Lányteszt: Nissan Qashqai +2

Lányteszt: Nissan Qashqai +2

Leszögezem, nem láttam még több Nissant közelebbről, mint bármi mást. Gyakorlatilag több Rolls-Royce-t vezettem, mint Nissant, így nagyon sok új impulzus ért már az első percekben.

Kipróbáltam egy celebpózt, hátha indulhatok a Vezess Futamon

Az első és legfontosabb: hogy elférsz. De úgy elférsz, ahogyan azt elképzeled.

Elférsz

Nekem mindig az a problémám a magas autókkal, hogy ahhoz, hogy elérjem kényelmesen a kormányt, előre kell tolnom az ülést, ennek következtében viszont minden fék-kuplung-gáz kombónál beverem a térdem.

Ez nyilván valami leánybetegség, és összefüggésben van aránytalan testemmel, de a Káskáj mégis megoldotta.

A kalaptartó egy szatén hálóruhát bír el, nehezebb tárgyak alatt összerogyott

Ennek köszönhetően az együtt töltött 1500 kilométer kényelmesen telt. Szerencsére azt csak az utolsó napon vettem észre lehúzott ablaknál, hogy a fék Zsigulikat megszégyenítő módon csikorog. Ennek elnyomására viszont kiválóan alkalmas a rádió, amit képtelenség lenémítani. Így, ha valami heppáré van, nyomkodhatod a mínuszt rendesen.

(A szerkesztőség nem bírja ki, és bele-beleszól a lánytesztbe. Első megjegyzésünk: a csikorgó fék hangját természetesen nem rádióval kell elnyomni, csak akkor, ha a fékbetét vastagságának ellenőrzése után kiderül, nem kopott vasig a betét, csak egy beégett fémszemcse okozza az átmeneti zajt.)

Akiket idegesít a lányteszt műfaja, itt olvashatnak hímteszteket a Qashqairól:

Qashqai I-Way, 2.0 benzin - Sebeők öltönyben Qashqai +2, 2.0 dízel - Csak hét törpének?

Elférne még egy-két henger

A motortér mutatja, négy henger dolgozik belül

A teljesen friss, 2010-es, 140 lóerős modell négyhengeres, 1997 köbcentis (benzines - a szerk.) motorral bír, ami finoman szólva is gyenge, különös tekintettel arra, hogy az össztömeg üresen is 1450 kg. Az első autó, aminél tényleg éreztem a nyomaték hiányát.

Adva van ugye egy másfél tonnás, tömegszállító járgány, olyan motorral, ami nincs erre felkészülve.

Nem vagyok egy terebélyes egyed, de alattam nem lódult meg az autó. Persze a sebességgel nincs probléma, sőt, megy ez állítólag 180-nal is, csak azt a 10-15 percet kell kivárni, míg odáig elhajlik (elhajlik, mi? Mint a spagetti a forró vízben - a szerk.) a sebességmérő.



Ez nyilván enyhe túlzás, de rém kellemetlen helyzetet tud okozni, mikor előznél a pályán, vissza negyedik sebességbe, gáz, óriási morajlás ééés? Semmi. Egyszerűen semmi.

Van neki respektje

Majd, míg azon gondolkozol, hogy talán véletlenül üresbe tetted, lassan, urasan, kalaposan, sétapálcásan elindul. Ez konfliktuskerülő szempontból tökéletes, hiszen az alvó anyuka nem ébred fel a gázfröccsre és mondja, hogy "Túl gyorsan mész!", de azért, na.

Betekintve a motortérbe gyönyörűen látszik a négy henger (a művésznő a motor műanyag díszburkolatának négy imitált szívócső-szerűségére gondol - a szerk.), de mintha lenne ott hely még kettőnek.

Egy ekkora autó, ilyen markáns vonalvezetéssel, komoly arccal megkövetel némi nyomatékot, nem? (Ezért talán inkább egy nyomatékos dízelt javasolnánk két plusz henger helyett; a Suzuki Grand Vitarából például van V6-os benzines, jól is megy, de leeszi a hajadat - a szerk.) De gyakorlatilag ez volt az egyetlen komoly problémám Káskáj úrral. Minden más szempontból szinte tökéletes!

