Ennyi pénzért nincs jobb autó

Teszt: Mazda MX-5 1.8

Kulcsszavak: MX-5, Teszt, Kabrió, Mazda, Mazda, MX-5

Két másodperc a tetőnyitás

Bepattanok, megnyomom a reteszelő (nem reszetelő) gombot, hátrahúzom a kart, majd egy mozdulattal magam mögé lököm a tetőt, és arcomba kapom a napfényt. Mindössze 2-3 másodperc kell ahhoz, hogy a klasszikus vászontetős Mazda MX-5-ötben csak a csupasz égbolt legyen a fejünk felett.
    
Így megy ez 20 éve, mióta 1989-ben bemutatták az apró kis roadstert, amely ezek után gyorsan a világ legkeresettebb kabriója lett. Mostanra több mint 850 ezer példány szaladgál belőle az utakon.
 
Alapjaiban véve a Mazda MX-5 ma is ugyanolyan mint húsz éve, de csöppet sem rossz értelemben. Olyan mint a nádbútor, amely soha nem megy ki a divatból. Egy apró, egyszerű szerkezet, mégis olyan élményt nyújt, amit talán egyetlen másik autó sem. A 2005-ben erőteljes változáson keresztül ment modellből most az apró ráncfelvarráson átesett 1,8-asat próbáltuk.

Morcosabb lett

Olyan, amilyen

Mivel az MX-5 egy igazi klasszikus, nincs szükség formabontó ötletekre, óriási változtatásokra még egy modellváltás esetén sem. A mostani update pláne nem tartalmaz sok újdonságot, de ha jól megfigyeljük, mégis észrevehetőek az apróbb eltérések. A hűtőrácsot, és a lámpákat is átrajzolták, aminek az eredménye egy a korábbinál sportosabb külső. Nekem valahogy az agresszívabb Honda S2000-est juttatja eszembe, és nem a korábbi mosolygó arcú gyerekpofára emlékeztet. Csöppet sem bánom.

Az MX-5 pofás, vonzza a tekintet, nem lehet elbújni vele, ha kabriózunk, ha nem. Legyünk bárhol, ránk szegeződnek a tekintetek. Tetszik az embereknek, lányoknak-fiúknak, időseknek és fiataloknak és közben nem érezzük azt, hogy árad belőlük az irigység. Talán azért, mert még nem ültek ilyen autóban.

Puritán, de minden benne van

Élvezeti faktor

Pedig a parányi Mazda óriási élményt nyújt az első méterektől kezdve.  Benne ülve még egy Suzuki Swift is nagy autónak tűnik - ez elsőre talán kicsit félelmetes - de ez kell ahhoz, hogy a Mazda egybeforrjon a vezetővel, és pont úgy mozogjon vele, mintha csak egy cipőt húzott volna a lábára. Akkor hát, legyen.

Ennyire közvetlen kormányzást a Porsche 911-en kívül nem érezni más autóban, a legapróbb mozdulatainkra is azonnali reakció a válasz. A futómű ennek ellenére nem tűnik bombabiztosnak, erősebb manőverekre érezhető oldaldőléssel reagál az autó, de ettől csöppet sem kell aggódni, maximum megszokást igényel. Az alig egytonnás Mazda szinte mindenhova bekanyarodik, és néha úgy érezzük, mintha a hátsó kerék is kormányzott lenne, olyan könnyedséggel teszi mindezt.

A másik műszaki csoda a váltó. Az ötsebességes kézi váltón elférne egy hatodik fokozat, ezen kívül etalon minden szempontból. Röviden, határozott úton jár, mégis könnyedén, jó a fogása, egyszerűen minden váltást élezünk vele.

Még nincs vége. A második oldalon kiderül, mire elég a gyengébbik benzines. Tessék lapozni