Tartós lesz-e a Citroën?

Tesztautót kaptunk fél évre

Kulcsszavak: Berlingo tartósteszt, Citroen, Berlingo

December 31-ig lesz a társunk

Nyaralásra készül a Család: Anya az idegösszeomlás szélén a bepakolásra váró ruhahegyekkel, az egyszerre éhező, szomjazó, veszekedő és pisilhetnék gyermekekkel. Apa egy másik idegösszeomlás szélén az autóba kipakolás ötödik körével és persze a gyermekekkel, akik valahogy Anya kínzása mellett arra is jut idejük, hogy bezárják magukat a kocsiba, nyomkodják a dudát, megpróbálják letörni az indexkart és a belső tükröt.

Egy biztos pont van az egész rendszertelen rendszerben: a Berlingo. Nagy, tágas, ugyanakkor okosan tagolt belterű, a gyerekrohamokat masszívan álló erőd. A Vezess összes kisgyermekes munkatársa nevében áldom az eszünket és a szerencsénket, hogy a nyaralási szezon előtt épp ez a családbarát jószág szegődött társunkul fél évre.

Nem sublerrel mérjük

Minden belefér, ami öt utasnak kellhet

Nehéz dolog ez az autós tartós teszt magyar viszonylatban. Egy rendes német újság költségvetésébe lazán belefér, hogy elhoz egy kocsit, egy-két év alatt beletapos százezer gyilkos kilométert, fogyasztással, kímélettel nem törődve, majd kifizeti a maradványértéket, laboratóriumában ízekre szedi a pácienst, és mikronra kiméri, mi mennyit kopott. Majd a számszerű adatok alapján összegzi: jó autó volt ez, vagy sem.

Pénz és posztó híján egy magyar magazinnak többnyire nem marad más megoldása a fenti problémára, mint szépen, óvatosan használni pár hónapig a kocsit, ami vélhetőleg érdekli az újságírókat és olvasókat egyaránt. Majd szépen, folyamatosan naplózni, mikor mi történt, mi mennyibe került, mi mennyire tűnt jónak, mi mennyire tűnt rossznak. És persze mikor mennyi volt a fogyasztás.

Tartóstesztek a Berlingo előtt Mi a nyugat-európai autós újságoktól egy dolgot irigylünk: a 100-200 ezer kilométeres tartós teszteket. Ilyesmihez itthon se posztó, se paripa, de igyekszünk egy-egy tesztautót hosszabb időszakra elkérni, hogy 20-30 ezer kilométer megtételével minél többet megtudjunk róluk. Elsőként a dízel smart forfourt vezettük egy évig 2005-től. Ha nem lett volna észveszejtően drága, talán még ma is gyártanák, mert elég jó kisautó volt. Utána a máig visszasírt BMW 330xd következett, amely még az erősen Mercedes-Benz-párti kollégákat is lenyűgözte a 30 ezer kilométer alatt. Kilenc litert fogyasztott, simán ment 250-et, négykerék-hajtása és útfekvése álomszerű. Még egy BMW-t megkaptunk tartóstesztre, egy 120d-t. Elöl ülve valódi BMW, 5,5 literrel eljárt, de szánalmasan kicsi hátul. Idővel neki is mennie kellett. 2008 tavaszán vettük át tartóstesztre a Peugeot 308-ast, újfent egy dízelt. Bő egy év alatt kutya baja nem volt ennek sem, megszerettük, mert kényelmes és jól fogyaszt, de 27 000 km után leadtuk. A Peugeot-t egy hónapja az óriási Citroën Berlingo pótolja.

Az első próba

Egyhetes túrára felkészítve a kalaptartó üres!

Bár idén egy görög autós túra gondolatával is kacérkodtunk, szerencsére győzött józan eszünk, és nem vittük el a "mikor érünk már oda?" korszakben ugyancsak benne lévő fiókákat sok ezer kilométerre. Oda mentünk, ahova ők akartak (mert már egyszer voltak): egy szállodába, ahol a szobától úgy negyven méterre és egy emeletre van az első medence.

A vizividám punnyadás után pedig egy felfedezőút jött az Őrségbe, jurtában lakással, műemlék-csodálattal, magyarságtudat fejlestésével és annyi szúnyoggal, amennyi a 84 éves Aranka néni (Szalafő, Csörgőszer 16; aki arra jár, keresse meg, vegyen tőle tökmagolajat és nézze meg a pajtában a vénséges vén stabilmotort!) szerint is példátlan.

