Teszt : Audi A4 1.9 PD TDI Multitronic

Tömör gyönyör

Ugyan évek óta látni az utakon a mostani A4-est, mégis számtalan irigykedő szempárra lehetünk figyelmesek vezetés közben. A szögletes külső, a felesleges gömbölydedség nélkül, komoly, megbízható arculatot sugároz a külvilág felé.

Megpillantva az autót talán nem is mindenkinek tetszik a szögletes és viszonylag magas farrész miatt az Audi, de 4,5 méteres hosszával tekintélyt parancsoló, sokan nem is gondolnák, hogy a középkategória egyik képviselőjéről van szó.

Belülről nincs túlcsicsázva az autó, amúgy németesen mindent a helyén találunk. A felhasznált anyagok minőségében már az A4-ben is nehéz kivetnivalót találni, pedig két kategóriával feljebb is léteznek Audi modellek.

A műszerfal kerek órái krómkerettel szépen elkülönítettek, a hatalmas fekete középkonzol pedig szögletes formát kapott. Utóbbi kialakítását és színét szerintünk sikerült úgy eltalálni, hogy legyőzze a kategória más jeles képviselőit is.

A konzol tetején egy pohártartó, egy vészvillogó, és az Audiknál már ismerős, szövettel borított kis fiók nyitja a sort. Alatta helyezkedik el a kiváló hangminőséget produkáló CD-s rádió, amihez magnó is tartozik, majd a kétzónás, automatikus légkondicionáló kezelőszervei jönnek. Alul egy kis rekeszt találunk, melynek aljában helyezték el hamutartót.

A szivargyújtót első pillantásra nem találja az ember, mivel azt jól elrejtették a két ülés közötti boxban. Onnan egy érintésre látványosan kifordul ha úgy kívánjuk. Innen egy fél arasznyira találjuk a kézifékkart, amely behúzásakor beleütközik a lehajtott könyöklőbe. A márka kínálatán belül ez nem egyedi eset, mert ugyanezzel a bosszantó problémával kellett szembesülnünk még az új A3-ban is.Az első ülések állítási lehetősége nincs túlbonyolítva, mégis kényelmes utazhatunk hosszú távon is. Ez a motorosan állítható gerinctámasznak is köszönhető, ami a keménységen kívül a fel- illetve lefele állítás lehetőségét is biztosítja számunkra.

A bőrborítású kormány fogása kiváló és természetesen két dimenzióban állítható. Tesztautónkban kormányról vezérelhettük a hifirendszert is.

Pakolásra az utastérben szűken nyílik csak lehetőség mert a térképzsebek meglehetősen picire sikeredtek. A kesztyűtartó mérete valamelyest kárpótol minket az elvesztett helyekért.

A hátsó utasok a térképzsebnyi helynél alig nagyobb téren kénytelenek lógatni lábaikat, habár az elődhöz képest enyhe lábtérnövekedés történt. Ennek ellenére egy felnőtt meglehetősen nehezen fér el, egy az átlagosnál csak picit magasabb sofőr mögött.

Manapság szerencsére nem gyakori, hogy a hátul középen utazót csak két pontos biztonsági öv védi. Ugyancsak szokatlan, hogy a biztonsági öv használatára egyetlen lámpa, vagy hang sem figyelmeztet bennünket az utastérben.

A csomagtér 445 literes térfogata elegendő hosszabb utazáshoz is. A nagy térfogat köszönhető a viszonylagosan magas csomagtérfedélnek, ami viszont jócskán megnehezíti a tolatást. Hasznos lenne egy széria tolatóradar, a precízebb és biztonságosabb parkolás érdekében.

A motortérben a már jól ismert 1,9-es, PD TDI turbódízel motor dolgozik. Ez nem igazán nyugodt járásával, mint inkább sportos, pörgős jellemzőivel kiválóan illik az Audi sportos, dinamikus imidzséhez.

A 130 lóerős dízel 10,1 másodperc alatt éri el a 100 km/órát, és 205 km/órás végsebességre képes. Gyors tempóban 9 liter körül fogyaszt a motor 100 kilométerenként városban, de országúton akár 5 literrel is elmanőverezhetünk vele. A kiforrott motorra tényleg csak pozitív jelzőket lehet használni, nem is ragozzuk tovább.

