Teszt: Kia Cerato 2.0 EX - Csak az ár akadály

Egyértelmű, hogy ebben a szegmensben már jóval több elvárásnak kell megfelelni, és hogy nem könnyű ott versenyezni, ahol a Corolla, a Focus, a Golf, az Astra a konkurencia. Ekkora versenyben a Kia az árakkal operálhatna ügyesen, ezt Magyarországon azonban mégsem teszi.

Ellenben látszólag mindent megtesznek azért, hogy az autó felvegye a versenyt a neves márkákkal. A Kia láthatóan nem is szégyelli másolni a bevált megoldásokat és formákat, de lássuk be, hogy ez elismertebb márkáknál is előfordul.

Abszolút vonzó külsőt sikerült varázsolni a Ceratónak, szemből még némi dinamizmust is fel lehet fedezni a kissé mérgesen álló fényszórókon. A limuzinok legérzékenyebb pontja a hátsó rész, ami meglehetősen ritkán szokott szépre sikerülni. A Cerato egyértelműen ezek között van, nem csúnya, sőt még nem is unalmas.

A csomagtér egyébként a műszerfali kapcsolón kívül a nagyokhoz hasonlóan akár a távirányítóról is nyitható, amit sajnos nem sikerült a kulcsba integrálni.

A 345 literes csomagtartó nagynak nem mondható, viszont így a hátsó utasoknak is elegendő hely marad. 190 centiméteres sofőr mögött ugyanilyen magas utas is helyet foglalhat a láb- és a fejteret tekintve egyaránt.

Ugyan a térképzsebeket nélkülöznie kell a hátul utazóknak, rendkívül ötletes viszont a két ülés között boksz hátuljából kicsúsztatható kétszemélyes pohártartó.

Előre jutott minden jóból - pohártartó, használható méretű rekeszek, kesztyűtartó és térképzseb egyaránt rendelkezésre áll. Az autó származása ránézésre erről a fertályról mondható csak meg, ugyanis a túlzott egyszerűséggel megrajzolt műszerfal nem az igazi.

A szellőzőrostélyok kísértetiesen hasonlítanak az Opeléra, a hatalmas kilométeróra viszont csöppet sem közelít még az európai ízléshez. Az eltúlzott méretű kapcsolókon is lehet mit javítani a középkonzol tájékán. Az utólag beeszkábált Kenwood fejegység sem javít a látképen, bár dolgát kiválóan végzi. Szomorú, hogy mindezt felárért teszi, a kedvezőnek nem mondható alapáron túl. Túlbuzgón végzi dolgát az automata légkondiconáló a kétliteresben, mivel 23 fokra állítva is sarkvidéki szél jut az utastérbe.

Kényelmes üléspozíció állítható be mindkét ülésen, habár a kormány csak magasságában állítható. Puha párnázás borítja az ülőseket, az oldaltartás kialakítása viszont láthatóan nem is volt cél. Még szerencse, hogy szövettel borították, mert ettől eltérő esetben a Kia Magentishez hasonlóan ide-oda csúszkálnánk kanyarvételkor.

Habár a kormányt bőr borítja, fogása inkább egy száraz viledáéhoz hasonló. Ideális viszont a rásegítés mértéke, nagy sebességnél sem válik túlzottan érzékennyé. A futómű városi és országúti közlekedéshez kiválóan megfelel kényelmesre hangolt beállításával. A nyugalmat megzavaró hanghatások is az utastéren kívül maradnak.

Magasabb tempónál a dél-koreai autókra jellemző lágy futómű azért okozhat meglepetéseket, de ez nem egyedül a Kiánál probléma. Az itthon megengedettnél nagyobb sebességről történő erőteljes fékezéskor tapasztalható, hogy az autó hátulja erősen kitör. Ez rosszabb úton bizony a fék visszaengedését és némi ellenkormányzást is megkíván.

A váltó viszont az elvártnál jóval határozottabban végezte dolgát. Nem a szokásos lötyögős érzés, így nem kell sokáig turkálni, hogy a kívánt fokozatot kapcsoljuk. Közepes hosszúságú úton, viszonylag gyorsan és pontosan válthatunk, emellett fogása is normális.

Az első kereket kétliteres, 143 lóerős motor forgatta, amin kívül jelenleg egy 105 lóerős 1,6-os választható. Alacsony fordulatszámon is közlekedhetünk vele, ekkor azonban még véletlenül sem tűnik fel, hogy a kétezres motor dolgozik az autó orrában. Még szerencse, hogy könnyedén és szép hang kíséretében veszi a fordulatot motor, és magasabb tartományban az ereje is megjön.

Bátran felvehetjük a kesztyűt egy lámpától való gyorsításnál, mivel a 9 másodperces 0-100-as sprintidő a jobbak közül való, ahogyan a 208 km/órás végsebesség is. A fogyasztást illetően sajnos nem pozitívak a tapasztalatok, mert a 10,2 literes gyári, városi fogyasztási értéket sikerült könnyedén felülmúlnunk.

Az autó igazi súlyos hibája nem a technikában keresendő, hanem az árlistában. A kétliteres modellért horribilis, 5 199 000 forintot kell fizetnünk és ebben olyan extrákat is nélkülöznünk kell, mint a könnyűfém felni, vagy a rádió.

Kedvezőbb árképzéssel kelendő autó lehetne itthon a Cerato, mert teljesítőképességében és minőségében már csak egy hajszál választja el a nagyobb múlttal rendelkező autógyárak termékeitől. Nem sokára lesz ötajtós változat, valamint érkezik a dízelmotor is.