Teszt: Chevrolet Spark 0.8 AT

Hétfőn is derűsen

Kulcsszavak: Chevrolet, Spark

Régebben egy Daewoo körülbelül annyira volt vonzó és fiatalos, mint a habselyem kamaszalsó vagy a térd alatt kötős kismamacipő. A nyers használati érték fetisisztáknak készített régi Daewoo-k között egyedül a Matizban csillant meg életöröm és vidámság.

Ezt a jókedvet sikerült átmenteni a második generációba, főleg a piros tesztautó esetében. Az a jó, hogy az aranyos külső már nem arra kell, hogy az amúgy primitív autót mégiscsak szeretni tudjuk.

Az időközben Chevrolet Sparkká cseperedett autó kimondottan kulturált a második nekifutásban. Ezt nem az olcsó műanyagokra értjük, amivel jó alaposan megpakolták az utasteret, de az egész mégis szimpatikus és élvezhető.

A tervezők gondoltak apró-cseprő tárgyainkra, az aprópénztől a garázsnyitóig az összes tartozékunkat könnyen elhelyezhetjük. A gazdag Star felszereltség örömére a vezetőülés magasságában is állítható a belül méreteihez képest tágas kiskocsiban.

Nagyjából egy-nyolcvanas magasságig jó az üléshelyzet, ennél colosabbak viszont hiába fészkelődnek, az üléshelyzet sehogy sem az igazi. A teljesen értelmetlen és könnyen kivédhető hiba ugyanaz, mint a Hyundai Atos-ban: nem lehet eléggé hátratolni az ülést.

Elindulásnál gyakran meglepett, mennyire nyomja a gázt körülöttem az összes többi autós. Huss, mint a madár elzúgtak a lámpától a velem együtt induló Puntók, Mégane-ok. Nem értettem, minek nyomják neki ilyen veszettül, mintha 20 forintért mérnék a benzin literjét.

Jobban utánagondolva nem ők téptek, hanem én voltam lassú. A kis háromhengeres motor eleve nem képes csodára, de a négyfokozatú automatát végképp megsínylik a menetteljesítmények.

A kézi váltós fürgesége mégsem tűnik el teljesen, az automata Sparkkal is bőven el lehet lavírozni Budapesten. Nézzük a dolog jó oldalát: 21,9 másodperces százra gyorsulással az udvarias defenzív vezetés is magától jön, szemben a 340 lóerős Chrysler 300C Hemivel, amivel meg büntetni könnyű.

Városi autót mi magyarok csak azért használunk még mindig kézi váltóval, mert megszoktuk, hogy állandóan nyomkodjuk a kuplungot és matatunk a váltóval. Lázadjon fel mindenki, aki szerint ennél jobb dolgokkal is koptathatjuk végtagjainkat gyorsan eliramló életünk során.