Teszt: BMW Z4 sDrive23i

Mit tud egy gyenge BMW?

Kulcsszavak: BMW, Z4

Egy kis hangulat

Erős motorok, hátsókerék-hajtás, remek vezethetőség, kék-fehér jel a motorházon. Biztosan sokan ráismertek, ez egy átlagos BMW. De mivel lehet még több adrenalint juttatni a vezető szervezetébe? Egy kétüléses, nyitott sportkocsi biztosan megteszi.

A bajorok kínálatában jelenleg a Z4-es a legsportosabb modell (már ami a külsőt illeti) miután a rövid időt és kevés példányszámot megért Z8-as után ez ma az egyetlen sportos kétüléses roadsterük (a hatos nem az). Próbáltuk mi is többször, most újra megtesszük, hogy megválaszoljunk egy kérdést.  Mit kap a pénzéért, aki a motorpaletta legaljáról választ? Figyelem: őszinte sorok a mindössze 204 lóerős Z4-esről.

Nem olcsó, nem erős
 
sDrive23i: így hívják a Z4-es legolcsóbb és leggyengébb darabját, amely egyébként 2.5 literes, csak hogy ne legyen egyszerű dolgunk. 204 lóerős, amely rengeteg az átlagembernek, de olykor vészesen kevés egy BMW-ben. A 250 newtonméteres nyomaték sem egetverő, sőt menet közben kiderül, hogy ebből van csak igazán kevés.

Az ára viszont így sem kevés. A még jócskán fapados verzióért is kicsivel több, mint 12 milliót kell leszurkolni. Az extrák drágák, tesztautónk (amelyikből még a tempomat is kimaradt) már 15 milliót kóstált.

Amit (többek között) plusz 3 misiért kapunk: bőrkárpit, adaptív M futómű, V küllős könnyűfém kerekek, eltérő méretű abroncsokkal, ülésfűtés, parkolássegítő rendszer, navigáció, mobiltelefon előkészítés, bluetooth-szal, nagy HIFI 

A menő az nem praktikus

A Z4 feltűnőségi faktora igencsak jelentős, talán a legjelentősebb mind közül. Bármerre sasszézunk vele, embertömegek irigykedő és vágyakozó szempárai fordulnak utána, szájak emlegetik édesanyánkat és az égieket. Nem Ferrari, mégis feltűnő. Ha szégyenlősek vagyunk, ne vegyünk ilyet. Ha kapuzárási pánikunk van, ha csinos lányok/hölgyek vagyunk, akkor pedig feltétlenül gondolkozzunk el rajta.

A feltűnő jegyek közé a szélvédőtől felfelé induló hosszú motorház, a rövid far, és az alacsony építés sorolható, amely tulajdonságok egy rendkívül masszív és sportos külsőben állnak össze. Ezekről viszont nem árt néhány dolgot tisztázni így az elején. Ha nem vagyunk jó kondiban, vagy miniszoknyában járjuk az utakat, a be- és főleg a kiszállás nem fog jól esni. Meg kell dolgoztatni a combizmot rendesen. Igazi sportautóhoz hűen a Z4-esben szinte súrolja a fenekünk az aszfaltot, így egy Suzuki Swift is már-már kamionnak tűnik belőle. Tehát lehet benne félni is.



A hosszú és emelkedő motorháztető a másik kétélű fegyver. Izgatóan jól néz ki, de abszolút nem könnyíti meg a vezetést. Nehéz átlátni, nehezen is érezhető, és az orra épp elég alacsony ahhoz, hogy felakadjunk vele a járdára. Az első/hátsó parkolássegítő radaron így nem érdemes spórolni. Külön nehezítés, hogy a sárvédő szélesítések is nehezebben érezhetőek az átlagnál, kell idő, amíg hozzászokunk. Nem állítom, hogy mindez nem szokható meg, de az idősödő férfiak és hölgyek egy részét ezek a tulajdonságok, biztos sikeresen elriasztják.

