Teszt: Opel Vectra OPC

Jobb időkre

Kulcsszavak: Opel, Vectra OPC

Rikitó OPC-kék fényezés, V6-os turbómotor, és a kollegák pozitív visszajelzései - ilyen információk birtokában huppantam bele a 255 lóerős Vectrába két kolléganőm társaságában, akiket a metróig kellett eldobni. Ebből rossz már nem sülhet ki.

Ekkor ért az első sokkoló élmény! A kihűlt motor az automata szivatóval, olyan fájdalmas frekvencián búgatta meg a két - kissé túldizájnolt - kipufogót, hogy azt csak komoly halláskárosultak tudják elviselni. Kívülről nagyon szépen szól, belülről idegesítő. A parkoló autók egy részében megszólalt a riasztó, de mire bárki annyit mondhatott volna, bá, már árkon-bokron túl voltunk.

Egy, kettő, hategészhét

260-at megy

Ha nem olvastam volna róla, ki nem nézem az OPC Vectrából, hogy 6,7 másodperc alatt eléri a 100 km/órás sebességet álló helyzetből, esetünkben a garázsból. Érezni, hogy a kipörgésgátló nagyon dolgozik, és ha finoman indulunk, közel sincs meg a 6,7. Ha rákészülünk, akkor meg nagyon visít és csikorog a gumi, és az nem illik a higgadt, decens Vectrához. A sebesség pedig egyszerűen sehogy sem érződik ebben a vasban. Kár!

Kolleganőim előtt azért meg akartam mutatni, ki is a Jani - ilyenkor az ember nem számolja a pocsékba ment benzinlitereket. Egyből benyomtam a Sport gombot - amitől érzékenyebb lett a gázpedál, és keményebb lett a futómű -, majd, miután úgy ítéltem meg, hogy korlátoz a képességeim kiteljesítésében, kikapcsoltam a kipörgésgátlót is.

Marha jók a gyári Recaro ülések

Ennek folyományaként egy sikítósan bevett kanyarban úgy elfüstölt az ívbelső kerék (tényleg, hova tűnt az összkerékhajtású Vectra?), amilyet driftversenyeken sem látni. Elégedetten nyugtáztam a visszapillantóból, hogy fényes nappal festői szép kék füstöt húztam magam után. Igaz, hogy egy ijedt arc is megjelent a tükörben, de oldalról dicséret érkezett.

Az anyósülésen kapaszkodó utasom ezek után busszal szerette volna folytatni az utat, még szerencse, hogy hátulról sikerült megnyugtatni egy "Látszik, hogy neked nincs bátyád" kezdetű balladával. Egy kicsit visszavettem, visszakapcsoltam minden elektronikát és nyugodtan, épségben leszállítottam a hölgyeket.

A péntek délutáni dugóban ezek után sokat már nem tudtam meg az autóról, mindössze, annyit, hogy a futómű alaphelyzetben is keményebb egy normál sportautónál, ami nem szerencsés a hazai utakon. Bevallom az is zavart egy kicsit, hogy senki nem akart versenyezni velem, pedig a kollegák pont ezt a tulajdonságát emelték ki. Talán holnap!

Irány Pozsony

Másnap reggel beleindultam a vakvilágba, annyit tudtam, hogy útba ejtem a Visegrád környéki kanyarokat, aztán majd lesz valami. Felszedtem a barátnőmet, és finom gázpedálmanőverekkel elhagytam a várost. Ilyen körülmények között 10-11 litert fogyaszt az OPC, de nem kell lelkendezni, a gyári 15,5 liter forgalomban nagyon könnyen elérhető.

Dobogókő környékén már egész máshogy tekintettem az autóra, kiderült ugyanis, hogy a kanyarban sokkal többre képes, mint ami kinézett belőle. Az elektronika nem fojtja meg 18 colos abroncsokat, hagyja őket csikorogni, de ettől még nagyon jókat fordulunk vele.

A következő oldalon megalázunk egy motorost, sőt a sportautók tulajait sem kíméljük!