Teszt: Jeep Wrangler 2.4 Sport

Kőkemény

Csak, hogy világos legyen: a Wrangler tulajdonképpen annak a háborús terepjárónak az utóda (Willys Jeep), amivel a katonákon kívül Clint Eastwood, Telly Savalas (Kojak) és a többiek furikáznak a háborús filmekben. Az eltelt hatvanegynehány évben nem is történt sok változás.

A Wrangler név maga 1986-ban született meg, ez váltotta le a CJ7-est. A külsőben ennyi eltérés sincs. A függőleges osztású hűtőrács és a két kerek fényszóró ma is a Jeep legősibb terepjárójának védjegye. Sőt, a legutóbbi Wrangler alaphelyzetben egyszerűbb, mint valaha.

Egyszerű, de nagyszerű

Kifejezetten bután néznek ki az első, oldalra kilógó szögletes sárvédőívek, dögös krómozott hűtőrácsról, vagy nagy terepgumikról ne is álmodjunk szériában. Minden egyes pontjáról lerí az egyszerűség, de a Wrangler pont ettől néz ki jól, pont ez adja a zamatát.

A Jeep tulajdonképpen egy időutazó gépnek számít a mai autók között, a kőkorszaki technikát mindösszesen egy modernizált műszerfal és egy hatsebességes kézi váltó próbálja palástolni. Utóbbin többen is elcsodálkoztunk, egy amerikai autóban ritkaságszámba megy a hatodik fokozat. Az opcionális automata is csak négysebességes.

A fekete műszerfal szabványos amerikai design, teljesen jól néz ki. A kormány egy normális személyautóban is megállná a helyét, még tempomat is van rajta. Az extrák sora - a 2 légzsákon, az ABS-en és a CD-s rádión kívül - viszont itt véget is ért. Nincs klíma, központi zár, elektromos ablakok, sőt belsőlevegő-keringetés sem.

A Wrangler hagyományos autós szemmel a nélkülözésről szól. Ez egy terepjáró, amely mindennapi közlekedésre nem éppen ideális.

Árkon-bokron át

A Wrangler terepezni, vadászni, vontatni és ehhez hasonló dolgokra jó. Alaphelyzetben a hátsó kerekek hajtottak, a terepváltóval lehet kapcsolni a négykerék-hajtást és a felezőt. Nincs túlbonyolítva a szerkezet, ezért ehhez a karhoz csak laza, vagy csúszós talajon szabad hozzányúlni.

Mivel kellően magas, rövid és a kerekeit pedig kitolták sarokra, a Wrangler olyan kiváló képességekkel bír a terepen, amit utcai autós nem érez át. Ezt még differenciálzárral lehetne fokozni, ami rendelhető is hozzá.

Jöhet a fekvőrendőr

A laprugók lecserélésével már aszfalton is jól használható a Wrangler, jóval kényelmesebb, mint elsőre kinéznénk belőle. A városi közlekedést a viszonylag nagy fordulókör hátráltatja kissé, valamint az oldalra kilógó első sárvédők. Mivel a magas motorháztető miatt ebből semmit sem látunk, nagyon kell figyelni parkolásnál.

Ezenkívül viszont semmi sem hátráltat. Jöhet vizesárok, félméteres kátyú, fekvőrendőr, a Wrangler megállíthatatlanul megy előre, szinte fékezni sem kell vele. A rugózási kényelem nem személyautós, de cserébe érzésre olyan masszív és elpusztíthatatlan, ami minden földi halandót jó érzéssel tölt el.

Vélhetően másként gondolják ezt a hátul ülők. Fejtámla nincs, a háttámla hónalj magasságig ér, az ember lába nagyjából nyakmagasságban. Mögötte több, mint 300 liter marad, de egy értékes mozdulattal könnyedén előreboríthatjuk a padot és akkor jóval bővebb a hely. A hátsó ajtó oldalra nyílik, rajta a pótkerékkel, érdemes arra is odafigyelni, hova csapódik.