TDI V6 helyett négy henger és egy kis villany

Teszt: Audi A6 2.0 TFSI Hybrid Tiptronic

Mivel külsejében az Audi A6-os lítium-ion akkuval és villanymotorral megtámogatott változata semmiben nem tér el a dízelektől, vagy attól a néhány fehér holló ritkaságú benzinestől, amivel Európában el lehet adni egy felső-középkategóriás német autót, az importőr agyonmatricázta a kocsit Hybrid feliratokkal. Hogy mindenki lássa: ez nem amolyan hétköznapi Audi ám!

245 lóerő a rendszerteljesítmény, 240 km/h a végsebesség

De még így se nézte meg senki! Egy fekete Audira még csak-csak rásandít az utca népe, hátha lát benne egy celeb-politikust, de ez a szürke, tiszta vonalvezetésű, sallangmentes limuzin senkit sem érdekel. Tulajdonképpen én se tudok többet elmondani a formájáról, mint hogy olyan, mint az A4, csak nagyobb, valamint olyan, mint az A8, csak kisebb. De persze nem TT ez, hogy a formája legyen a legfontosabb - a lényeg belül van.

Húszmilliónyi luxus

Persze nem arra gondolok, hogy az utastéren belül. Ott csak a szokásos, feszesen kényelmes 2012-es A6-os belvilág található, meg persze mindaz a komfort, biztonság és minőség, ami elvárható ettől a márkától, ennyiért.
A tesztautót ugyan fantáziátlan alubetétekkel és  fekete bőrrel rendelte az importőr (hiába, így lesz a legkönnyebb eladni), de a motoros-memóriás, hűtött-fűtött ülésekben, a pazar hifit hallgatva, a zavarba ejtően részletes menüben bóklászva nem igazán tudtam neheztelni a míves fabetétek hiánya miatt.

Gyönyörű kilincs, de nem miatta készült a fotó: a memóriagombok alatti gombbal megakadályozhatjuk, hogy véletlenül rámentsünk kedves üléspozíciónk eltárolt adataira. Leheletnyit mintha túl kifinomult lenne már az ergonómia

Felesleges volna sorra venni az alapáras vagy extra felszerelések tömkelegét - aki ült már húszmillás német prémiumlimuzinban, úgyis tudja, milyen ez a hangulat, aki nem, annak meg úgysem lehet átadni az érzést. (Nem véletlen, hogy a hazai politikusok egy időben a "leadta az Audi-kulcsot" kifejezést használták a "kegyvesztett lett" szinonimájaként.)

Két dologról azért megemlékeznék: az egyik egy kapcsoló az ülések memóriagombjai alatt, melyet lenyomva az 1-es és 2-es gombok mintegy csak olvasható-állapotba kerülnek, így megakadályozhatjuk, hogy valaki véletlenül elrontsa az elmentett pozíciót. Erre külön gombot csinálni - ehhez Audinak kell lenni.

Fura, %-ban jelző teljesítménymérő fordulatszám-mérő helyett. A kis középső kijelzőre nagy felbontásban, színesben behívható a navi, a hifi vagy a hibridrendszer információs képe - a középső nagy tévé szinte felesleges

A másik, ami nagyon tetszett, a nagy felbontású, gyönyörű színekkel operáló kis kijelző a sebességmérő és a teljesítménymérő között. Ki lehet ide vetíteni a navigációt, a rádióállomások listát, a telefon menüjét, de még a hibridrendszer működési folyamatainak animációját is. A display menüjének kezelését a kormányküllőre rakott, kézreálló tekerentyűvel oldották meg. Ez az egész mintegy feleslegessé teszi a fő képernyőt, amit egy gombbal akár el is süllyeszthetünk a műszerfalban menet közben. Így, tévémentesítve amolyan elegánsan letisztult, klasszikusan szalonhangulatú lesz a nagy limuzin utastere menet közben.

Hibridrendszer a piacról

Az Audi hibridrendszere - nem az Audi hibridrendszere. A ZF (Zahnradfabrik Friedrichshafen) nevű elismert autóipari beszállító főként sebességváltóiról ismert, váltóit a német prémiumtrió valamennyi tagja rendszeresen használja. A nyolcfokozatú automatával egybeépített villanymotoros cucc is éppolyan, bárki számára elérhető, megvásárolható termék, mint mondjuk egy paradicsomkonzerv a Tescóban - pár napja más benzinessel egy hibrid BMW-ben is kipróbálhattuk már ezt a szerkezetet.
Persze attól még, hogy nem egyedi holmi, egyáltalán nem rossz! Az 54 lóerős, 210 Nm leadására képes villanymotor önmagában is képes az autó elindítására, mozgatására; áttételezése elméletben akár még arra is alkalmassá teszi, hogy 160 km/h-ig egyedül gurítsa a kocsit. A teszt során nemegyszer észleltem autópályán, hogy enyhe lejtőn le-leáll a benzinmotor. Városban nagyjából 3 kilométert tud megtenni elektromos üzemben az A6.




