Lehet egy autó túl nagy?

Teszt: Fiat Dobló Panoráma Emotion 1.6 Mjet

Kulcsszavak: Dobló, FIAT, családi autó, teherautó, egyterű

Nagyra nőtt

Palackorrú

A 2001 óta kapható Fiat Dobló megirigyelte, hogy a Renult Kangoo-nak milyen jól áll a palackorrú delfin csőr, ezért nála is valami hasonló kinézetűre pofozták az elemeket.

Más kérdés, hogy ezek a csinosabb ívek sem rejtik el tökéletesen a teherautós jegyeket. Nincs is ezzel baj, hiszen ha a praktikus belső megoldásokat és a hét ülést kikapcsoljuk az agyunkban, akkor más már nem különbözteti meg kisteherautó rokonától.

Az autó legfontosabb erénye a hatalmas belsőtér és a praktikus megoldások, amik ebben a kategóriában már kötelezőek. A Doblónál érezhetően egy kicsit még jobban rájátszottak erre a méret kérdésre, egyszerűen a legnagyobbak akartak lenni.

Ez szemmel láthatóan sikerült is, más kérdés, hogy a családi kivitel esetén nincs az a díjbirkózó család, aki ki tudná használni az adottságait.

Bizonyos esetekben pedig már hátrány is a hatalmas méret. A vezess mélygarázsában például mindjárt akadályokba ütköztünk, de az IKEA parkolójába is csak lépésben, nagy odafigyeléssel jutottunk be.
Létezik olyan autó, ahol elfér hét ember?

Azt gondolnánk, hogy valahol itt, egy ekkora batárban kezdődik a hétszemélyes autózás. Amikor egy családi kombi csomagtartójába beraknak két olyan plusz ülést, amibe még a gyerekeket se szívesen ültetnénk be, akkor ott erősen megkérdőjelezhető a hétszemélyesség létjogosultsága.

Egy ekkora autóba azonban már annál inkább lenne értelme, gondolnánk. De valahogy még ez sem az igazi. A Dobló hét ülése sem teljes értékű, de kétségtelenül több értelme van itt a harmadik sornak. Az viszont sajnálatos, hogy a csomagtérről így teljesen le kell mondanunk. Hatos víz, megpakolt szatyrok, csak az utastérbe száműzve szállíthatóak.

Az ötüléses kivitelben viszont annál inkább elférnek, ott 790 literes pazar teret kapunk. Perverzek álmodozhatnak a második sor üléseinek lehajtásáról is, de az már olyan nagy szám, hogy csak valami nagyon számítógép tudná kiírni. És egyébként is, akinek ilyen tervei vannak, az már tényleg inkább a Dobló Cargo-t nézegesse!

A műszerfal és a kezelőszervek szinte teljesen megegyeznek a hagyományos személyautókban találhatókkal. Ezek általában elég igényesen és okosan vannak szétszórva előttünk. Az élményt talán csak a furcsán kattogó váltó, illetve a Start&Stop rendszer csökkenti. Előbbi Fiat betegség, utóbbi pedig nagyon lassan reagál, ráadásul csak átmenetileg iktatható ki. Egy restart után újra beélesedik.

Apa nem fogja legyorsulgatni a kis suhancokat a lámpánál

A 105 lovas dízel annyira vérszegény, hogy az első ismerkedési periódusban még nagyon utáltuk egymást. Nem hittem el, hogy ez nem az 1.3 Mjet! Persze, mint minden, ez is csak megszokás kérdése, kis idő elteltével már egész jól összecsiszolódtunk. Ha az embernek nincsenek nagy elvárásai egy ekkora dögtől, akkor nem okoz csalódást.

A pörgés kiölésének viszont megvan az a nagyon pozitív hatása, hogy a fogyasztása nem szökik az egekbe még városi körülmények között sem. A gyári 6,1-es adat természetesen nem túl reális, de az általunk mért 7,8 egyáltalán nem vészes tekintve az autó méreteit.

Nagy a harc ebben a mezőnyben

Mivel az átalakított teherautók nagyszerűen funkcionálnak családi autóként, és pláne nagyon kedvező áron jutni hozzájuk, minden gyártó igyekszik a legtöbbet nyújtani.
A Citroën Berlingo (also known as Peugeot Partner) nagyon jó futóművével, kényelmes utasterével, a Renault Kangoo talán a külsővel és a remek felszereltséggel, a németek pedig (Caddy, Combo, Connect) a megbízható minőséggel emelkednek ki.

Erre reagálva, a Fiat megteremtette a legnagyobb autót ebben a kategóriában.

Ezek, valamint az elérhető extrák mérlegelése már persze egy fejlettebb észjárásra vall, valljuk be őszintén, első körben mindenki az árcédulát vizslatja. Íme:


Forrás: Eurotax