Vásáry André énekelte fel a figyelmeztető hangot

Minden irányítható mindenhonnan

Tele van automata dolgokkal, mindenre figyelmeztet, mindent fel- vagy lekapcsol. Viszont, ha valami mégsem stimmel, nyitva marad egy ajtó, vagy bent marad kulcs, valamiféle túlvilági hangot hallat, valahonnan a motortérből. Olyat, hogy kellett két nap, mire rájöttem, ez az én autóm hangja. Talán André keze, vagyis hangja lehet a dologban.

A klíma is automata, sőt, anya és apa külön is beállíthatja a kívánt hőfokot. Bár nyilván egy idő után összeér a kettő, de a szándék a fontos. Az indítás is hasonlóan kényelmes, viszont a kulcs nélküli kulcsnak egyáltalán nincs helye. Ennek megfelelően bárhova berakod, biztosan kicsúszik, elmászik, kiesik, alázuhan. A rekeszek eltaláltak, a könyöklő bőr borítása csúsztatható. Bár amint beállítottam, egy kis támaszkodástól vissza is csúszott a kiindulási pontra.

(A tesztautó természetesen a minden jóval felszerelt csúcsmodell volt. Aki a Nissan reklámjai hatására úgy indul neki a kereskedéseknek, hogy ilyen Qashqait kap majd a hirdetett 4,7 milliós listaáron, csalódni fog. De csak egy kicsit. Az alapkivitelű 1,6-os benzines is egész jól meg van tömve extrákkal.)

Lenyomtam a fogyasztást

Furcsa ez a pillanatnyi fogyasztás-kijelző, nem?

A műszerfalon az információk elosztása mennyisége pont jó, minden teljesen átlátható. Bár számomra szokatlan volt, hogy a megjelenített infók között nem valamelyik bajuszkapcsolón lehet váltogatni, hanem a kormányon lévő kis i betűs gombbal.

Jelzi, ki van bekötve, ki nem, és az egyéb szokásos dolgokat. Ami viszont döbbenetesen borzalmas, az a pillanatnyi fogyasztásmérő. Nem tudom, mennyit fizettek a programozónak, vagy annak, aki ezt a megjelenítést megalkotta, de biztos vagyok benne, hogy egyszerű számkijelzéssel boldogabbak lennénk. Egy fehér sáv hossza jelzi a pillanatnyi fogyasztást, míg egy ellentétes színű rombusz az átlagos benzinhasználatot. Ez persze arra elég, hogy semmit az égvilágon ne lehessen belőle leszűrni.

Mivel viszont az átlagot kiírja valóságos számmal is, büszkén jelenthetem, hogy 10,6-os átvételi értékről 9,4 l/100 kilométerre levittem a fogyasztást. (A 150 lóerős dízellel nem gond hét literrel eljárni - a szerk.)

Búzatáblában is jól mutat

Nagyon jól tűrte a szokatlan terepet

A középső panel nem tér el sokban a megszokottól, abban viszont igen, hogy a Nissan saját navigációsrendszere nem mindig a legkézenfekvőbb utat választja, beállítástól függetlenül. Az érintőképernyő manuális gombokkal való ötvözése viszont kiváló ötlet, sokkal könnyebb rajta eligazodni, ha van egy stabil "vissza"-gombod.

A klímabefúvók alakját kötelezővé kellene tenni minden autóban, mert gyakorlatilag bárhova lehet irányítani velük a levegőt. Ez persze nem egy nagy találmány, de az autók 80 százalékában körülbelül öt centiket lehet mozgatni ezeken a rácsokon. Sajnos van még egy dolog, ami nagyon laza: a belső visszapillantó tükör. Ez ugyanis rezeg, így nem lehet benne élesen látni, és ennek köszönhetően, ha lassan is, de elmozdul egy-egy hosszabb út végére. Ezt némileg ellensúlyozza a tolatókamera, viszont innen lefelejtették a kamionos pittyegést, amit a Kia Venga tesztben említettem.

