint a Mondeóban, Passatban.

Egy alap-közeli Mondeónál, Passatnál azért jóval nívósabbak az elegáns fabetétek, a gondosan formázott fejtámlák, a láthatóan élvezettel tervezett kilincsek.

Szokványos viszont a középkonzol, a multifunkciós kormány, még a műszeregység se túl komplikált. Első látásra.



Rendes kulcs van hozzá, megnyomom a gombot, kinyílik az ajtó. Bedugom, elfordítom, feléled a műszerfal. Megnyomom a START gombot. Pár kattogás, a műszeregységen kigyúl még néhány fény. Ennyi? Ennyi, a hidrogéncella máris aktív. Mehetünk.

A következő oldalon megyünk, surrogunk és felragyog a pici Nap.