Közúton hülyeség meghalni

Teszt: Nissan 350Z

Kulcsszavak: Datsun, sperr, V6, sportkocsi, GT, zöld, Nissan, 350Z

Ez is retro

1969 óta létezik a Datsun-Nissan Z

Bekaptam a retro-drazsét. A MINI-től nem vagyok elzuhanva, de a Ford Mustang és a Fiat 500 tényleg a kedvenceim közé tartozik, és rettegek attól, hogy lemaradok a Dodge Challengerről. A 350Z is felfogható retroautóként, mert dicső elődje, a Datsun Fairlady 240Z 1969 őszén robbantott Amerikában.

Amennyire én tudom, a Nissan középtávon tervezte 1600 darab eladását. Elszámolták, mert az első pár hétben 4000 elment volna, és 1969 végére a várólista közelített egy itthoni gerincműtétéhez. A 130 lóerős sportautó hat hengert adott a négyhengeres vetélytársakkal szemben, és remekül állt neki a Jaguar E-Type ihlette forma.

Megdagadt és újjászületett

Ennyi kell egy valódi sportautóhoz

Szépen (inkább csúnyán) nőtt, hízott, erősödött a Z az évtizedek során. A 300 lóerős, ikerturbós 300 ZX-ről hallottam egyszer azt a sztorit, hogy egy középkorú úr lepadlózta előzéshez és a kocsi annyira megindult, hogy nem maradt ideje kikerülni az előtte menőt.

Aztán a 350Z beindul és kisüti agyamból az elődöket meg az egész retro témát. Hidegen 1800 körüli az alapjárat, a motor szolidan remegteti az autót. Az olajnyomásmérő és a szakrális kvarcóra is a vezető felé fordul, hibátlan a mély sportülés a rikító narancssárga bőrkárpittal. A kormány nem kihúzható, de mégis úgy ülök a Z-ben, hogy ki nem szállok, amíg tart a benzin. Az autózás ősi szabadságélményét ígéri. Ha nyár lenne, kilógatnám a karomat, mennék a naplementébe, csak az autózás gyönyöréért.

Könnyen megvadul

Egy igazi állat, 313 lóerővel

Pesten belül még melegszik a motor, fél gázra is megvadul a kilométeróra, szóval szolid nyitány. Minden sportautós benne, elsőre szögletesen, kicsit bukdácsolva vezetem a direkt és szorosan járó kormánnyal, az erőt kívánó pedálokkal, váltóval. Nem az a tucatkocsi, amibe belehuppanunk, és mintha már éveket jártunk volna vele.

Nógrád felé indulunk. Az irány Balassagyarmat, Szécsény, Hollókő, a mátrai hegyiverseny országútja. Galyatető és Parád után még egy kis kanyargás Eger felé, útba ejtve a kommunista terror kényszermunkatáborát és vissza az M3-ason, hogy kifuthassa magát a 313 lóerő.

A túloldalon az egyetlen hiteles forrás elárulja, melyik sportautó igazán csajozós