Teszt: Mazda 6 MPS

Apa kocsit hajt

Kulcsszavak: MPS, Mazda, 6

Tökéletesen álcázva vagyunk

A nevem Milán. A súlyom kb. 3500 gramm. Megfontolt babatervezés és gyártás eredményeként hétfőn pottyantam ide. Ma csütörtök van. Az 1. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika elé most gurul be Apa.

Nem is akármivel, hanem egy piros Mazda MPS-sel! Apa a szememben egy hősszemély. Ez a gyári sportsorozat első darabja! A három, általam még nem ismerhetett betű hátul azt jelzi: Mazda Performance Series, azaz MPS. Jó nagy a hely Apa mögött. Anya befér. Kelengyéstül.

Járókelők sétálnak a friss levegőn, apa pedig kocsit hajt. Nagy, piros összkerékhajtású 260 lóerős gépjárművet. Hogy miért nem BMW 330ix-et vagy Subaru Impreza WRX STI-t? Mert apának helyén van a szíve. Azt a hárommilliót, amit a Mazdával megspórolt, most színes, puha, rágható könyvekre költheti.

Az elővárosi családalapító álcája mögött egy mesterien megépített titkos sportautó áll bevetésre készen. Mert sosem lehet tudni, hogy egy meteoritot kell eltéríteni, vagy csak a Ráma fogyott el sütés közben.

Aki nem ismerné a mesteri muzsikát, ide kattintson a szám letöltéséhez!

Megjött értem Apa

Apa azt mondja:
- A mérnökök három évig buzgólkodtak, míg az eredeti Mazda 6-osból elkészítették az MPS-t. Ennyi idő alatt más autógyárak egészen új autó típusokat fejlesztenek ki. A Mazda külseje viszont alig változott. De a szolid megjelenés csupán álca! Olyan, mint egy öltönyös, nyakkendős harcművész. Megbízható, halk szavú és szerény, de ha rátámadnak, szétfejel egy raklap téglát, eltör 10 gerendát, majd egy forgó-baltarúgással leteríti az ellenséget. Mindezt egy milliszekundumon belül. A szemnek láthatatlan dolgok teszik ezt az autót naggyá.

Apa tudja, hogy helyes munka- és időbeosztással minden nehézséget át lehet hidalni. A vasárnapi ebéd viszont szent. Anyu ideges, mert megmered a krumpli. Ilyenkor a pedált megnyomja a lábával Apa. Húúúú de hajtod ezt az autót Apa!

Figyelmesen, tapasztaltan, türelmesen

- Alaphelyzetben a Mazda 6 MPS csak egy elsőkerék-hajtású autó. Gyors kanyarban finoman megindul az orra kifelé. Alulkormányzott. Ha nem fékezek, sőt még gázt is adok, akkor 50% teljesítményt a hátsó kerekekre küld. Ez viszont befordítja az autó orrát a kanyar belső íve felé. Túlkormányzottá teszi. A két reakciót kioltja egymást. Ezért olyan természetesen fordul, mint dömperes Dani a bölcsiudvaron. - mondja Apa most.

A babaágy sincs olyan kellemes, mint az MPS futóműve. Hiába a peres gumik, egyszer sem bántó a nemzeti kézművesség formálta csibész aszfalt (illetve annak a hiánya). A kanyarok csak úgy, maguktól megtörténnek. Keresztirányba minimális a dőlés, hosszirányba alig van bólintás. Merev de nem rideg, sőt kimondottan otthonos. Ha lenne már fogam, biztos beleharapnék a puha fekete bőrbe. Egyelőre azonban csak nézek. És hallgatok. Csönd van. Ez egy sportkocsi 6,6 másodperces gyorsulással és 240 km/h-s végsebességgel. A motorhang pedig olyan, mint egy Halász Jutka-szám - lehetetlen úgy felcsavarni, hogy átjöjjenek a szomszédok.

Apát összekuszálja a hatfokozatú váltó nyújtotta bőségzavar. Minden fokozat rövid áttételű, folytonos a váltásinger. A hatalmas Hitachi turbófeltöltő már 2500-as fordulatszámnál maximális töltőnyomást biztosít, 5500-nál pedig mind a 260 ló dobbant a lábával. A négyhengeres 2.3-as direktbefecskendezéses motor olyan egyenletesen húz, hogy nem is kellene folyton kapcsolni.

Apa tovább hajt a második oldalra, itt