Luxusmini 4,5 literes fogyasztással

Teszt: Citroen DS3 Ultra Prestige 1.6 e-Hdi

A Citroën gazdasági jósai avatott módon olvassák az üveggömbben kavargó jövőt. Mikor bemutatták a prémiumhangulattal átitatott DS típuscsalád első tagját, a DS3-at még sokan kételkedtek a sikerben. A tömegmodell mellett párhuzamosan még egy kisautó? Drágábban? Lehet ez sikeres?

A válasz igen, a guruló ékszerdoboz osztatlan sikert aratott az arra fogékony európai közönség előtt. Akárcsak a MINI, vagy a Fiat 500 esetén itt is a stílus, az önkifejezés áll rivaldafényben, a tulajdonos komoly lehetőségeket kap arra, hogy egyedi autóval távozhasson a szalonból.

Ahogy teltek az évek újabb verziók láttak napvilágot, és elérkezett a nap, mikor a lovak közé lehet dobni a gyeplőt. Azok az ötletek, amelyek a költségcsökkentés okán kimaradtak, most lehetőséget kapnak, bukástól már nem kell tartani. Így született meg a finom francia elegancia guruló nagykövete, a DS3 Ultra Prestige.

Sajnos nem én vagyok a célközönség, nincs ötven pár cipőm, se Cosmopolitan előfizetésem. Mégis el kell ismernem, a különleges kiadás beltere gyönyörűre sikerült. A csillogó műanyag helyett bőrbe húzott műszerfal cukorka a szemnek. Az ülések szintén srófolják a luxust, a DS4-ből ismert karórára hajazó "Bracelet" fantázianevű fehér-fekete színátmenettel megbolondított kárpit már túllép a konzervatív ízlés határán. Ha a bőr lenne a fétisem, egész nap ezeket nyalogatnám.

A bőrtúltengésen felül nincs változás az alapmodellhez képest, a DS3 első sora kellemes hely az utazásra, bár nehéz belőni a megfelelő vezetési pozíciót. Hátul már kevésbé rózsás a helyzet, a bunkerszerű, sötét hátsó sor felnőtteknek nem javallott tartózkodási hely.
Kívül szintén hoz pár szembetűnő változást a luxuskivitel, a gyönyörű 17 colos könnyűfém felnik minden ismerős tekintetét megragadták. A fehér tető, fekete fényezés kettőse pedig még a hazatérő szomszéd néni elismerését is kivívta. Finom fűszerezés ez az eltalált formaterven, a DS3 alapjáraton kivívja a tekintetmágnes elnevezést. Tömör, húsos kisautó, ami a múltba révedés helyett új hangulatot teremt. Az Ultra Prestige felszereltség mellé két motor közül választhatunk, a 156 lóerős 1.6 literes benzines, és a 112 lóerős dízel verzió alkotja a palettát. A tesztautóban az utóbbi szolgált. Papíron gyengének tűnik, ha a kertváros lankáin akarunk virítani, de a 270 Nm nyomaték meglepő rugalmassággal ruházza felé, és ez menet közben könnyen szerethető előnnyé válik.

A DS3 belterét luxusszintre emeli a bőr gazdag felhasználása

Dízel létére nem hisztizik, ha magasabb fordulatszám tartományba űzzük, hangja nem lesz zavaró, és az ereje sem fogy el. Alul viszont figyelni kell, termetes turbólyuk állja útját a hirtelen manővereknek, 1800-as fordulat alatt nincs értelme előzni, sávot váltani, csak anyázásban lesz részünk, amiért tötyörgünk. Váltani kell tehát, és ebben nem rossz partner a hatsebességes kézi szerkezet. Határozott mozdulatokat igényel, de ha eltaláljuk a stílust,  akkor ad némi pluszt a vezetési élményhez.

Mert meglepő, de beszélhetünk ilyesmiről a takarékos dízelmotor ellenére. A kormányzás abszolút precíz, a rövid orr oda fordul ahova a gondolatunk ívet húz, a futómű pedig szokatlanul kemény, feszessége eléri a MINI Roadster S szintjét, az pedig valahol a gránit és a gyémánt között helyezkedik el a Mohs keménységi skálán.

Vidéki hullámos utakon tehát kényelmetlen, ráz, a nyomvályúkon könnyen zavarba jön. Ez különösebben számomra nem probléma, csak nem értem, miért tudja az autó mindezt? A tervezők gondoltak a férjekre, szeretőkre, fordrászokra, akik majd kölcsönkérik a DS3-at? Mert valljuk be ilyen kocsit, ezzel a felszereltséggel férfi nem vesz, a női vásárlókat pedig hidegen hagyja a kanyarodási képesség.

Ez a két eltérő jó tulajdonság némiképp üti egymást, ha a jó megjelenés, és az általunk mér 4,8-5 literes átlagfogyasztás a lényeg, akkor lehetne némileg puhább a felfüggesztés, kevésbé ideges a kormány, elvégre ez egy Citroen!

A városi kisautóba oltott luxusért 7.369.000 forintot kérnek, ez bő egymillióval combosabb, mint a dízel alapverzió. Én nem értem a felárban foglalt szolgáltatások vonzerejét, de Louis Vuitton táskám se volt soha, tehát efelett ítélkezni nem érzem magam elég képzettnek. Annyi biztos, hogy a konkurencia elég vegyes. Hasonló árban hasonló egyedi megjelenést a MINI ad, a 143 lóerős dízel alapáron alulról éri el a hétmilliót, de s hűvösen puritán Audi A1, már 6.2 milliós árról indul, természetesen extrák nélkül.