Teszt: Hyundai Tucson Style 2.0 CRDi - Keblemre, jenkik!

Kulcsszavak: Hyundai

Úgy hírlik, a jenkik egyenes emberek és praktikus szemmel nézik a világot. Egy jól csengő márkanévtől önmagában még nem hatódnak meg, az autó legyen praktikus és kényelmes. Az embléma nem olyan fontos, az ár/érték arány annál inkább.

Elvárják, hogy egy autó mindenben a kezük alá dolgozzon, a részletek kifinomultsága és az utastéri anyagok minősége nem hozza lázba őket. A Tucson elsősorban Amerikának szól, így a műanyagok ebben a 6,3 milliós autóban tényleg lehetnének szebbek, de a tengerentúlon emiatt senki nem izzadja össze a párnacihát.

Odaát a Tucson alapján az sem nagy baj, hogy az alapáron járó kazettás rádiót 1987-ben már simán beszerelhettük volna a kardánboxba, amivel az 1200-es Zsigulit extráztuk. A rádió szól, kezelése egyértelmű, nincs is vele komolyabb baj, csak ma már nem itt tart az autóipar.

A fejegység elmaradott, de nosztalgikus hangulata miatt mégsem zavart annyira. Sajnos a nosztalgia az öregedés csalhatatlan jele, állítólag. A rádióhoz jól jött volna a távvezérlés a kormány melletti konzolról vagy a kormánykerékre szerelt gombokkal.

Nagyon jó a helykihasználás a csupán 432,5 centis autóban. A tágasság elöl magától értetődő, de hátul is meglepően sok a hely a lábnak, a térdnek és a fejnek is.

Körülményesen lehet csak beállítani az üléshelyzetet, de érdemes forgatni a tekerőket, mert a végeredmény a jó üléspozíció. Az ülések elöl kényelmesek, magas utasoknak hátul túl erősen be kell hajlítaniuk a lábukat, mert az ülés alacsonyan van. A hátsó üléstámla dőlésszöge állítható.

Alaphelyzetben 325 literes a raktér. Ha bővíteni kell a csomagtartót, akkor a Tucson megnyerően igényesnek bizonyul. A 60:40 arányban osztott háttámla előredöntésekor az ülőlap lesüllyed, mint például a Corolla Versóban, a Honda Jazzben vagy a SEAT Alteában, és jól használható, sík felület jön létre.

Soroljuk a csomagtér egyéb előnyös vonásait: a hátsó szélvédő és az ötödik ajtó külön nyitható, a háttámlákon kis fogasokra akaszthatjuk a szatyrokat, csomagtérháló és 12 voltos aljzat is van. A Tucson alapáras felszerelése a 75 kilós teherbírású tetősín, nagyon szimpatikus, hogy nem húzzák le külön az embert.

12 V-os csatlakozó a hátsó és az első utasok keze ügyében is van, rakodóhelyből is bőséges a felhozatal. A kartámasz alatti tárolóhely műanyaga lefelé lóg ki a közepesnél gyengébb általános anyagminőségből és belecsúszik a silányba.

A gyengébbek kedvéért az elöl széria ülésfűtés bal oldali kapcsolójára ráírták, hogy LH, a jobboson pedig RH felirat díszeleg. Mi lehet ennek az oka?

Be ne pereljük a gyárat dollármilliókra, hogy jelzés híján a jobb oldalival akartuk fűteni a bal első ülést, és a félreérthető kapcsoló miatt megfáztunk?

Lenne még mit csiszolni a dízelmotor zajszintjén és főleg a fogyasztásán. Persze a szorgos koreai fejlesztőkről nem tételezzük fel, hogy megléptek a laborból és monitorok elől, karaoke partik mocsarába ölvén tehetségüket, de jelen állapotában a négyhengeres dízel nem az igazi.

Kicsit olyan, mintha ló helyett ökrökkel szántanánk. A motor erős, mint a barom, 1500-as fordulattól jól húzza az igát, de bőgése betölti a határt és csípőseket szellent: csak az Euro 3-as normának felel meg és felárért sincs hozzá részecskeszűrő.