Teszt: Renault Thalia 1.5 dCi Expression - A sikertörténet második része

Kulcsszavak: Renault, Thalia

Az első generációs Thalia kifejezetten árával akart versenyképes lenni, ennek megfelelően a felhasznált anyagok minősége elmaradt a Clioétól és mindössze kétféle motorral volt rendelhető. Az előd sikerének köszönhetően a megújult modell már nagyobb vásárlóréteget céloz meg. 2002-től rendelhető az autó 105 lóerős, igazán sportos menetteljesítményű 1,6-os motorral és egy igazán gazdaságos 1,5 literes dízel erőforrással is. Emellett szélesebb felszereltség választékkal választható az autó. Mi az 1461 köbcentis dízelmotorral szerelt Thaliát teszteltük.

Az első generációs Thalia is az akkori Clio frontrészével büszkélkedhetett, így kézenfekvő volt, hogy a második generáció is a Franciaországban készülő testvérhez nyúl segítségért. Ennek megfelelően a megújult Clio modern fényszóróit kapta meg az autó. Ezek modernebbé, fiatalosabbá teszik a török Thalia megjelenését. Az új lámpákhoz természetesen ki kellet cserélni a motorháztetőt és az első sárvédőket is, amelyek így már a Thalián is műanyagból vannak. Az előző Thalia teljesen fényezett első és hátsó lökhárítókkal készült, ezeknél jóval praktikusabbak az új, nagy fekete ütközőcsíkokkal rendelkező lökhárítók.

A karosszéria illesztései nem mindenütt keskenyek, de pontosak. Az ajtók könnyen nyithatók, ám az átlagnál kicsit nagyobb erővel kell becsukni őket, hogy megfelelően záródjanak. Előre könnyen bejuthatunk a tágra nyíló ajtókon át. Nem ilyen rózsás a helyzet hátul, a rövid lábhely és süllyedő tetővonal miatt nehezebb a bejutás. Könnyen átlátható a Thalia karosszériája, megfelelő méretűek a tükrük is. Tolatáskor azonban érdemes körültekintőbbnek lennünk, mert a vastag C oszlop és a magsara emelkedő csomagtérfedél nagy teret tesznek láthatatlanná. A Thaliában ülve hajlamos az ember megfeledkezni arról, hogy ott ahol a Cliónak már vége, a Thalia még folytatódik egy csomagtartóval, ezért tolatáskor különös figyelemmel kell lenni.

A belső tér is megújult a 2002-es évre. A legfeltűnőbb változás, hogy az új Thaliában már kéttónusú műszerfallal találkoztunk. A felső rész igen kemény, kopogós, sötétszürke műanyag, ez alól csak az utaslégzsák borítása kivétel. A műszerfal alsó része már világos árnyalatú, ami tágasabbnak és frissebbnek láttatja az autó belsejét. Sportos, a Clióból származó háromküllős kormánnyal irányítottuk az autót. A szervokormány megfelelő erővel forgatható, ám az útról kevés visszajelzést ad a vezetőnek. A Thalia fordulóköre 10,7 méter.

Átkerültek az elektromos ablakemelő gombjai a középkonzolról az ajtókban lévő hangszórók borításának felső részére. Ez a hely már jobban kézre esik, de még mindig nem olyan optimális, mint a Clio esetében, ahol a könyöktámasz első részében vannak a gombok. Az ajtók és ülések szövete jó minőségű és fiatalos mintázatú. A kapcsolók jól elhelyezettek és könnyen használhatóak. Kissé furcsán hatott az 1,5-ös dízel Thaliában a 7000-ig kalibrált, piros jelzés nélküli fordulatszámmérő, de az akár 250 km/h-t is jelző kilométeróra is érdekes.

Annak ellenére, hogy tesztautónkban mind a kormány, mind az ülés magassága állítható volt, nem mindegyikünk találta meg az optimális üléspozíciót. Az ülést ugyanis a kissé magas normál pozícióból csak még magasabb helyzetbe állíthatjuk. Elöl a fejtér és a lábtér is megfelelő méretű, még a magasabbak is elférnek. Az ülések kényelmesek, franciásan, nem túl keményen párnázottak. Oldaltartásuk nem sportos, de teljesen megfelelő, összhangban áll az autó karakterével. Hátul a lábtér nem túl méretes és a fejtér is korlátozott az ereszkedő tetővonal miatt, ám ez nem akkorra probléma, mivel valószínű, hogy családok apróbb tagjai, fogják használni a hátsó üléssort.