Vagyis a ZF segítségével az Audi 2012-ben eljutott oda, ahol a felső-középkategóriában a Toyota járt hat évvel ezelőtt a Lexus GS 450h hibridautó első generációjával. Na jó, az akkumulátor korszerűbb: az Audiban nem nikkel-metálhidrid, hanem lítiumion akku tárolja a lassításkor eltárolt energiát. Az akku a hátsó ülések mögött kapott helyet, 375 literesre szűkítve a dízel és sima benzines A6-osok 530 literes puttonyát. Megmaradt viszont a lehajtható üléstámla, amit sem az M35h, sem a GS450h, sem az ActiveHybrid 5 nem tud.

Luxus négy hengerrel? Fronthajtással?

A felső-középkategóriás Lexus, Infiniti és BMW hibridek hathengeres motorral (is) jelzik fensőbbrendűségüket - az Audi viszont kétliteres, négyhengeres turbómotort épített a villanymotor elé. (A Mercedes az E300 BlueTec Hybriddel még tovább megy: nem átallott négyhengeres dízelt rakni a kocsiba!)

A teljesítménnyel semmi baj nincs, a gyorsulás, a végsebesség is méltó az elegáns autóhoz, de az alapjárati kerregés és rezonancia nem megszokott dolog az A6-os kategóriájában, 17 millió forint felett.

De nem is ez a legnagyobb baja a kocsinak, hanem hogy nem quattro. A buta fronthajtás minden nagyobb gázadásnál megcibálja a kormányt. A versenytársak kivétel nélkül mind hátsókerék-hajtásosak, és ez nem véletlen; egy prémiumautónak ez a tántorgó kigyorsítás megbocsáthatatlan.

Nagy tempónál, mondjuk a német Autobahnon aztán persze minden helyére kerül. A kormányzás precíz, a rásegítés mértéke európai kéznek pont optimális, a futómű pontos és kényelmes, a zajszint minimális. Illetve... no, ez az igazi First World Problem: kedves Audi-mérnökök, ez úton jelzem, hogy borzasztóan hangos az üléspárna-szellőztetés ventilátora! Ha használom, olyan érzésem van, mintha egy panelházban a szomszéd folyamatosan porszívózna.

Négy henger, egy villanymotor, egy lítium-akku és egy bonyolult vezérlés

Mint egy hathengeres dízel - csak drágább

Szokásos, nagyjából 1/2 országút, 1/4 autópálya és 1/4 városi menetből álló tesztútvonalamon az együtt töltött jó 600 kilométert 8,5 literes tesztfogyasztással oldotta meg az A6 Hybrid.

A pörgős TFSI-motor adta élmény és ez a fogyasztás együtt, párosulva a villanymotor extra nyomatékával nagyjából a 3.0TDI teljesítmény-adatait, dinamikáját hozza, minimális többletfogyasztással.

A hátra beépített akku miatti súlypont-eltolódás érzékelhetetlen - az A6 Hybrid legfeljebb az alapáras hathengeres dízelhez képest jó 4,3 millióval borsosabb árával tűnhet kevésbé kívánatosnak a 3.0TDI-nél.

Az Audi is érezte, hogy túl erős a differencia a benzinmotor kevesebb NOx-emissziója iránt érzéketlen Európában, ezért pár alapáras extrával (négyzónás klíma, például) próbálta az óhazában is kívánatossá tenni a mifelénk kevésbé kelendő hibridet.

Most kellene megmondanom, hogy hol a helye az A6 Hybridnek a piacon. De nem tehetem, ugyanis a kocsi mellé elkértük az új GS Hybridet és az Infiniti M35h-t is, hogy egy test test elleni harcban, valódi felső-közép összehasonlító tesztben derüljön ki, van-e olyan jó a német hibrid, mint a japánok. A cikk napokon belül megjelenik itt a Vezessen - és az A6-osról akkor mondatik ki a végső ítélet.

Addig csak annyit: várakozásainkhoz képest egy kicsit bizony könnyűnek találtatott ez a 18 mázsás Audi. Kedves német márkák: egy kicsit mintha át tetszettek volna aludni egy fejezetet az autózás épp zajló gyökeres átalakulásából!