Ha zárva van, tökéletes kupéként működik

Az egyetlen igazán praktikus részlet, amelyik az extrémitást nélkülözők kegyeiben jár, az elektromos keménytető. Ha akarom kupé, ha akarom kabrió. Nem kell télen a keménytető felszerelésével bíbelődni, a hő és hangszigetelés csukott állapotban egyaránt a zárt építésű kupékat idézi. Kabrióként pedig a néhány plusz kilót leszámítva ugyanolyan pazarul fukcionál. És még csomagtér is marad.

De mit kap, aki a sportos részért választja?  

Elegendő vagy kevés?

Amikor először beleültem, kifejezetten gyengének tűnt 2,5 literes benzines. Ez mindaddig így is maradt, amíg nem adtam kövér gázt, és forgattam a fordulatszámot piros mezőig. Nem pörög kifejezetten jól a motor, de ha élményt akarunk, akkor nincs mit tenni, nyomni kell, ahogy csak bírjuk. Kupéként használva kellemes motorhangot hallunk a kipufogóéval megfűszerezve, ha nyitva használjuk, inkább az utóbbi dominál. Igazi, szép hathengeres hang ez, de jóval többet sejtet, mint amire az autó valójában képes.

Állítható a futómű. Városban jó a legpuhább

Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszul menne a Z4. Könnyű vele elrajtolni, és ha így teszünk, akkor 6,6 másodperc után máris 100-nál járunk. A 204 lóerő és a rövid fokozatú váltó feljebb fogy el, és tud meglepetést okozni. Negatívat. Országúton, autópályán már nem az igazi a Z4, legalábbis nem olyan, mint amit egy BMW-től elvár az ember. A nyomaték és a rugalmasság viszont nem csak ilyenkor hiányzik, hanem akkor is, amikor az ember szívesen kicsapatná a farát a BMW-nek. Ez száraz úton sosem fog sikerülni, ha nem készülünk rá időben. Sőt.

A külföldi sajtóból sokat hallottuk, hogy a Z4-es erősen orrnehéz, és a gyors kanyarokban sportkocsihoz rendkívül méltatlanul inkább az orrát tolja, mintsem a farát. Ez nagyjából így is van némi kiegészítéssel. Normál körülmények között vagy egy gyorsabb kanyargós útszakaszon is rettentő stabil a BMW, nyoma sincs annak, hogy az orrát tolja. Igaz, a popója sem mocorog. Egyszerűen befordul, szépen semlegesen és nagyon gyorsan. Az elejét a nagyon éles visszafordítókban tolja csak el - de ezt a hibát a kissé erőtlen motor számlájára írhatjuk - valamint ha olyan tempóban toljuk, amit nem illik közúton csinálni. Persze, ha vigyáz ránk az elektronika, akkor biztosan nem kerülünk majd bajba emiatt.


Amibe nehéz belekötni
 
Gyengécske motor ide vagy oda, a Z4 rettenetesen jó autó akkor is, ha inkább kényelmes, mint sportos. A hatsebességes kézi váltó nagyon patent, ahogyan a kormányzás is olyan, mint ahogy az a nagy könyvben megírva vagyon. A futómű atomstabil, és felárért állítható is. Normál módban abszolút jó, így kényelmes a városban. Jobb minőségű kanyarokban pedig mehet a Sport+, amivel egy kicsit több csúszást is enged nekünk az elektronika.

Gyönyörűen zenél a kipufogó, de nem zavaróan hangos

Keménynek abszolút nem kemény a Z4, igaz van egy fajta úthiba, amit nem szeret. A keresztirányú bordákon sajnos kopog a hátsó futómű, viszont ha erre odafigyelünk, és ilyenkor elvesszük a gázt, tökéletesen elleszünk vele minden áldott nap.

Kabrióként mindenképpen említést érdemel az autó merevsége, amely nyitott állapotban is tökéletes, a széltől eltekintve csöppet sem érezni a különbséget, és ez nagy szó. 

Akkor kinek?

Egészséges derékkal bárkinek ajánljuk kortól függetlenül. A Z4 a sportos külsőtől és az alacsony üléspozíciótól eltekintve nem igazi sportautó, csak annak akar látszani. Sportértéke közepes, mi legalább a háromliteres szívó benzinest vennénk, ha már egyszer szeretjük a sebességet.