Teszt: Honda City 1.4 ES

Lejjebb az árral

Kulcsszavak: zöld, Honda, City

Lépcsős Jazz a gyauroknak

Úgy látszik, Törökország lett a kiskocsiból hegesztett limuzinok Mekkája. Az első a Renault Thalia volt, aztán befutott a Fiat Albea is. Jumurdzsák népe újabban a Honda Cityvel csábítja az apró limuzinra vágyó gyaurokat.

És a környékkel mi lesz?

Akiben van kis jóérzés, ne szervezzen Honda City márkatalálkozót a Világörökség részeként elismert területekre. Az autó annyira esetlen, hogy nagy tömegben rontja a látképet a Fertődi kultúrtájtól a tokaji borvidékig. A formatervezőket nem hozta zavarba, hogy felelősséggel tartoznak az autó környezetének esztétikai minőségéért.

Belül Jazz

Belül egészen más a helyzet, itt sokkal kisebb a különbség a Jazzhez képest. A tér nem olyan csarnokszerűen tágas, de rideg, mint a Dacia Loganban. A Jazz kormánykerekét sajnos csak formájában sikerült megörökölnie az autónak, az ötletes és ügyes belső teret jórészt igen. Nem tudja elrontani a hangulatot a ragadós műanyag kormány, hiszen van két kesztyűtartó, minden jó helyen van, gyorsan kiismerhető és belakható az autó.

Be sem kell indítani a motort, a City mechanikus precizitása máris meggyőzi az embert. A váltó remek, és bármit tolunk-húzunk-csavargatunk a vezetőülésből, az rokonszenves finomsággal reagál.

Ez van, ezt kell szeretni

Szelepből feleannyi (8), gyertyából kétszer annyi (8) van a megszokotthoz képest. 83 lóerő jön ki a végén az inkább ezerhármas, mint 1.4-es motorból, ami elég is az autóhoz. Nem kell üvegelni a motort előzéshez, bírja ugyan, de van elég nyomatéka kis fordulaton. Nagy kár, hogy a City motorválasztéka gyakorlatilag zéró, nincs hozzá dízel, nincs tüzesebb benzines, de még 1,2 literes alapmotor sem, mint a Jazzhez.

A City futóművét nem faragták annyira billegősre, mint a hórihorgas és keskeny terpeszben álló kocsiról gondolnánk. A legolcsóbb Honda tompán veszi a kanyarokat, egyáltalán nincs kedve kanyarból kanyarba beesni, és gázelvételre kicsit rá is legyez a farával. Ebben a kasztban csak a Cordobát hangszerelik sportosra, inkább a kényelemre van igény.

Élet, szárazon

Olyan az egész, mintha a kocsit az öreges plüsskárpithoz idomították volna. Ha a City ember lenne, nem tudnánk vele jó csajokat stipi-stopizni a metróban, nem jönne velünk a világot megváltani és elázni kedvenc kocsmánkba. Annyira tüchtig, annyira szolgálatkész és annyira jóravaló, hogy kimarad neki a léggitározás és a legénybúcsújáról is lelépne a táncosnő érkezése előtt. Szeretni azért szeretnénk, mindenhova elhívnánk, hátha végre egyszer elengedi magát, de a lazulás alkatilag idegen tőle.

Mivel enyhíti a City a Gyurcsány-csomagot? Részletek a következő oldalon