Faluálló is

Kellett a kézikönyv a plusz két ülés transzformálásához

A hat sebesség igazán kellemes, bár az elsőt nem szereti bevenni. Ez okozhat néhány ingerült pillanatot. A sebváltó előtt egy rendkívül visszafogott tekerhető gombbal lehet teljesen észrevétlenül váltani a négy- vagy kétkerék-meghajtás között, vagy bízhatjuk ezt az autóra is. Mivel a Qashqai a híres "városálló", az első szembejövő búzatáblában is kipróbáltam és jelentem, jelesre vizsgázott faluból is.

(Egy kis technikai aláfestés a lányteszthez: a Qashqai alatti 4x4-rendszer, amit a gyár ALL MODE 4x4-nek hív, alapértelmezésben az első kerekeket hajtja. Ha viszont a kormányszöget, kerékszögeket és fordulatszám-különbségeket figyelő szenzorok erdejének jelei alapján a vezérlő számítógép úgy ítéli meg, hogy szükséges, a nyomaték egy részét (legfeljebb 50%) egy elektronikusan vezérelt tengelykapcsolón keresztül hátraküldi. Az utastérben egy kapcsolóval fixre is zárhatjuk a rendszert, ilyenkor a nyomatékarány 50-50% a tengelyek között.)

Plusz két mi?

Kiszállás 3

A +2 hátul két kitranszformerezhető üléskezdeményt jelent. Nem voltak olyan reményeim persze, hogy hátul pezsgőfürdő vár, de miután az általam szállított felnőtt emberek jelezték, hogy kifejezetten kényelmes a hátsó ülés hosszabb távon is, éreztem, hogy ide nem fog beférni még két vállalható hokedli.

Az üléseket lenyitni, kiszedni sem egyszerű, karokat, zsinórokat, pántokat kell húzni-vonni, támlákat nyitni-csukni, de a végeredmény kárpótol.

Kipróbáltam: ha az ember bejut egyszer, nem akar kiszállni. Nem a kényelem miatt, inkább azért, mert egyszerűen kilátástalannak tűnik, hogy abból a helyzetből valaha el lehet hagyni az objektumot.

Igen, ennyi a hely

Klausztrofóbiásoknak, sör/gyerek/szalonna miatt kialakult testrésznövekedéssel rendelkezőknek nem ajánlott.

Talán kisebb állatok, kutya, macska, csótány, 2 kiló eper kényelmes szállítására alkalmas. A csomagtartó egyébként sem túl nagy, viszont a két, khm, ülés kihajtásával csak az emiatt használhatatlanná váló kalaptartó tárolására alkalmas. Viszont örömhír, hogy minden kézre esik egy pohár- (akár sörösdoboz-) tartó is, így buliautónak kiváló. Sőt, romantikázni is lehet, hiszen az óriási tetőablakon keresztül a teljes Tejútrendszer is végigkémlelhető.

Kisimultak a négyéves ráncok

Szerintem egyáltalán nincs morcos arca. Szerintetek?

A 2006-ban bemutatott, a Nissan szerint időközben ráncfelvarrásra szoruló zsír új Qashqai tényleg jól sikerült kocsi. Az autó összértéke ezzel a felszereltséggel 8 170 000 forint, ami még talán vállalható is lenne, ha valóságos motor hajtaná. A plusz két ülést továbbra is feleslegesnek tartom, fel tudnék sorolni néhány alternatív felhasználási módot (virágcserép, sörhűtő, strandlabda tartó, menőbbeknek hangfal?).

Végső kiegészítés: azért 8,2 millió forint elköltésére számos mód kínálkozik az autópiacon - ennyivel a zsebben nem kell azonnal benzines Qashqaiért rohanni. Még talán akkor sem, ha összkerékhajtású, hét (na jó, 5+2) személyes kocsira fáj a fogunk. Van azért alternatíva a minden jóval felszerelt teszt-Qashqai áráért. Egy példa: Mitsubishi Outlander 2.4i Intense Plus - búcsúzik a szerk.