A majdnem tökéletes családi autó

Teszt: Renault Grand Scénic 2,0 dCi

Kulcsszavak: egyterű, Renault, Grand Scénc

Két gyerek, sok csomag

Majdnem tökéletes teszt a majdnem tökéletes családi autóval: két gyerek, sok csomag be, tűz le a Balatonhoz, csillagtúrák a környéken. Csak az eső ne szakadt volna végig!

Hívogató beltér a tetőablakon át

Apa kiszalad, fején a dzsekivel, kinyitja a hatalmas hátsó ajtót. Alatta, az esőtől védve aztán már nyugodtan rendezheti a sok csomagot. Minden kint? Jöhetnek a gyerekek. Akár öt is! Ja, annyi nem, akkor ki kéne pakolni a cuccot. De három simán.

Ez itt fázik? Eszem a szívit: akkor ráirányítom a csak nagyobb, drágább kocsikra jellemző hátsó légrostélyt, hadd dőljön rá a meleg. Annak ott bántja a szemét a nap? Felhúzom neki az ajtóba épített gyári árnyékolót.

Ez itt unatkozik? Lehajtom neki az asztalkát, hadd rajzoljon, egyen, gyurmázzon. Annak ott megmacskásodott a dereka? Kicsit előrébb húzom az ülését, lejjebb döntöm a támlát.

160 lóerő, 380 Nm

A legtutibb újítás: monitor műszerek helyett

Az asszony sipít, hogy túlságosan élvezem a 160 lóerőt? Megmutatom neki a műszerfal gombját, hadd örüljön, hogy majd ha megkapja a kormányt (HA megkapja, mondom), a sminkjéhez igazíthatja a fordulatszámmérő színét.

Remek autó ez tehát, apa, anya, gyerekek; mindenki azt kapja benne, amitől boldog lehet. No de akkor miért nem sokkal drágább?

Fullfullfullos Scénic 6,5 millióért

A Grand Scénic listaára - a Renault saját hitelfinanszírozásában megvásárolva - picivel négymillió forint alól indul. Tesztautónk, a fullfullfullos, nyitható üvegtetős, navigációs csúcsdízel 6,44 millió alapáron, üvegtetővel, navigációval, bőrülésekkel se éri el a hét és fél milliót.

Tudják, mit adnak ezért máshol? Egy jól felszerelt, 126 lóerős dízel Versót, egy dízel Mondeót, egy jobban kistafírozott erősebb dízel Golfot.

Idézet egy korábbi tesztből: Toyota Verso VS Renault Grand Scenic Te kit választanál? Egy nap erejéig párhuzamosan tartózkodott nálunk a Toyota Verso és a Renault Grand Scenic, így kicsit közelebbről is összehasonlíthattuk a két konkurenst. A Verso jóval erősebb volt, így a külső, illetve a belső tulajdonságok elemzésére szorítkoztunk. Ha be kéne költöznünk egy autóba, a Scenic lenne a nyerő. Sokkal jobb minőségű anyagokkal látták el és barátságosabb az összkép. A Scenic futóműve is kényelmesebbnek tűnt, kevésbé hallottuk a menetzajokat, ez egy újabb jó pontot ér. A Verso mellett szól viszont a külső, nekünk legalábbis ez tűnik izgalmasabbnak. Egy családi autó esetében vajon ez a tényező a legfontosabb?

Gondtalanul autózva, a készségesen pörgő dízel erejét gyakran kihasználva kicsivel hét liter felett, óvatosan, a gázon tojással 6-6,5 liter körül tartható a fogyasztás vegyes üzemben. Tizenhét mázsás testtől, magas homlokfelülettől ez igen derék.

Szárnyas fejvadász, izé, támla

Ahogy az is, hogy se forszírozott kanyarokban, se erős fékezések alatt nem gyakori az "afrancba-afrancba-afrancba" érzés, meg a verejték kiütése a homlokon: vajon befordul-e? Megáll-e?

Befordul és megáll: a Grand Scénic stabilan, határozottan és kontrollálhatóan lassít, valamint fordul, olyasféle feszességgel fekszi az utat, ahogy japán tervezésű kategóriatársaknál szokás. Csak ez nem is ráz.

Nagyszerű családi batár ez, alig van hibája; de akkor miért írtam  címben, hogy majdnem tökéletes?

Mert a kezelése kicsit túl franciás: esztétikus, de logikátlan. A minden földi jóval teletömött tesztautó navigációjának, rádiójának menedzselése egy hét alatt biztosan megszokhatatlan, de szerintem egy élet is kevés hozzá. A Renault nagy mester ebben. Még szerencse, hogy a klímakonzolt nem darabolták fel, és rakták el még két helyre, mint az Espace-ban tették.

 
A képre kattintva a gyári galéria nyílik meg
Nem kérdés: cégautónak ennyi pénzért két gyerek mellé csak ilyet vennék. De saját pénzből? Minden felelősségteljes, az autózás iránt az átlagosnál valamivel érdeklődőbb családapa fázik kicsit attól, hogy francia kocsiba ruházzon be.


Valljuk meg, nem ok nélkül, ha az elmúlt egy-két évtized autóinak statisztikáit vesszük alapul. Ma viszont már más a helyzet. A németek nagyon szeretik a számokat és az autókat - különösen a német autókat.

Ha tehát egy német elemzés, az ADAC statisztikája mondja ki, hogy kategóriája megbízhatósági etalonja épp két francia, a C4 Picasso és a Grand Sénic, az már elgondolkodtató. Az adatok alapján egy-két-három évig szinte biztosan nem jelent rizikót francia családi busszal járni. Más kérdés, hogy mi lesz utána.

A Grand Scénic tehát nagy, jó, nem drága és pár évig bizonyosan megbízható. Bele merne vágni?