Teszt: Suzuki Ignis 1.3 GS - Tényleg más?

Kulcsszavak: Suzuki, Ignis

A Swift-től egy merőben eltérő forma, inkább a Wagon R+-ra emlékeztet, az utcán mégis a kivonuló Swift utódaként emlegetik a Suzuki Ignist. A reklámokban viszont feljebb lépésről beszélnek.

Ami az árat illeti, ott már realizálták a feljebb lépést, mivel az Ignis legolcsóbb változata is 2.350.000 forintba kerül. Számtalan felszereltségi fokozattal vásárolhatjuk meg az autót, jelenleg egyetlen erőforrással. A mostani 1,3 literes, 16 szelepes, 93 lóerős, változó szelepvezérlésű motor mellet ősztől választhatunk egy 1,5 literes benzines és egy 1,3 literes Fiat-GM fejlesztésű turbódízel motort is.

A kizárólag az esztergomi Suzuki gyárban készülő Ignis külsejére egyetlen rossz szavunk sem lehet, mert a magas, egyterű jellegű építési mód ellenére dinamikus forma jellemzi a karosszériát. Aki úgy gondolja, hogy az Ignis nem egy vadonatúj autó, az nem téved nagyot. Japánban valóban gyártják az Ignist már egy ideje, kissé eltérő külsővel. Magyarországon is kapható volt ez a változat, ami valószínűleg a mostaninál magasabb ár miatt nem volt igazán népszerű.

A magyar verzió viszont határozottan kellemesebb megjelenést mondhat magáénak és jócskán felülmúlja az eddigi régies formát. Tesztautónkat 14 colos könnyűfém felnikkel szerelték, illetve ellátták a szintén extrának számító fekete műanyag díszszegéllyel, melyek további bájt kölcsönöztek az Ignisnek.

A műanyag tetősín az alapváltozaton kívül minden verzión megtalálható, azonban belekapaszkodván nem tűnik valami masszív darabnak. A csomagtérajtó kívülről kulcs nélkül nyitható, akárcsak a tankoló nyílás ajtaja, amit a központi zár sem akadályoz meg.

Az utastérben szemlélődve abszolút az európai ízlésnek megfelelő kialakítással találkozunk, ráadásul a legmodernebb divatirányzatnak megfelelően. Ha néhány kapcsoló ismerős, az nem véletlen, hiszen az Opelekben már találkozhattunk velük. Ilyen például a világítás forgókapcsolója, vagy az index és ablaktörlő bajusz kapcsolók.

Tetszetősnek nevezhető a középkonzol, amely a fűtéskapcsolók felett egy méretes Blaupunkt rádiót, legfelül pedig egy fedélzeti komputert foglal magában, ami rádió kijelzőjeként is funkcionál.

A műszerfal két fémes gyűrűvel keretezett órából, közöttük pedig a vízhőmérséklet, illetve a benzinmutatóból áll. A fehér számlap, illetve a piros megvilágítás sportos karakterrel áldja meg a belsőt.

Pakolórekeszekben nincs hiány - méretes térképzsebeket találunk az első ajtókon, melyek pohártartóként is funkcionálnak. Ezen kívül a középkonzol két szélén találunk egy-egy bemélyedést, melyek tökéletesen alkalmasak pénztárcák befogadására. A kézifékkar mögött és a váltó előtt is találunk kicsi fakkokat, a kesztyűtartó átlagos méretű. A jobban felszerelt változatokban az utasoldali ülés alatt is van egy rekesz. Újságaink, irataink számára hasznosnak bizonyultak az első ülések hátán lévő zsebek.

Kinézetre tényleg csinos a belső tér, az első problémák indulásnál merültek fel. A kormány helyzete nem változtatható, és még 190 centis magassággal is magasnak tűnik az elhelyezés. Ezt az állítható magasságú üléssel némileg kompenzálhatjuk. Kár túl magasnak lenni az Ignisben, mivel ekkora méretekkel hosszú távon kényelmetlen az utazás, ugyanis nem tolható eléggé hátra az ülés. Az ülőlapok egyenességük miatt inkább sámlira emlékeztetnek, de kényelmük megfelelő. A magas üléspozícióból adódóan, biztonságos érzéssel haladhatunk a forgalomban.

A slusszkulcsot elfordítva ismerős hangokkal és könnyedséggel indul a 1,3 literes motor, ami most is az autó erősségének számít. A 93 lóerős teljesítmény dinamikus lendülettel mozgatja az autót, kissé megnövekedett 8,5 literes fogyasztás mellett a városban. Országúton 6 liter körül járhatunk, normál tempóval autózva.

Az ötsebességes kézi váltó pontos helyezést kíván, és de ennek ellenére finoman működik. A motor kellemes nyomatékkal rendelkezik már alacsony fordulaton is. 40-től nyugodtan kapcsolhatunk ötödikbe.

Hihetetlen könnyedséggel veszi a fordulatot a motor és meglehetősen sportos dallamokat csalhatunk elő belőle. Első alkalommal hajlamosak voltunk felbőgő motorral indulni, amit a lágy, hosszú úton járó kuplunggal nem nehéz előidézni. Összességében a korábbi Suzukikkal szinte teljes egészében egyező módon viselkedik az autó motorikusan, vagyis kellően fürge és agilis.

Sajnos a futómű már nem keltett ilyen pozitív benyomást bennünk. A merev tengelyes hátsó futómű idegessé, pattogóssá teszi az autót, apróbb úthibákra is erős ütésekkel reagál a karosszéria. Elöl sem kedvezőbb a helyzet, mivel szinte csillapítás nélkül érezzük az ütéseket a kormányon keresztül.

Szintén idegesen viselkedik erőteljes gyorsításkor az autó, ahol a kipörgő kerekek hamar féktelen pattogásba kezdenek, és megpróbálják kiverni a kormányt a kezünkből. Ezt pedig nem nehéz kicsikarni a pörgős motorból még egyenesben sem, a kanyarodásról nem is beszélve.

A fékek viszonylag hatásosan lassítják az autót, viszont valószínűleg a futómű hiányosságai miatt erősebb fékezéskor túl gyorsan lép működésbe a blokkolásgátló. 130-as tempónál kezdenek felerősödni a menetzajok, de még innen is könnyedén gyorsíthatunk a 160 km/órás végsebességre.

3 év vagy 100 000 km általános, illetve 12 év átrozsdásodás elleni garanciát kapunk az új Ignisre. A tesztelt modell ára 2.970.000 forint, ami széles felszereltséget rejt magában. Alapáras a blokkolásgátló, a két első- és a két oldallégzsák, a klímaberendezés, az alufelni, a motoros ablak elöl, a központi zár, a fűthető, motoros tükrök és a hat hangszórós CD-lejátszó.

Az Ignis választásakor egy jól vezethető, kellemes belsővel megáldott autót kapunk a pénzünkért, melynek igazából a kellemetlenül viselkedő futóműve az egyetlen súlyos hiányossága.