Teszt: Mercedes-Benz ML 320 CDI

Magaslati levegő

Kulcsszavak: Mercedes-Benz, ML

Repülés, Normafa, Havanna telep

Nemrég olvastam valakitől, hogy fent azért jobb, mint lent, mert szebb a kilátás és kevesebb az ember. Vagy azért vannak kevesen a magasban, mert strapás odajutni (hegycsúcsok), vagy sokba kerül (Hold, repülés, alpesi villa). Ebben van igazság, például én is szívesebben laknék a Normafánál, mint a Havanna lakótelepen.

Hasonló felfele törekvést látunk az autók között is. Tényleg jobb érzés magas autóban ülni, mint alulról nézni egy Kamaz kipufogójába a smart roadsterben. Az új ML-ben nem fenyeget ilyesmi a 2,2 tonna élősúllyal, 15 milliós alapáron. Az M-osztály komoly tényező az utakon Murmanszktól Los Angelesig. Annyian követték 1997 óta, hogy már rég nem kell megmagyarázni, miért elég egy SUV-nak aszfalton remekelnie, nem pedig ott, ahol az örök és utolérhetetlen G-osztály teszi.

Velünk van az erő

Sokan azért szeretnek bele a megemelt csatahajókba, mert bennük biztonságban érzik magukat, jól kilátnak belőlük és egyébként is unják sima kombikra vagy limuzinokra szórni a pénzüket. Az ML-re mindez áll, és ott van még a megállíthatatlanság és a legyőzhetetlenség ígérete az összkerék-hajtással.

Érdemes megjegyezni a 7G Tronic nevet, mert ez ma a világ valószínűleg legjobb automata váltója. Kifinomultabban szortírozza a fokozatokat, mint eddig bármi, amit vezettünk. Megesik, hogy átugrik több áttételt, de olyan arisztokratikus diszkrécióval dolgozik, mint egy brit komornyik.

A kormány mögötti háromszögek révén kézzel is kapcsolható váltóval mindig lesi parancsunkat a 224 lóerős dízelmotor. Nekiveselkedik és elszántan gyorsul, ha kell, ha nem muszáj, akkor a háttérbe vonul és szavát sem lehet venni. Ennél kisebb vagy gyengébb motort biztosan nem szeretnénk ebbe az autóba, a középső dízelmotor a kényelmesen elegendő szintet hozza.