Teszt: Volvo C70 T5

Napsütésben, bőrülésben

Első közös esténken utasaim egyből egyfajta álomautónak titulálták a tűzpiros, kupé-kabrió C70-est. Szőrös

Ritkán látni szebb kabriót

szívű kritikusként kapásból összerándult a szemöldököm, de ezt az akaratlan reakciót tapasztalat híján nem tudtam megmagyarázni. Egy nem tetsző szín önmagában gyenge az érveléshez. Így inkább maradt az önfeledt kabriózás egy kicsit csípős estén.

Persze lehetett volna zárt tetővel is próbálni, de úgy csak egy átlagos, kissé unalmas Volvo kupé lett volna, ami közel sem annyira érdekfeszítő. Másrészről a C70-es kellően szélvédett ahhoz, hogy a szélfogó hálót hátulra beapplikálva, és a fűtést a nyakunkra irányítva nekilóduljunk akár 13 fokban is.

Zárt tetővel kissé érdektelenné válik a C70-es, akárcsak az összes többi keménytetős kabrió. Nincs meg a vászontető romantikus varázsa, sőt ebben az állapotban semmilyen jel nem utal arra, hogy nem egy normál kupéban ülünk. Rendesen kilátunk, egyetlen fémdarab sem rondítja el a plafont, és nem fordulhat elő, hogy a záporban átnedvesedett vászontetőről egy vízcsepp hulljon alá. Ennyi pozitív tulajdonsággal egyetlen puhatetős sem rendelkezik.
 
Ezért annyira bizalomgerjesztő az átlagember számára, ezért élik virágzásukat a kupé-kabriók. Olyanok merik első autónak választani, akik korábban kizárólag másodikként gondoltak kabrióra. Az igazán tehetősek pedig

Van kaputelefon is

kiválóan elvannak a lila színű vászon alatt Aston Martinukban.

Topless

Amikor eljön a jó idő, ideje rálépni a fékre indulás előtt, és türelmesen megvárni azt a 30 másodpercet, amíg a tető finoman koreografált mozdulatokkal eltűnik a csomagtérben. Ez egyfajta előjáték, és ha mindezt az utcán csináljuk, biztosak lehetünk benne, hogy néhány járókelő megáll mellettünk, és legalább annyi autós lelassít, mintha egy bombázó riszálná magát a kirakatok előtt.

Nyitott állapotban még vonzóbbá válik a Volvo kabrió, és így már a piros is kifejezetten jól áll neki. Az élet fura fintora, hogy pont a svédek képesek ennyire szép kabriókat gyártani, akiknél az év 250 napján nincs 15 foknál melegebb.

Kicsit olyan, mint a motorozás

Egy jó kabrió közel olyan szabadságérzetet nyújt, mintha motoron ülnénk. A C70-es ugyan nem olyan fürge, de

Lehetne csendesebb

nyitott állapotban így is jóval gyorsabbnak tűnik, mint kupéként. A csúcsmodell T5-ös 220 lóerővel járul hozzá ehhez az élményhez.

Az öthengeres turbómotor szépen muzsikál, bár nem veti szét az erő. Nem érezni igazán sebesnek, bár a papíron szereplő 7,6 másodperces gyorsulási, és a 240 km/órás végsebesség adat miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznie.

Egy másik autóban talán egy ennél is erősebb motorra vágynánk, de a Volvo olyan visszafogott vezetésre csábít, hogy sokáig azon gondolkoztam, egy dízel talán jobban illene hozzá. Sportos haladásra amúgy sem alkalmas a kissé bután billegő futóművel. A C70-essel csak autópályán jó gyorsan menni.