Teszt: Peugeot 407 2.7 Hdi

Önnön ellensége

Kulcsszavak: Peugeot, 407

Közel 10 millió forint egy középkategóriás francia autóért. Tudom, mire gondolnak. Őrült sok pénz. Talán nem kellett volna elárulnom. De ez a csúcsmodell, azt pedig mindenhol meg kell fizetni.

Beleültem, elindultam, és máris tetszett. Húzott, ahogy kell, kapásból élveztem a vezetést. A nyomatékos dízelmotor azonnal lenyűgözött, így a summázást későbbre halasztottam. Csak nyomtam a gázt, és zaklatottan rohantam az ajándékok után egy nappal karácsony előtt. Gyér volt a forgalom, mindenkinek ajánlom az utolsó pillanatban vásárlást. Felejtsék el a bronz, ezüst, meg arany vasárnapot!

Egyik parkolóházból a másikba lavíroztam, és itt tűnt fel, hogy ez a 407-es bizony marha nagy autó. Az eleje olyan hosszú, hogy napozni lehetne rajta. Többször frászt is kaptam, hogy elkaszálom, megforgatom, meghúzom a közelemben lévőket, aztán győzött a tapasztalat.

A keskeny parkolóhelyeken feltűnt még valami. Nagyon széles is a 407-es. Néha úgy kellett kipréselnem magam egy tűhegyni lyukon, mivel nem akartam az ajtó élét összepingálni a mellettem parkoló autó dukkójával. Még jó, hogy a tükrök maguktól behajlanak, ha kívülről zárom az ajtókat.

Nehézséget jelentett volna a tolatás is, ha nem lett volna a tolatóradar. Ennyiért már széria. Szóval adott egy zavarbaejtően nagy külső és egy meglepően szűk belső. Bár az első ülésekben terpeszkedve még úgy tűnhet, hogy egy luxuslimuzinban ülünk. Az üveg úgy másfél méterre van tőlünk, a kocsi orrát pedig csak színházi látcsővel látni. Ettől biztonságosnak hat, és a mosós srác kivételével általában le is nyűgözi az embereket. Ő speciel a pokolba kívánta. Ez az autó a belső ablakpucolók rémálma.

Magam mögé kezdetben csak az ásványvizes palackért nyúlkáltam, ami bőséges helyen gurult vidáman a hátsó lábtérben. Kár, hogy családtagjaim és rokonaim kivétel nélkül több helyet foglalnak egy másfél literes palacknál. Szűk hátul a hely, a térkihasználás botrányos. Így már kicsit túlzásnak tűnik a hosszú orra, ráadásként a csomagtér is szűkösebb az átlagosnál.

A napozóágy alatt

Egy V6-os motor számomra mindig vonzó. Főleg ha dízel. A legdrágább 407-esben történetesen pont egy ilyen lapul. 2,7 literes hengerűrtartalom, 204 lóerő és bőven elegendő, 440 newtonméter nyomaték. Franciásan kifinomult és meglepően csendes. Olyannyira meggyőző, hogy a Jaguar sem restellte beletolni saját modelljeibe.

Motorikusan rendben volt már az 1,6-os dízel is, elbírta, nem erőlködött feltűnően. Ez mégis egészen más. Csendesen indul egy éjszaka után is, és a gázpedál legfinomabb érintésére is elegendő erő szabadul fel a motorból.

A kötelező extrákról és a veszélyes ellenségekről a következő oldalon