Az első konklúzió

Az üléseket szokni kell, de meg lehet szokni

Megvallom, eddig is nagy rajongója voltam a Berlingo/Partner párosnak. Számomra ez az első olyan autó, amely kényelmében, menetkomfortjában, zajszintjében nem jelent kellemetlen kompromisszumkényszert egy klasszikus kompakt kombival szemben. Persze az anyagok sprődebbek valamivel, a kasztni nagyobbakat dől, mint egy alsó-középkategóriás családi autóban, de például 130-nál beszélgetni semmivel sem próbálja meg jobban a hangszálakat, mint mondjuk egy 308-as Peugeot kombiban.

Tartós Berlingónk egy nyolcezer kilométert futott unalmas-kék példány, Multispace kivitelben. Ez azt jelenti, hogy ezt a kocsit alakították át legátfogóbban krumplihordásról emberutaztatásra. Egy ilyen Multispace automata klímával, temérdek légzsákkal de ESP nélkül, tempomattal, motorral behajtható tükrökkel, tetőablakokkal, illatosítóval és pár egyéb apró okossággal, 110 lóerős 1,6-os dízelmotorral úgy 5,5 millió forintba kerül.

Ez egy hasonlóan felszerelt kompakt kombi ára (Astra Caravan 1,7-es, 100 lovas dízellel közepesen kistafírozva 5,95, Focus kombi 110 lóval 5,73 alku előtt, új Golf kombi még nincs). Én két gyerekkel a tolóajtós hatalmasra szavazok. Öreg vagyok már, simán feladom az élvezetes gyors kanyarok örömét egy görnyedésmentes pakolásért cserébe.

A futómű a C4 Picassóé

A teherautó-alapra épített személy-Berlingo rossz, gödrös úton sokkal magabiztosabbnak tűnt, mint mondjuk egy Focus vagy egy Octavia kombi. Magasabb, puhább, rugóútjai hosszabbak. Amit itt nyerünk, jelent némi veszteséget a másik végletnél. Autópályán egy gyors sávváltás sokkal rémisztőbb, mint az alacsonyabb, feszesebb személy-személyautóban. Vehetjük döntetlenre?

A beltér ergonómiája is más, mint a személyautókban megszokhattuk. Más, de nem rosszabb. A laposabban álló kormánnyal, magas pedálokkal, kiemelt váltókarral barátkoznia kell, aki korábban nem ült teherautóban. A tárolórekeszek nagyobbak, mint a személyautókban megszokhattuk, de máshol vannak, ami eleinte zavaró lehet az újdonsült berlingósnak.

Még öt hónapig szolgál minket

De könnyen bele lehet szokni. Az automata klíma csendesen, ügyesen hűt-fűt, a rádió nem szól rosszabbul, mint egy C4-esben tenné, a doboz kóla éppoly vidáman hűl a hatalmas, sokrekeszes kesztyűtartóban, mint egy kompakt kocsi kisebb, átláthatóbb kesztyűtartójában tenné.

Hátul pedig ott a hatalmas nyílásokon át megközelíthető irdatlan tér. Teljes értékű ülőhely három felnőttnek, vagy, ami ritkaság, három gyerekülésbe szíjazott kicsinek, és akkora raktér, amit láthatóan raklapos árura terveztek bőröndök, szatyrok helyett. (A kompakt kategória ezt látván szomorúan behúzza fülét-farkát, és elsunnyog.)

Az 1,6-os dízelmotor már nem mai darab, de még mindig szeretjük. 110 lóerős változatában pont elég a Berlingo nagy testéhez. Aki akar, közlekedhet vele dinamikusan és etethet vele hét litert, aki akar, autózhat vele idegesítően lassan és kijöhet ötből is. A váltó viszont vacak: pontatlan, tétova, könnyű megreccsenteni, autópályán pedig túl rövid az ötödik fokozat. Hatost bele!

Mi vár még rá?

A krumplileves legyen krumplileves, a tartós tesztre befogott autó pedig legyen tesztelve tartósan. Nem hagyjuk sokat pihenni a Berlingót, a szűk ezer kilométeres, másfél hetes belföldi túra után azonnal Erdélybe indul.

Barlangász kollégánkat viszi expedícióra olyan utakon, amilyen tán még Budakeszi és a Moszkva tér között sincs. Hamarosan kiderül, képesek-e egy Citroen gömbfejei arra, hogy kibírják azokat az utakat, amelyekre egy másik francia gyártó nem átallott külön márkanéven autót tervezni!