Teszt: Cadillac STS 4.6 V8

Csillagromboló

Kulcsszavak: Cadillac, STS

Nézzünk körül, milyen luxusautóval lehet igazán nagyot riasztani a mi tejútrendszerünkben? A németekkel biztosan nem, túl sok A6-A8, 5-ös és 7-es BMW meg drága Mercedes rohangál, de már CLS-ből is van elég Budapesten. A Thesis és a Vel Satis különleges, de ezen a szinten a csúcsmodellek is szegényesek V6-os motorjukkal. Aki a Cadillac-től veszi meg a csatahajót, biztos lehet benne, hogy fényévnyi távolságon belül nem találkozik még egy ugyanilyen autóval.

Ez a ritkaság és a különleges design néhány individuumnak majdnem annyit ér, mint a terebélyes Caddy egyéb kvalitásai. A padlógáz hatása letaglózó. A motorban benne van a nagy nyolchengeresek nyers ereje, de ahol az ős V8-asok kifulladnak, ott a modern Northstar átüvölt a zajszigetelésen és nemcsak fejünket billenti a fejtámlára, hanem gyomrunkat is nekipréseli gerincünknek. Az automatának elég az öt fokozat, de az apró rántások miatt Darth Vader megorrolna a főkonstruktőrre. A V8-as csillagromboló annyiba kerül, mint 6 hétköznapi autó, de ehhez képest alig fogyaszt valamit. Csak annyit eszik, mint három kiskocsi, városi űrhajózáskor 25 liter kellett 100-on, autópályán 16 liter elég volt a hangsebesség hatodához. Utóbbi egyáltalán nem sok, tartós 200 körül kisebb motorok is ehetnek ennyit.

Amire viszont ne is számítsunk, az az agilitás. Az STS véletlenül sem olyan fürge, mint egy X-szárnyú. A villanypásztor keményen fogja a gyeplőt, de néha kihagy a figyelme és ilyenkor egyedül maradunk a 325 lóerővel a hátsó kerekeken. Kikapcsolt ESP-vel a Caddy dagadt krokodilként büntet vizes úton, túlerejével küzdve gyorsan kiizzadunk két texas-i megaburgert. A futóművön nem segít az elektronikusan vezérelt lengéscsillapítás, a Caddy rugózása nehezen viseli a budapesti rázótesztet, kanyarban pedig kenődik a nagy vas.

Talán az autó státuszát akarja kifejezni az óriási kormány, amivel hullahoppozni lehetne. A malomkerék legalább fűthető, ami az extralistán olvasva értelmetlennek tűnhet, de jeges időben vonzó részlete a kényeztetésnek. A Cadillac ért ahhoz, hogy az ember bolygóközi utakra ne akarjon más autót. Elsőre furcsa, hogy az ülőlap magassága a támlától függetlenül mozog, de a motoros gerinctámaszt hozzáigazítva kevés autóban volt jobb dolgunk. Hátul ugyanez igaz, mindehhez Amar Bose bácsi olyan hifit szállít az STS-hez, aminél jobbat nemigen hallani szériaautóban. A sebességet mint olyat a Caddyben nem érzékelni, csak azt látjuk, hogy a szélvédőn kicsivel előbb 136 km/óra szerepelt, most pedig 212.