Nem kényezteti el túl sok rakodóhellyel az utasokat a francia autó. A térképzsebek szűkek, sőt, ha valami becsúszik a hátsó részükbe, azt csak nehezen szedhetjük ki onnan. Praktikus a műszerfal tetején elhelyezett kis rekesz, ám ha valaki gyári rádiót rendel autójába, akkor erről is le kell mondani, mert annak kijelzője ott helyezkedik el. Annak ellenére, hogy külsőleg a dízel erőforrás hangosabb benzines társainál az utazás során ez nem jelentkezik, jól sikerült az utastér zajszigetelése. A szélzajjal viszont számolni kell, mind a vezető, mind az utas ajtajánál a hátsó részen, pont az ember füle mellett fütyül a szél. Mivel mindkét ajtónál ugyanott jelentkezett a hang, valószínűleg nem a tömítés hibája okozza a szelelést, hanem az ajtó és tető közötti nagyobb rés.

Az ár mellett a Thalia sikerének egyik pillére a hatalmas 510 literes csomagtartó, megjegyzendő, hogy a Lagunáé csak 430 literes. Kissé szűk a rakodónyílás, ami megnehezítheti a bepakolást, de a sík burkolatoknak köszönhetően jól kihasználható a csomagtartó.


Biztonság tekintetében a Thalia is hozza a Renault-nál a Mégane-nal általánossá vált magas felszereltségi szintet. Ebben az esetben ez szériában két első légzsákot, öt teljes értékű, állítható magasságú fejtámlát, öt hárompontos biztonsági övet (az elsők előfeszítősek, erőhatárolósak) jelent. Ezeken felül rendelhetünk oldallégzsákokat és ABS-t is. Szériatartozék a gyermekülések megfelelő rögzítésére szolgáló ISOFIX csatlakozó is.

Minden bizonnyal nagy sikerre számíthat hazánkban is az igen takarékos turbódízel erőforrással szerelt Thalia. Az 1,5-ös közös nyomócsöves dízelmotor 65 lóerős, de létezik erősebb változata is. A töltőlevegő-hűtővel és változó geometriájú turbóval felszerelt 82 lóerős kisdízelt viszont csak a Clióba szerelik, a Thaliába nem.

A 65 lóerős dízelmotorral is erősnek tűnt az autó, ami nagyban köszönhető a már 2000-es főtengelyfordulatnál jelentkező 160 newtonméteres maximális forgatónyomatéknak. Más új generációs turbódízel motorokkal ellentétben ennél a motornál egyenletes nyomatékleadással találkoztunk. Nem volt hátba verős nekilódulás egy adott fordulatszámtól, viszont nem volt hatalmas turbólyuk sem, mivel alaptól jól húz.

A váltó karakterisztikája viszont nem passzol tökéletesen ehhez a motorhoz. 50 km/órával negyedikben autózva ütemesen remegteti a motor a kasztnit, mivel túl alacsony a fordulatszám. Harmadikban már rendesen pörög a motor és megszűnik a remegés.

Érdekes volt az ötödik fokozat is. Annak ellenére, hogy gyárilag 162-ben jelölték meg a végsebességet, óra szerint innen még ugyanolyan dinamikusan gyorsult, mint 140-ről. Ennek ellenére egy hosszabb fokozat jobb választás lehetne, mert 120-nál már 2950-et mutat a fordulatszámmérő. A viszonylag pontosan, nem túl hosszú utakon kapcsolható a váltó. Kevés váltással is könnyedén vezethető az autó, de gyors kapcsolásokkal igazán élvezetessé, akár sportossá is tehetjük utazásunkat. A pedálok kis erővel használhatók, a fék jól adagolható és igen hatásos.

A rövid váltó ellenére kifejezetten kedvező a fogyasztás. A tesztátlag 5,83 liter/100km volt, de úgy hogy a megtett 649 km felét zömében városban autóztuk és a légkondi is folyamatosan üzemelt. Országúton haladva, nem kevésbé óvatosan taposva a gázpedált 4 literes fogyasztás is realizálható.

Enyhén lágy futóművel szerelték fel a Thaliát, amiatt a karosszéria kanyarban erős dőlésre hajlamos, viszont rosszabb úton is kényelmesen utazhatunk. Egymást követő rövid, erős ívű kanyarokban a jóindulatú autó enyhén túlkormányozottá válhat. Folyamatos gázzal magától visszatér a kijelölt ívre. Az autó egyenesfutása jó és úttartása is jobb lett.

A felújított Renault Thalia igen sikeres lehet a hazai piacon az 1,5 literes dízelmotorral, mivel az alapfelszereltségű változat ára 2 585 000 forint. A tesztelt Expression kivitel kicsit többe kerül, 2 700 000 forint az ára. Ebben már a két első légzsák, a szervokormány, a központi zár és az öt fejtámla mellett széria az első ködlámpa, a fordulatszámmérő, a rádiósmagnó, az állítható magasságú vezetőülés is. A légkondi felára kedvező 220 ezer forint.

Nem csak a kivételesen kedvező ár és a csekély fogyasztás szólhat a Thalia megvásárlása mellett, hanem az is, hogy rugózása ideális a budapesti utakra, utastere két plusz két személy számára megfelelő, csomagtere pedig óriási.