Új Lancer: Cápaorr és kerregés

Teszt: Mitsubishi Lancer 2.0 DI-D

Kulcsszavak: Mitsubishi, Lancer

Megérkezett a dízel

Magas a hátulja

Dobpörgés, cintányér, begurul egy turbódízel Lancer. Most nem egy régi, megfakult videófilmről van szó, hanem egy abszolút új és friss történésről. A Mitsubishi rövid időszakokra próbálkozott ugyan dízelmotorokkal a múlt évszázadban, de a modern turbódízelek szele mostanáig nem csapta meg a Lancert.
 
Mivel az új Lancer egyik feladata, hogy kirántsa a csávából és megerősítse a Mitsubishit, muszáj volt találni Európának egy dízelmotort. Igaz, hogy az egyre nagyobb és lassan kielégíthetetlen igény lassan az egekbe juttatja a gázolaj árát, de butaság volna kizárólag benzines motorokkal neki vágni az értékesítésnek, mivel a dízel a gyártó szerint is az eladások 25 százalékát fogja kitenni.

Miért pont ezt?

207-et megy a dízel

Azt, hogy miért pont az adagolófúvókás Volkswagen dízelmotor mellett szavazott a Mitsubishi, azt már nehéz megmagyarázni. Paramétereit tekintve ugyan nincs nagyon lemaradva a modernebb common rail motoroktól, viszont jóval nyersebb, hangosabb azoknál, ráadásul a Volkswagen saját modelljeiből már megkezdte ezen motorok leépítését, ami azért jelent valamit.

A Lancer a kétliteres 140 lóerős dízelt kapja a VW-től, amelynek 310 newtonméteres nyomatéka 1750-es fordulat mellett jelentkezik. Papíron 207-et is megy, 9,6 másodperc alatt gyorsul 100-ra és vegyesben elvileg 5,9 litert fogyaszt 100 kilométeren.

Gyakorlatban

A Lancer ugyanarra a globális padlólemezre épül mint az Outlander, amelyet nem régiben alávetettünk a hétszemélyes tesztnek. Legnagyobb bánatunkra az ott próbált 2,2 literes dízel nem választható a Lancerhez, ez a dízel minden szempontból szerényebb kivitel.

Jó drága tud lenni

Az Outlanderben is éreztük, és sajnos a Lancerben is jelen volt a meglehetősen durva hajtási befolyás a kormányon. Álló helyzetből bő gázzal kanyarodva egy spenótón edződött Popeye alkar sem elég ahhoz, hogy egy helyben tartsa a kormányt, a nyomaték jobbra-balra cibálja, míg nem fordulunk egyenesbe. Ezt a szabadidő-autóban az összekerékhajtás aktiválásával lehetett megoldani, ennek hiányában erre itt nem volt lehetőség. Pont úgy, mint ahogy a kormány hossz irányú állítására sem. Kár ezekért.

A kétliteres dízel ismerős hangon kerreg az utastérben, de szerencsére megmaradt a viszonylag élénk reakciója is, ahogyan a VW konszern autóiban azt már jó néhányszor megtapasztaltuk. A hozzáadott hatsebességes váltót kifejezetten szerettük, gyorsan és pontosan kapcsolható, ami határozottan javított a vezetési élményen.

Túloldalt kiderül miért választanánk inkább a benzinest