Teszt: Honda CR-V 2.2 i-CDTi Executive - Nyomatékosított értékek

Kulcsszavak: Honda, CR-V

A Honda benzines motorjait a legjobbak közé sorolhatjuk, a japán gyár mindig is élen járt fejlesztésükben. Motorjaik általában pörgősek, erősek, kellően nyomatékosak, mindamellett a fogyasztásuk is kedvező.

Éppen ezért a japán gyár nem is erőltette autóiban a dízelmotorok alkalmazását. Ám a piaci tendenciák a gázolajos autók előretörését mutatták, ezért a Honda is lépett.

A Civic-ben még az Isuzuval közösen kifejlesztett motort alkalmaztak, de az Accord számára már önállóan készítettek új motort. Hiába a kevés tapasztalat, a Honda mérnökei olyan kitűnő motort alkottak, ami könnyedén felveszi a versenyt az európai gyártók TDI, TDCi, CDI erőforrásaival. Ezt a motort a Honda a felújított CR-V vásárlói számára is elérhetővé tette.

Mindent megkapott a 2,2 literes 16 szelepes négyhengeres blokk, ami egy jó dízelmotornak jár. A második generációs common-rail befecskendezés 1600 barral juttatja az üzemanyagot a hengerekbe, a levegő változó lapátgeometriájú turbón és töltőlevegő-hűtőn át érkezik a blokkba.

Emellett fojtószeleppel folyamatosan változtatható keresztmetszetű szívócsövet és hűtött kipufogógáz visszavezetést is alkalmaznak. A motor kulturált járását pedig kéttömegű lendkerék és kiegyenlítő tengelyek segítik. Az eredmény így nem is kétséges. A motor legnagyobb teljesítménye 140 lóerő, de ennél fontosabb, hogy a maximális nyomatéka 340 newtonméter lett.

Érdekes módon valahogy mégsem volt olyan tökéletes a szabadidőautóban a motor, mint korábban az Accordban. Ezúttal ugyanis hatalmas turbólyuk tátongott az alsó fordulatszám-tartományban. Szokni kell az autó vezetését, hogy mindig a kritikus szint felett tartsuk a motor fordulatszámát.

Ha ez sikerül, egy szavunk sem lehet, remekül gyorsul az autó, észre sem veszzük, hogy egy személyautónál nehezebb kocsiban ülünk. A motor remekül reagál a gázpedál legapróbb pöccintésére is, mindamellett viselkedése továbbra is kifinomult és csendes, az utastérből nem lehet sejteni, mi is lakozik a motortérben.

Mind városban, mind autópályán könnyedén helytáll a dízel CR-V. Az utazósebessége 150-160 körül alakul, még ilyenkor is jó az egyenesfutás. Sőt, a fogyasztása is remek, dinamikus vezetés mellett sem válik iszákossá. Városban kilenc liter körüli fogyasztással jártunk, autópályán ez nyolc literre csökkent.

Ám nemcsak a motornak köszönhető, hogy örömmel vezettük a CR-V-t. A hatfokozatú sebességváltó a japán minőséget idézte, rövid úton, gyorsan futott a fokozatok között, melléváltani lehetetlen. Az idei évre készült el a váltó, a korábban tesztelt Accordban még ötsebességes volt. Annak egy kicsit hosszabbak voltak a fokozatai, az új a rövidebb fokozatokkal rugalmasabb lett.