 4,6 millió forint helyett a 90 lóerős dízel alapmodell kerek négymillióba kerül
|
Kezdjük rögtön a címmel. Természetesen nem mindenki számára ez a tökéletes cégautó, Csányi Sándor például alighanem vonakodva ülne bele, hogy ezzel szaladgáljon OTP-közgyűlésről MLSZ-ülésekre vagy viceverza (latinosan versa vica).
Viszont meggyőződésem, hogy Csányi Sándor számára is ez a tökéletes cégautó, ha arról van szó, hogy be kell szerezni egy rohangászós flottát valamelyik egyéb vállalkozásának középvonala számára.
Nem Ford, nem SkodaMagyarországon általában Fordokat és Skodákat használnak erre a célra. A Hyundai eléggé kívül esik a fókuszon (és az Octavián, ha már itt tartunk), amikor ilyesfajta beszerzésekről van szó.
 Kényelmes a műszálas, sprőd ülés
|
Pedig az i30 és ikertestvére, a Kia Cee'd (a két autó az emblémán és a műszerfal-világítás színén kívül alig különbözik, lévén a Hyundai és a Kia egy cég Koreában) nem jár lemondással a két favorittal (és most nem a Skodára gondolok) szemben.
Na jó, az Octavia szedánnak néz ki és hatalmas a csomagtere. A Focusról meg minden autós újságíró megmondhatja, hogy milyen jó vezetni. De a mindennapokban soha ki nem használt puttony és az újságírók némileg túlzásba vitt fetisizmusa nem indokolja, miért adjon ki az ember (a cég) háromszázezerrel többet (a
Focus 1,6-os dízel felára) egy úgyis-mindegy-milyen flottaautóért.
Külső: én kérek elnézést A 2010-es ráncfelvarrás nagyjából kimerül a xenon-utánzat lámpákban
|
No de mit keres egy autós magazinnál egy hároméves modell, kérdezhetnék. Hát nem látják? Ez az ÚJ i30! Van neki fészliftje! A fényszóró például olyan, mintha xenon lenne, pedig nem az.
Más újdonságot én sem vettem észre rajta.
Az importőr is érezhette, hogy ez így elég sovány, ezért iszonyú csicsás (de csupán 15 collos) alufelniket, valamint hosszanti csíkokat rendelt a tesztautóra. Képzeljék, van, akinek tetszett! Egy benzinkutas sráccal negyedórát beszélgettünk arról, milyen szép ez a kocsi, hogy mennyire jó lenne ez neki, és hogy mennyit fogyaszt.
Ez utóbbiról majd később.
Belső: véres tenyér, boldog térd Iszonyú érdes a műanyagkormány
|
Minden tiszteletemet megérdemli viszont ugyanez az importőr, hogy kiadott egy igazi, valódi, nem a meséből jött, hanem a magyar utak realitásából érkezett autót tesztre a sajtónak. Bőrülés, automata klíma, tízhangszórós hifi?
Nem, kérem, ez a kocsi az árlista aljáról való. Gombos légkondi, központi zár, két elektromos ablak (csak a vezetőoldali automata, az is csak lefelé), szervokormány és egy alap rádió.
Ebben biztos nem vakítja el a csillogás a zsurnalisztát annyira, hogy meglássa, milyen a vas a sok elektromos bigyó alatt.
Először kicsit meg is hökkentem, amikor a kulcson nem találtam a nyitógombot. Krisztus után 2010-et írunk, lassan már a vasalók is wifin egyezkednek a mosógéppel, hogy ne gyűrje úgy a ruhát, én meg dugdossak vasdarabot egy kulcslyukba? Korea mégsem érti a modern Európát?
 Amilyen egyszerű, olyan praktikus
|
Aztán egyszer megérkezett a sógorom az új céges Octaviájával. Alapmodell az is, klímával, villanyablakkal, rádióval - és látom ám, ugyanúgy kulccsal nyílik távirányító helyett, mint az i30. Szóval ezek szerint az archaikus megoldás még egy tősgyökeres kontinentális márkánál sem ment ki a divatból. Akkor nem szóltam.
És az Octaviában sem volt bőrkormány. Viszont azt a karimát valahogy sikerült simára eldolgozni. A Hyundai iszonyú, 30-as smirgliszerű kormánya pár nap alatt eltüntette az ujjlenyomatokat a kezemről. Direkt jót tesz neki majd az a százötvenezer kilométer, ami után 80-ra visszatekerve, használtan, de csodásan sima kormánnyal kerül majd első magántulajdonosához.
Viszont más baja belül - nincs. Jó kis strapaautó, olcsó, de masszív kárpitokkal, műanyagokkal, és sok-sok hellyel.
Kínai autó veri a Golfot és a Focust 
Így rajtol egy GT-R 