Az igazi érdekesség a fokozatmentes CVT váltó. Ránézésre nem látunk semmilyen különbséget egy szokványos automatához képest, minden fokozat a helyén van és a kézi üzemmód lehetőségét is meghagyták.

Menet közben érezni csak a különbséget, mikor a fordulatszámmérő felkúszik egy adott fordulatszámig - normál tempóban mondjuk 2000-re - és a gázpedál azonos állása ellenére, nem mozdul a mutató, nem pörög jobban a motor.

Eközben persze teljes nyugalommal haladunk, a folyamatosan változó áttételeknek köszönhetően, nem jelentkeznek a váltásra jellemző reakciók. A reklámban látott Elvis figura, csak az utakon található hepehupákra ringathatja csípőjét, de a Királyhoz képest szégyentelenül lusta módon.

Elsőre mindenképpen furcsa érzés, hogy motorbőgés nélkül gyorsulunk és még a fordulatszámmérő is egy helyben áll. Idővel azonban luxusautóba illő nyugalommal autózhatunk, és ha sikerül véletlenül jó minőségű utakra keverednünk, hihetetlen, már-már unalmas autózásban lehet részünk.

Ilyenkor jön jól a váltó kézi üzemmódja, amivel jóval sportosabb élményeket élhetünk át. Ebben az üzemmódban a váltót, a + illetve - jelek felé lökdösve kapcsolgathatunk a hat virtuális sebességfokozat között. Gyorsításra folyamatosan, kellemes duruzsolás közepette forog a motor a piros tartományig.

A Multitronic váltó további előnye, hogy jótékony hatással van motor élettartamára is, mivel az főleg alacsony fordulatszámon dolgozik. 90 km/órás országúti sebességnél 1500-at, míg a 130-as autópálya tempónál is hihetetlenül alacsony 2100-as fordulaton dolgozik a motor.

A technológiának köszönhetően nem jelentkezik az automatákra jellemző fogyasztás növekedés sem, a gyári fogyasztási adatok teljesen megegyeznek a kézi váltóval szerelt verzióéval. Ezek szerint városban 7,4 litert, vegyes használatban pedig 5,5 litert fogyaszt a 1,9-es dízel 100 kilométerenként. A valóságban ennél valamivel magasabb fogyasztást tapasztaltunk, városban tempósabban autózva 9 liter körüli átlagot mértünk.

Az ötsebességes kézi váltóhoz képest még mindig tartogat előnyöket a Multitronic váltó, ugyanis a 130 lovas dízel automatával majdnem 10 százalékkal nagyobb nyomatékot ad le. A hatsebességes kézi váltóval egyetemben 310 newtonméteres nyomatékot produkál így a motor, az ötsebességes 285 newtonméterével szemben.

A kissé feszesre hangolt futómű kiválóan elnyeli az útegyenetlenségeket, amiket rezzenés nélkül tűr az érzésre titán merevségű karosszéria. Szót fogad az autó a kormánymozdulatoknak, direkt módon irányítható az autó a tempósabb kanyarokban is.

Az Audira gondolván valószínűleg sokan összkerék-hajtást feltételeznek, azonban az Audi már bizonyított az elsőkerék-hajtásúak között is, ahogyan azt most is tette. Természetesen ez kompromisszumokat kíván a stabilitás terén, de így is abszolút semleges viselkedést produkál az A4-es, és merészen szállhatunk be az élesebb kanyarokba is. Nagyobb kanyarsebességnél enyhén tolja az autó az orrát, amit a menetstabilizáló elektronika határozott mozdulatokkal korrigál.

Menetzajok abszolút nem zavarják az utastérben uralkodó nyugalmat, még a végsebesség közelében sem, és még ekkora tempónál is szokatlanul határozattan a magunkénak érezzük az autó irányítását.

A Multitronic váltóért mintegy félmilliós felárat kell fizetnünk, de számtalan előnye miatt mindenképpen megéri a pénzét. Így 9 09 9000 forintot kell letennünk az asztalra a dízel A4-ért, ami bizony nem kevés.