Teszt: Opel Vectra 2.0T

Nyakkendős!

Kulcsszavak: Opel, Vectra

A Vectra mióta létezik, mindig egy megfontolandó alternatívát jelentett a családi középkategóriás autók között, de valljuk be, nem szépsége miatt. Feltűnő külsejével vagy csicsás belsejével sosem tűnhetett volna ki a tömegből, mivel egyszerűen nem volt neki ilyen.

Valahogy mindig szürke eminenciásként kóborolt az utakon, nem hordott divatos ruhákat, de azért mindenki ismerte és tudott róla. Így volt ezzel a legutolsó példány is a Vectrából, ami jelentős fejlődést mutatott elődjéhez képest, számos műszaki újdonságot tartalmazott, de egyszerűen egy monitorfejű programozóra hasonlított leginkább, aki csak nagyon kevés embertársamból tudott érzelmeket kiváltani.

Szürke volt és szögletes kívülről, szürke és szögletes belülről. Ennek ellenére a 2002-es bemutató óta több mint 600 ezren voksoltak a Vectrára, beleértve a Signumot, és a kombi változatot is.

Három év után némi külső változás mutatkozik az autón, de a hangsúly most is a minőség fokozásán van. Mindenesetre a szokásosnál erősebb beavatkozás kifejezetten jót tett az orr-résznek, most már nem egy szigorú, kimért bérgyilkosra asszociálok elsőre.

Ennyi idő után szokás apróbb javítgatásokat és minimális változásokat produkálni, a Vectra e helyett jelentős ráncfelvarrást kapott. Az eddigi mogorva frontrészt mosolygósra és dinamikusabbra rajzolták.

Az Opelt is megfertőzte az egységes márkaarculat láza, így a Vectra most az Astrához hasonlít leginkább, de azért szerencsére még tehető különbség a két modell között. Az új lámpabura sokat fiatalít, de a nagyobb légbeömlő, és az új hűtőrács is tetszik.

Most már könnyebb elhinni, hogy a Vectrának 0,28-as az alaktényezője, amit egy tégla formájú tárgyról nem igen feltételeznék. A kedvező légellenállás előnyeiből egyet biztosan élvezhetünk, ez a csendes utastér.

A kétliteres benzines turbómotorral szerelt Vectrának meg sem kottyan a 180 körüli utazótempó, ahol még minimális szélzaj mellett beszélgethetünk - akár a hátul ülőkkel is. A 175 lóerőre fojtott benzines 230-al is tud hasítani, a 100-as sprintet 9,1 másodperc alatt teljesíti.

Utóbbi értékből már látszik, hogy a Vetra nem a gyorsulási versenyek sztárja, hanem inkább hosszú túrákhoz szokott utazóautó. Ebben segít neki a 6 sebességes kézi váltó is, ami kicsit lassan, de legalább határozattan veszi a fokozatokat.

A motor igazi erénye, annak kiegyensúlyozottságában rejlik, aki turbós viselkedést vár, az csalódni fog. A gyakorlatban ugyanis már kis fordulaton is jól autózható a turbós Vectra, bűvös fordulatszám-tartomány nincs, és így elmarad a dinamikus hátba verés is.