Teszt: Suzuki Swift 1.3 GLX - Jól áll neki a magyarság

Kulcsszavak: Suzuki, Swift

Liana: life in a new age - ezzel az elcsépelt, a 90-as évek hajnalára emlékeztető monstrummal kísérelte meg első arculatváltását a Suzuki. Sikertelenül, mert mire az autó forgalomba került, már rég ki is ment a divatból. A Lianát úgy tervezték, mintha a 80-as években valaki ki akarta volna találni, mivel járnak az emberek 2000-ben. Nem jött be.

Ellenben az új Swiftről süt az új kor szelleme. Egész belevaló járgány kerekedett a mi autónkból. A barátságos lámpatestek lágy ívvel fogják közre a sportos hatású karosszériát. A tetővonal majdnem teljesen vízszintes, ami nyilván szánt szándékkal a BMW-féle Minit juttatja a bárgyú szemlélő eszébe.

Pofás külsőhöz hasonlóan jóképű belső dukál. Itt dőlt meg az Ignis, és itt billeg a léc fölött a Swift is. Habár az utastér teljesen kulturált, a középkonzol kilóg a mestermunkával összerakott beltér egységesen szép képéből. Praktikus szempontból a kétdines gyári rádió telitalálat. Ellopni csak a teljes műszerfal kárpit roncsolásos szétbarmolásával lehet.

Vitatható a leegyszerűsített fedélzeti komputer értelme. Csak pillanatnyi fogyasztást mutat a szélvédő tövébe tolt kijelző. Ez a fedélzeti komputerek legértelmetlenebb funkciója, egy átlagfogyasztás mérővel többre mennék.

Ennek ellenére bátran állíthatjuk, hogy ennél szebb utasterű autó eddig még nem jött ki az esztergomi gyár kapuján. Emblémát letakarva, szalonspiccesen akár Mercedes A-osztálynak is nézhetnénk a Swiftet.

Érzéki könnyedséggel működő bajuszkapcsoló, határozott ellenállású váltó. Mindenre figyeltek, amit menet közben babrálunk. Még a kormány vastagságára is.

Nem értettem sosem, hogy miért baj, ha egy műanyag kemény. Szerintem az a baj, ha csúnya. Nem fekszem rá, nem kell, hogy puha legyen, elég, ha jól néz ki. A Swiftben pedig jól néz ki minden. Még az ezüstszürkére fújt szellőzőrostély is.

Széltében és magasságában megnyúlt, viszont elődjénél kurtább az új Swift. Dacára ennek belül tágasabbnak érzi az ember, még akkor is, ha a korábbi Swift sportkocsikat megszégyenítő alacsony üléshelyzetét a manapság divatos magas fotel váltotta fel. Vélhetően a nagyobb tengelytávnak kell megköszönnünk a belső terebélyesedést.

Felemás tapasztalatokat gyűjtöttünk az ülésekről. Volt, akinek nyomta a hátát, ennek ellenére a többség nagy kényelemben pöffeszkedett a hatalmas, jóképű kárpitozású fotelokban, melyek sajnos kanyarban nem tartanak semmit.

Praktikus szempontból baráti a Swift, hatalmasak a zsebek az ajtókban, óriási a kesztyűtartó, a váltó előtti pohártartókba belefér a félliteres palack. Városi autóról lévén szó, nagyra értékeltük a forgalomról pontos és hatalmas képet adó tükröket. Összemértük, pont akkorák a külső tükrök, mint a Kia Sportage-é.

Talán ezzel akarták elterelni a szót arról, hogy a csomagtartó egyértelműen kicsi. Persze erre van magyarázat, hiszen a korábbi 3745 mm-ről 3695-re ment össze a Swift, miközben a tengelytáv két és fél centit nyúlt 2390 mm-re. Csodák nincsenek. Ha az utastérben elöl-hátul elférnek az átlagos magasságú felnőttek, akkor a csomagtartónak kell szenvednie.

Szenved is. A 213 liter egy nagyobbacska sporttáskának és szanaszét szórt többi holminak elég. Nem valószínű, hogy az új Swift tulajdonosi köre csomag helyett hitelkártyával indulna nyaralni, ezért hosszabb útra, négy személynek, sok csomaggal nem ajánlanánk az autót.