Teszt: Škoda Fabia 1,2 TSI Ambiente

Kisautó, kis motor, kis hibák

Kulcsszavak: videó, Skoda, Fabia

Nemcsak alakformálás

Megpróbálták komolyabbra faragni

Bár eddig a legtöbb kritikát a Fabia idétlen arányai, csúnyácska fizimiskája kapta, a változás mégsem merült ki némi vakolatfelhordásban. Szerencsére az autó arca felnőttebb lett, a dizájnerek amit csak lehetett, optikailag kiszélesítettek rajta.

Már nem látszik annyira esetlennek, aránytalannak, bohócformájúnak. Az új hűtőmaszk, a némileg módosított fényszóró, ködlámpa, valamint az új lökhárító, friss színárnyalatok, új felnik jelentik a külső frissítést.

A falak mellett a belső tér is megújult, a nemzetközi bemutatón főként a javult minőséget és az újonnan rendelhető extrákat említették, de a tesztautóba utóbbiból elég kevés jutott. Berendezése egyszerű, látszik rajta, hogy mindent kétszer átgondoltak, kell-e, és ügyesen lavíroztak az ésszerű takarékosság és a zsugori skótság hajszálnyi határmezsgyéjén. Mindössze a belső ajtókilincs látszik hitvány darabnak, nehéz elhinni, hogy évekig baj nélkül bírja majd a használatot.

Színes kárpit dobja fel a belsőt

A színes, kék kárpit könnyedén feledteti a sötét, komor műanyagok hangulatát. Apróság, de főleg gyerekkel autózóknak jön majd jól, hogy nemcsak elöl, de hátul is van világítás az utastérben.

Az egyes fokozaton is halkan, de zavaróan sivító szellőztetőventilátor vagy a plasztik felületekből áradó meghatározhatatlan, átható új-szag már nem tetszett ennyire.





Fogyasztás

Minden megvan, ami kellhet

A teszthét alatt mindenkinek az volt az első kérdése az 1,2-es turbós motor hallatán, hogy vajon mennyit fogyaszt vele az autó. Legtöbben ugyan idegenkednek a piciny, de pörgős, erős motoroktól, bár a legtöbb autógyártó előszeretettel épít hasonlóan könnyű, kompakt, kis lökettérfogatú, de aránylag erős benzines motorokat. Hogy ezek mennyire lesznek időtállóak, azt majd meglátjuk.

Amíg ez kiderül, addig minden kicsiny turbós gazdája kénytelen elviselni a nagyobb, elronthatatlannak hitt szívóbenzinesek tulajdonosainak lefitymáló pillantásait.
A kicsi is lehet éppen elég

Színezett üvegek óvnak a felmelegedéstől

A Fabiában a gyengébb, mindössze 86 lóerős motor dolgozott. Van belőle 105 lovas is, aki már mindkettőt próbálta, azt mondja, az az igazi. Szerintem pedig a kisebb teljesítményű is remek darab, van ereje alacsony motorfordulatszám mellett is, de pörgetve még jobb. A csöppnyi motor nagyjából egy mezei 1,4-es erejével és egy 1,6-os nyomatékával lepi meg a vezetőt.

Jó partnernek bizonyult az ötfokozatú manuális váltó is, ha megszokjuk, hogy nem tenyerelünk rá, akkor pontosan, kényelmesen váltogathatunk a fokozatok között. Féke az az aggódós fajta, amely inkább gyorsan beleharap a tárcsába, de nem bizonytalankodik egy pillanatig sem. Szóval - nehéz ezt kimondani egy 1,2-es autóról - jó vezetni.

Elméletileg ugye nem kellene feltétlenül sokat ennie egy ilyen motornak, a gyári fogyasztási adat is 6,6 literről regél. Talán a túl friss motor - alig valamivel túl az ezer kilométeren -, talán az árvíz miatti lidérces forgalom miatt, de nálunk 8,1 liter jött ki az utolsó tankolást követő osztás-szorzás után. Érdekes, hogy a fedélzeti számítógép elég pontos, mindössze egy tized literrel volt pesszimistább a valóságnál.

Nem túl jó eredmény, de még bizakodunk, hiszen András éppen egy Octaviát hajt - hamarosan érkezik a teszt is -, amelyben szintén 1,2-es TSI motor lakozik, igaz, abban az erősebb változat és hatfokozatú váltó dolgozik együtt, amely az 1,2-es Fabiához egyáltalán nem rendelhető. Már most kezd körvonalazódni, hogy ott jobb átlag lesz.